Vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár 10%-ot meghaladó része. Ez a tizedrész a természetes önfenntartási érték, amit tűrni kell.
Szőlő- és gyümölcsültetvények rügyeit a vaddisznó, az őz és a szarvas rágja meg a nyugalmi időszakban. Az őz válogatós, „csipegető” táplálkozása különösen káros. Emellett sűrűn előfordul a hántáskár: kéreghántást, -rágást kérődző állatfajok okoznak, de a mezei nyúl kártétele is ilyen.
Mekkora a kiesés a szőlőkben?
A hazai szőlőkben felmerülő vadkárok mértékéről nincsenek pontos felmérések, sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem az Agrárminisztérium nem tart nyilván ilyen adatot, de a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, és a Szent István Egyetem Szőlészeti Tanszéke sem tudott információval szolgálni. A Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Egyesülete a közelmúltban készített egy tanulmányt a mezőgazdaságban okozott vadkárokról, ami a vadászatra jogosultak adatszolgáltatásán alapuló adatokat tartalmaz, így nem tünteti fel az összes keletkezett vadkárt.
Másrészt az adatsorok csak a kifizetett kártérítések összegét tartalmazzák. Amikor a termelő kénytelen a bírósághoz fordulni, a statisztikai adatszolgáltatásban nem szerepelnek ezek a kifizetetlen, függőben levő összegek sem. A megállapított és kifizetett kár értéke sokszor jelentősen alacsonyabb a ténylegesen keletkezettnél, emiatt a statisztika erősen torzít és akár 50%-kal alacsonyabb összeg kerül a vadgazdálkodási jelentésbe, mint a tényleges vadkár mértéke.
Szinte minden országrészben
Pernesz György, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóságának osztályvezetője lapunknak elmondta, hogy az intézményüknek három helyen van szőlőkísérleti telepe: Domoszlón, Helvécián és Pölöskén. Ezek nem nagy területű ültetvények, ám megfelelők ahhoz, hogy a fajták viselkedését különböző éghajlati körülmények között vizsgálhassák.
A hangos riasztóeszközök használata a települések közelsége miatt nem járható út, a műsast hamar megszokják. Leginkább hálózással lehet védekezni a seregélyek ellen, ami nagyban nehezíti a megfigyeléseket, méréseket, említette a szakember. Tapasztalatai szerint az őz nagyon szereti a szőlő fiatal hajtásait, és komoly károkat tud okozni. Közvetlenül a fürt körüli, és az afölötti részeket rágja le, így legtöbbször elszárad a fürt is. Valahogy különbséget tud tenni a fajták közt, a Kékfrankos és a Szürkebarát igen finom csemege lehet a számára.
Vörös Gyula kertészmérnök Alsóörsön, belterületen, de a település szélén családi ellátásra tart fenn szőlőskertet már húsz éve. Az 1600 négyzetméteres területen gyalogtőkés művelési módban Kékfrankos és Olasz rizling fajták vannak.
Ez a módszer részben bevált, de a terület körbekerítése előtt minden évben volt kisebb-nagyobb vadkáruk. Tavasszal az őzek és a nyulak főleg a szőlő rügyeit rágták le, kora ősszel pedig a vaddisznók garázdálkodtak. Keresztülmennek mindenen, törnek-zúznak, ez okozza a problémát. Korábban próbálkoztak a területre kutyaszőrt kihelyezni, de semmilyen látványos hatása nem volt. A megoldás a vadhálós kerítés lett, amit 60 centiméterre leástak a föld alá, és ott vissza is hajtottak, azóta egy vad sem tud bemenni a területre. Nagyobb ültetvényeknél ez a megoldás nagyon költséges.
Sicz György békéscsabai kertészmérnök kertjében szőlő és gyümölcs is található. Az ő növényei már évek óta nem szenvedtek semmilyen vadkárt. A nyugdíjas szakember ezt az utóbbi évek enyhe teleinek tulajdonítja: a növények jelentős része vegetációban marad, így a vad eheti a füvet, lucernát, búzát, akárcsak nyáron.
Hetényi János, a Mecseknádasdi Szőlő- és Bortermelők Egyesületének elnöke elmondta: náluk a leggyakoribb vadkárokat az őz, szarvas, vaddisznó, borz és seregély okozza, kisebb mértékben a vadnyúl. Az utóbbi az új telepítéseket veszélyezteti, ha a területeket hó fedi. A vaddisznó rendszeresen túr az ültetvényekben táplálékot keresve, és kárt tesz a támrendszerben, illetve a kerítésekben. Hosszú telek után – ami mostanában nem volt – a fiatal hajtásokra és levélzetre egyaránt veszélyt jelentenek az őzek és a szarvasok.
A szőlő érésével párhuzamosan jelentősen megnő az őz, szarvas, borz, és helyenként a róka kártétele, kiegészítve a seregélyek megjelenésével. A károk csökkentését elsősorban a villanypásztor és a vadvédelmi kerítések együttes használata jelentheti, de az sem százszázalékos.
A szőlőfajták közötti különbségek kevésbé fontosak a vadfajok étrendjében, inkább a fürtök cukortartalma és az aszályos időszak befolyásolja a kártételt.
Kampits László, a Kőszegi Bor közösségi kezdeményezés vezetője úgy véli, hogy környékükön az elmúlt években megnőtt a vaddisznóállomány. A 2013-as kemény tél megtizedelte a vaddisznókat, ám azóta fokozatosan növekszik a számuk. A helyi vadászok szerint a vaddisznók által okozott kár kevésbé van összefüggésben az egyedszámukkal, inkább az időjárási tényezőktől függ. A vadkár megelőzése érdekében a Szombathelyi Erdészeti Zrt. egész évben eteti a vaddisznókat a hegynek a szőlős területektől távolabb eső részén, valamint a zártkertek közelében vaddisznóbefogót működtetnek.
A vadgazdák és a mezőgazdák közötti nézeteltéréseket csökkentheti, ha legalább a vadkár nagyságának megítélésében nincs vita köztük. Ezt a célt szolgálja az egységes vadkárfelmérési útmutató. Győrffy Balázs kamarai elnök egy sajtótájékoztatón kiemelte, hogy a vadgazdák és mezőgazdák közötti konfliktus megoldásának lényege a párbeszéd, és minden érintett félnek a vadkár megelőzésére kell törekednie.
Elhárítása kötelesség
A károk megelőzése közös érdek, a vadászati törvény a földhasználó és a vadászatra jogosult kötelességeit is előírja a kár megelőzése érdekében, de hatékonyan csak akkor lehet védekezni, ha azt mindkét fél betartja.
Egy másik hasznos és elvárt módszer, hogy közvetlenül erdő melletti ültetvény vagy mezőgazdasági tábla esetén gondoskodni kell arról, hogy az erdősült terület szélétől legalább öt méter szélességben olyan növénykultúra legyen, amely lehetővé teszi az erdőből kijövő vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát.
A vad elleni védekezés leghatékonyabb módszere, ha a területet körbekerítjük úgy, hogy még a kerítés alatt se juthassanak be állatok. Ez azonban igen költséges. Emiatt számos házi megoldásról is lehet hallani:
A profi lehetőségek közül megkülönböztetünk szaghatáson alapuló riasztószereket, a mechanikai védekezés eszközeit (kerítés, vadháló, villanypásztor), valamint hang- és fényhatáson alapuló védelmet (karbidágyú, periodikus villanó fény, fényvisszaverő fóliacsíkok). A szaghatáson alapuló riasztószerekkel szembeni követelmény, hogy hatásosak legyenek, de ne veszélyeztessék a megvédendő kultúrát, az állatokat, embert. Érdemes e védekezési formát a mechanikai módszerekkel társítani.
Tökéletes megoldás a vad ellen a feszített, csúszásmentes csomózású vadhálóból készült faoszlopos kerítés. A villanypásztor csak az őzek ellen nyújt védelmet, a szarvas gond nélkül átugorja, a vaddisznó pedig áttör rajta, ráadásul rendszeres karbantartást igényel, esős időben a fű gyorsan belenő, a szél ágakat törhet rá, és az áram akkortól a földbe távozik.
Működési elve, hogy egy fényérzékeny, elektromos automata az esti sötétedéskor bekapcsolja a szerkezetet, és az rendszeresen vagy mozgásra villámfény erősséggel villan, és hozzá robbanó hangot is ad. A megkérdezett szakemberek közül mindenki azt javasolja, hogy a vadkár ellen többféle megoldással érdemes egyszerre védekezni, ha nincs lehetőség a terület bekerítésére.
