Ezeket a kérdéseket az Aapi méhészeti szervezet legutóbbi, Grossettoban tartott kongresszusán M. Nepi, a Sienai Egyetem botanikus professzora és D. Alberoni tárgyalták, utóbbi az akác nektártermelése és az aktuális hőmérséklet összefüggésében is.
A probléma jórészt az, hogy az említett változások gyakran hirtelen, drasztikus formában következnek be, anélkül azonban, hogy az élővilágnak kellő ideje lenne a fokozatos alkalmazkodáshoz. (Mivel a Föld élőlényeinek rendszere globális, pl.: táplálékláncokkal összefüggő együttes, azt a légkör és az óceánok vízhőmérsékletének ilyen látszólag jelentéktelen változása lényegesen megzavarja, fajok tűnnek el, jó esetben élőhelyeik más régiókba helyeződnek át. Magyarországon pl.: az elmúlt 100 év 4 legforróbb nyara éppen a 2000-es évekre esett és ekkor még nem is beszéltünk a modern mezőgazdaságnak a méhészetet is érintő természetromboló hatásáról – ref.)
A másik közvetett hatás a fotoszintézist érinti. Ennek végeredményeként a növény – a talaj összetevőiből és a levegő szén-dioxid tartalmából cukrokat (szénhidrátokat) és oxigént állít elő, az optimális 25, max. 30°C-os hőmérsékleten. Efölött viszont a fotoszintézis mérséklődésével mind a nektár elválasztása, mind annak cukortartalma csökken.
A klimatikus változások közvetlen hatásai érintik - többek között - a nektár összetételét. A nektár összetett cukoroldat, kiegészülve - kis mennyiségben - fehérjékkel, aminosavakkal, szerves savakkal, metabolitokkal (másodlagos bomlástermékekkel), illó anyagokkal és esetenként alkaloidokkal. Ha ezek az anyagok optimális mézelési/virágzási feltételek között, egészséges növényből származnak, az gyűjtési szempontból vonzó a méhek számára; ellenkező esetben viszont éppenhogy riasztó hatású.
Ha viszont stressz következményeként a koffeintartalom emelkedett, a méhek kevésbé látogatják a narancs virágait.
A hőmérséklet-emelkedés másik közvetlen hatása a nektár viszkozitásának emelkedésében nyilvánul meg. Az, hogy mennyire „ömlékeny” a nektár, az adott klimatikus viszonyok között a hőmérséklettől és a cukorösszetételtől függ. Az optimális cukorkoncentráció 35–40%. Efölött a sűrűbb nektárt a méhek nem, vagy csak korlátozott mértékben képesek felszívni. Ennek példáját szeles időben bármelyikünk tapasztalhatja: az akác gyönyörű, fehér, csak épp a lépekben nincs illatos, begyűlő nektár, méheink pedig a kijárókban őgyelegnek. Ismerős, ugye?
L. Colombo cikkét
a L’Apis 2020/4. számából ismertette:
dr. Tóth György
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
