Aligha akad olyan gazdálkodó, akinek a hideg idő beköszöntével nem kellett szembenéznie azzal a kellemetlenséggel, hogy a hűvös szelek, zúzmarás hajnalok nemcsak a fákról tépték le az elszáradt faleveleket, de bizony a rágcsálókat is „beűzték” a melegebb ólba, csűrbe, szalmakazal alá, felsorjázott ládák mögé, vagy más védettebb helyre. Alapszabály – és ezt sokan a saját kárukon tanulják meg –, hogy semmilyen takarmányt és egyéb magvat sem szabad olyan helyen hagyni, amit a rágcsálók is könnyen elérnek.
Ha szerencsénk van, az egerek egy részét megfogják a macskák, sőt van, ahol az idősebb tyúkok is simán levadásszák őket, de előfordul olyan kártevő is, amelynek megjelenését már nem lehet egy laza legyintéssel elintézni.
A patkány számos betegség okozója. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatója szerint az általuk terjesztett, s az emberre veszélyes betegségek között van a fertőző agyhártyagyulladás, a szalmonellafertőzés, a pestis, több típusú vérzéses láz, és még a veszettség is. Szőrük is gyakran szennyezett. Hazánkban megkülönböztetünk vándorpatkányt és házi patkányt.
Ez a 18. századtól Európában elerjedtté vált faj leggyakrabban földkupac, fa- vagy téglarakás alatt épít fészket, amit több bejárattal rendelkező járatrendszerrel vesz körbe. Az állatok harapása, karmolása is betegséget okozhat, de az ürülékükből, vizeletükből, nyálukból, vagy a rajtuk élősködő bolhákról, kullancsokból, atkákból is bekerülhetnek kórokozók az emberi szervezetbe.
Védekezni nem könnyű ellenük, mert nagyon okos és óvatos állatok. A megszokott útvonalaikon, búvóhelyeik közelében elhelyezett csapdák általában hatástalanok, főként, ha gyorsan ható méreggel próbálkozunk. Ugyanis ha látják, hogy társuk emiatt elpusztult, ők maguk már nem nyúlnak hozzá. Rendkívül gyorsan szaporodnak, a nőstények két-három hónapos korukra már ivarérettek, s onnantól kezdve alkalmanként akár kilenc-tíz utódot is világra hozhatnak.
Egy kifejlett nőstény évente hatszor-nyolcszor is szülhet, vagyis egy átlagos, két-három éves életciklus alatt akár kétszáz-kétszázötven utódot is produkálhat.A gazdálkodónak nagyon meg kell fontolni, hogy milyen szerekhez nyúl, ha védekezni akar ellenük. A kihelyezett mérget könnyen megeheti a kutya vagy a macska is.
Vadászgörénnyel és kutyákkal hatékonyan irtható a patkány. E módszer előnye, hogy célirányosan a kártevőre irányul, s rajta kívül csak szélsőséges esetben veszélyeztet más állatokat. A hajdúnánási Radócz Tamást egy ilyen akció közben kísértük el, s néztük végig, hogyan fedezik fel, cserkészik be, majd űzik ki kutyák és vadászgörények közösen a kecskeól több tíz centiméteres, mélyalmú talaja alá befészkelt, s mint utóbb kiderült, vemhes vándorpatkányt. A vállalkozó két kutyája, Nitró, a jagd és Málna, a patterdale terrier többször is körbejárta az ólat, s izgatott farokcsóválással, majd apróbb nyüszítéssel jelezte a helyet, ahol a fészket sejtette.
Előbb a fitos kis orrát dugta be, később teljes egészében eltűnt a vadászgörény a föld alatt, miközben a kutyák a háromosztatú ól bejáratai között rohangáltak, látszólag céltalanul.
A tréner aggódva kémlelte a járatot, szavai szerint ilyenkor előfordult már, hogy a beszorított patkány nekiment a görénynek, extrémebb esetben akár halálos sebet is ejtve rajta. A két kutya közben feszült figyelemmel lecövekelt a járat feltételezett két kijáratánál. Hirtelen az egyiknél felbukkant a menekülő patkány, amit a patterdale terrier ügyesen nyakon csípett.
Radócz Tamás maga tenyészti a görényeket, vadon élő példányokat keresztez házi fajtákkal, hogy utóbbiakban felerősítse a vadászösztönt. Már kicsi korukban kezdi munkára nevelni őket, így hamar kiderül, melyik alkalmas a feladatra, s melyik hasznosul inkább hobbiállatként. A kutyák jó vérvonalát is igyekszik az utódokban örökíteni, nem véletlen, hogy Málna egyik kölyke,
Hasonló kételyek azonban felmerülhetnek akár a ragasztóval ellátott csapdák esetében is, hiszen az odaragadt patkány nem néhány másodperc, hanem olykor hosszú napok alatt múlik ki, s ez felesleges szenvedést okoz.
