Itt most a hét leggyakoribb baklövést szedtem össze, kitérve arra, hogy melyik milyen problémákat okozhat, és melyiket miként lehet elkerülni.
1. Ritkán jár hozzánk a kovács
A patkolókovács két kulcsfontosságú feladatot végez el, amikor ellátja a lovat. Először is segít megőrizni a lóláb szerkezeti elemeinek épségét és egészségét, beleértve a pata falát, a talpat és a nyírrészt is. Másodszor biztosítja, hogy a lábak egyensúlyban maradjanak. Ha hagyjuk a pata falát, vagyis a szaruréteget túl hosszúra nőni a körmölések között, többféle módon is bajt idézhetünk elő.
Ez pedig tökéletes helyzet olyan véraláfutások vagy tályogok kialakulásához, amelyek idővel akár krónikussá is válhatnak.
A patkolókovács rendszeres felkeresése nem csak azért fontos, hogy jó formában tartsuk a ló lábát. A rendszeres pataszabályozás elengedhetetlen ahhoz, hogy fenntartsuk az egyensúlyt, amely minimálisra csökkenti a pata, sőt a láb egyéb részeinek a terhelését. Például, ha a lovunk hajlamos a hosszú hegyfal növesztésére, az túlzott nyomást gyakorol olyan szerkezetekre, mint a nyírcsont és a nyírcsont melletti ín.
Ha túl ritkán hívjuk, akkor a túlnőtt hegyfal miatt aláfordul a sarok, ami a már említett problémákat okozhatja, a ló lába könnyen lesérülhet az inak, szalagok túlzott terhelése miatt. Az aláfordult sarok miatt pedig megsüllyedhet a sarokvánkos és a patacsontnál negatív palmáris szög alakulhat ki (NPA).
Megoldás: Készítsünk előre ütemezést, mikor hívjuk a patkolókovácsot, és tartsuk is magunkat ehhez! A legtöbb lónak körülbelül hathetente van szüksége rá, de ha lovunknak egyensúlyi problémái vannak, ajánlott a rövidebb, négyhetes időköz.
Tudnunk kell, hogy a pata az év bizonyos szakaszaiban, tavasszal és nyáron gyorsabban nő. Konzultáljunk az állatorvossal és a patkolókováccsal a lovunk számára ideális körmölési/patkolási időközökkel kapcsolatban, majd ennek megfelelően állítsuk össze az ütemezést.
2. Elhanyagoljuk a napi ápolást
Nyilvánvalónak tűnhet, de a rendszeres pataápolás döntő jelentőségű a ló lábának hosszú távú egészségét illetően.
A nedves, felázott talpi rész miatt a talp, a nyír sérülékennyé válik – ami nyírrothadáshoz is vezethet. Ha pedig hó ül be a patkolt patába kemény „hólabdát formálva”, az olyan talpnyomáshoz vezethet, amely zúzódásokat és érzékenységet okoz.
Megoldás: Naponta legalább egyszer pucoljuk ki a lovaink patáját, ez különösen akkor fontos, ha a lovunk egész nap az istállóban áll. Futószárazás vagy lovaglás előtt és után pedig mindig tisztítsuk meg a patát.
Ha a ló patája rossz minőségű, hajlamos a töredezésre, adjunk biotin tartalmú étrendkiegészítőt a napi takarmányadagjához, hogy javítsuk a pata általános egészségi állapotát. A patazsír, olaj használata télen is ajánlott. Karámban, felázott talajon sokat tartózkodó lovaknál a túlzott felázás elkerülésére akkor kenjük le a patát, ha száraz, így némiképp védve a túlzott felázástól; istállózott lovaknál pedig éppúgy, mint nyáron, vízzel történő tisztítás után közvetlenül a száradás után kenjük le, így bezárva némi nedvességet a patába. A patkolt patába szorult kemény „hólabda” ellen hókivetővel védekezhetünk, kérjük kovácsunktól!
3. Rossz tartási körülmények
Természetes, hogy ha egy ló hónapokig áll a sárban, az pusztítást végez a lábán. A talpa puha és gyenge lesz. Az eredmény? Nyírrothadás, zúzódás, tályog.
Megoldás: Figyeljünk a tartási környezetre. Ha nagy legelőről van szó, minimalizáljuk a sarat úgy, hogy kerüljük a túlzsúfoltságot, és a forgalmasabb helyeken (etetőknél, itatóvályúknál, kapuknál) használjunk nem sárosodó talajt, például kavicsalapra elterített homokot. Ha a lovunkat istállóban tartjuk, és napközben kijár, ügyeljünk a karám jó vízelvezetésére. A patát pedig védjük az előző pontban említett módokon.
4. A csináld magad megközleítés
Ki az, aki megoperálná saját magát? A legtöbb ember, ha műtétre van szüksége, keres egy olyan sebészt, akinek a lehető legnagyobb rutinja van a kérdéses eljárásban.
A kovácsmesterség sem más. Rengeteg tanulást, készséget és tapasztalatot igényel, mire egy szakember helyesen meg tudja körmölni a patát szemmértékre úgy, hogy megmaradjon annak helyes egyensúlya. Még akkor is, ha valaki „megmutatja, hogyan is kell csinálni”, rendkívül valószínűtlen, hogy elég jók leszünk ahhoz, hogy a legjobbat tegyünk a lovunk lábával, főleg, ha ő az egyetlen, akit megpróbálunk körmölni.
Megoldás: Hihetetlennek hangzik, de „Útmutató kezdőknek a lovak patkolásához” című online cikket is láttam már, részletes utasításokkal. Soha ne próbáljuk meg!
5. Középszerű patkóápolás
Lásd a 4. hibát. A tapasztalt, hozzáértő, megbízható patkolókovács lehet a lóápoló csapat legfontosabb tagja. A tapasztalat és a hozzáértés azok a tulajdonságok, amelyekre érdemes figyelni, ha patkolókovácsot választunk – a választás alapja nem lehet az „olcsóság”, vagy az, hogy „igazán kedves ember”. Egy kiváló patkolókovács kissé többe kerülhet, de ebben az esetben azt kapjuk, amiért fizetünk.
Megoldás: Keressünk megbízható referenciákat, mielőtt döntünk egy patkolókovács mellett. Az állatorvos jó kiindulópont. Érdekes, hogy a legjobb patkolókovácsok többsége szoros munkakapcsolatban áll az állatorvosokkal, és nagy tekintélyű kollégáknak számítanak. A kevésbé képzett patkolókovácsok ezzel szemben védekező álláspontra helyezkedhetnek, ha az állatorvos közbelép.
Olyan patkolókovácsot is kereshetünk, akinek legalább a kovácsiskola elvégzését követően többéves szakmai tapasztalata van. A legjobbak valamely elismert patkolókovács mellett gyakornokoskodtak, mielőtt önállóan kezdtek dolgozni, ami azt jelenti, hogy nemcsak tapasztaltabbak, hanem mentoruk is van, akihez bonyolultabb problémák esetén segítségért fordulhatnak.
6. Felülbírátjuk a bevált megoldást
A lovunk egészséges és remekül van, ha sportló, még sosem volt ennyire jó szezonja. Főleg a tavalyi év tükrében nagy öröm ez, az ugyanis arra ment rá, hogy a ló folyton le-lesántult… Amíg végül az állatorvos és a patkolókovács össze nem ült, és ki nem talált egy olyan patkolási stratégiát, amely változtatott ezen.
Mégis, miért?! Garantálom, hogy egy hónap múlva a patkolókovács és az állatorvos tépi majd a haját, amikor a megint lesántult lóhoz hívjuk őket.
Jól ismerem ezt a forgatókönyvet: végre elértük, hogy van egy kiszámítható és nem sánta lovunk, majd a tulajdonos egyszer csak úgy dönt, hogy megspórol némi pénzt azzal, hogy megszabadul a patkóalátéttől vagy visszatér a szokásos patkóhoz. Sejthető, mi történik? A ló nagy valószínűséggel azok miatt a speciális patkók vagy alátétek miatt volt egészséges.
Megoldás: Maradjunk a beváltnál. Ha a lovunk egészséges és remekül teljesít, ne változtassunk semmit. Ez különösen akkor fontos, ha a múltban olyan egészségügyi problémái voltak, ami miatt különleges patkóra volt szükség.
Ha mindenáron változtatni szeretnénk, akkor először konzultáljunk az állatorvossal és a patkolókováccsal. Nekik van a legjobb rálátásuk, hogy eligazítsanak, mit és hogyan változtassunk meg – általában fokozatos megközelítéssel.
7. Nem figyelünk a fiatal lovak patájára
A fiatal ló növekedése befolyásolhatja a pata ideális egyensúlyát. A ló lábának egyensúlyban tartása a fejlődés során rendkívül fontos nemcsak a láb formája miatt, hanem azért is, hogy a későbbiekben a lábak egyenesek maradjanak. Az, hogy mi történik fiatal korában, nagyban meghatározza a jövőjét is.
Patkolókovácsnak lenni nehéz, fizikailag megterhelő munka, és hogy a tudása legjavát adhassa, elengedhetetlen a ló együttműködése. Ha a ló nem tud viselkedni ilyen helyzetben, az nemcsak a patkolókovács munkáját nehezíti meg, de előbb-utóbb a lótulajdonosét is, mert a jó patkolókovácsok nem fognak szóba állni vele.
Megoldás: Kezdjük korán a pata gondozását! Kezdjük a csikó lábát felemelni már a születésének napján. Jelentsük be a patkolókovácshoz, hogy amikor eléri a 8-10 hetes kort, kezdje el körmölni a fiatal lábát – vagy probléma esetén még korábban. Ezután tervezzük meg lovunk egész életére, hogy milyen rendszerességgel körmöltetjük és patkoltatjuk.
