De késnek az olyan invazív fajok is, mint a fenyőrigó, a fenyőpinty, a csonttollú vagy éppen a keresztcsőrű. A jelenség hátterében tehát a madárvonulás, illetve az Európa északi és középső régióiban tapasztalható enyhe, hómentes időjárás együttes hatása áll.
Másfelől a hazánkra is jellemző időjárás miatt énekesmadaraink nem húzódnak be a lakott területre, mivel még könnyebben találnak maguknak táplálékot.
A jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november-decemberi kezdetekor a hazai vonulók és a részleges vonulók (fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot.
Ezen hatásnak köszönhetően láthatjuk azt, hogy olyan kevés énekesmadár látogatja meg etetőinket, noha rendszeresen friss takarmánnyal kínáljuk őket. Aggodalomra semmi gond, a hideg beálltával meglátogatnak még minket tollas barátaink, de amíg a tél nem mutatja meg foga fehérét, addig ők sem mutatják meg díszes tollkosztümjüket.
