Aki arról álmodik, hogy a Bundestag-választással és hat tartományi parlamenti választással színesített évben esély van a szakmailag megalapozott agrárpolitikára, az ennyi erőből a télapóban is hihet – szögezi le a véleménycikk szerzője, Norbert Lehmann.
szerencsétlen érintettek pedig a választópolgároknak csupán egy egyre fogyó, marginális kis csoportját jelentik. Ideális terep minden szemfényvesztőnek, bármilyen színekben is indul” – fogalmaz a német szakújságíró.
Mi is a felállás?
Julia Klöckner regnáló agrárminiszter (CDU) mindenáron szeretné elkerülni, hogy a megreformált uniós közös agrárpolitika németországi jogba átültetése a jövő évre csússzon, ezért
Álláspontja mondjuk érthető, Klöckner legalább a reform sarokpontjait – terület alapú támogatások, ökológiai program – rögzíteni akarja még a Merkel-kabinet leköszönése előtt, hiszen az év végéig el kell küldeni a nemzeti stratégiát Brüsszelbe jóváhagyásra, erre pedig semmi esély, ha a szeptember 26-i Bundestag-választások után állnak neki, hiszen akkor előbb még össze kell állnia a koalíciónak stb.
– fogalmaz a cikkíró. Nincsenek ugyanis még teljesen lezárva a közös agrárpolitikával kapcsolatos tárgyalások, idáig valószínűleg április-májusban jut el a Bizottság, az EU Tanácsa és az Európai Parlament.
Amíg pedig nem került pont az ügy végére, addig a német tartományi környezetvédelmi miniszterek, valamint a zöldpárti agrárminiszterek nem szándékoznak tárgyalni az uniós reform németországi átültetéséről. Az ő álláspontjuk is érthető. Illetve van még valami, ami miatt igyekeznek fékezni Klöckner tempóját:
(a fekete az uniópártokra – CDU/CSU –, a zöld értelemszerűen a zöldekre utal). Ha pedig a zöldek bekerülnek a szövetségi törvényhozásba, akkor kétségtelen, hogy a most tervezettnél erősebben környezetvédelem-irányultságú lesz a nemzeti agrárpolitika, vagyis többet keresztül tudnak vinni elképzeléseikből az ilyen színekben politizáló tartományi erők. (Egy esetleges „zöld-vörös-vörös”, vagyis zöldpárti, szociáldemokrata, szocialista koalíció esetén mindez hatványozottan igaz, bár erre a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint nincs esély.) Akárhogy is,
A gazdálkodóknak egy reményük maradt, véli a cikk szerzője, mégpedig az, hogy a tartományi agrárminisztereknek kell majd a reformot, minden vele járó káosszal együtt a saját tartományukban levezényelni, és nekik – mindegy, milyen pártot képviselnek – nem érdekük, hogy sokáig tartson a felfordulás. Az uniópárti agrárminiszterek már el is kezdtek nyomást gyakorolni.
És van még valami, ami miatt Klöckner ütemterve esetleg mégis bejöhet, legalábbis a cikk szerzőjének meglátása szerint. Mégpedig az, hogy az uniópártok és a zöldpárt felismerték egymásban a leendő ideális koalíciós partnert, és az utóbbi időkben leplezetlenül tesznek gesztusokat egymásnak. Ezért a zöld tartományi minisztereknek
Végső soron pedig így van esély, hogy centire pontosan a Bundestag-választás előtt mégis legyen valami a reformból, olvasható az agrarheute.com véleménycikkében.
