„Évről-évre egy-két fajtából túltermelés, másokból készlethiány mutatkozik” – magyarázta Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetség elnöke. Ezért is lenne fontos, hogy a gazdák előre tudják, mit és mekkora mennyiségben szeretnének telepíteni, ezzel tervezhetővé válna a szaporítóanyag előállítás, az érintettek biztosan hozzájuthatnának a kívánt oltáskombinációhoz.
Így a Kékfrankos, az Irsai Olivér, az Olasz rizling reneszánszát éli. Ehhez az oltványkészítők igyekeznek lekövetni a piaci igények generálta változásokat.
A telepítési kedv az értékesítési zavarok miatt egyik oldalon érezhetően csökkent, hiszen többen is likviditási problémával küzdenek. Ugyanakkor aki azt gondolja, átmeneti állapotról van szó, folytatja az ültetést.
Ráadásul megingott a bizalmuk, volt aki nem fizetett, s idén sem jobb a helyzet. Úgy tűnik, nincsen a gazdáknak pénzük a telepítésre, óvatosabbakká váltak. Pedig sokat kell előre befektetni, egy-egy termelési ciklus 3 évet jelent. Az első évben megtermelik az alanyt, a nemest, majd jön az oltás, a kiiskolázás, október végén felszedik, s csak a következő évben értékesítenek.
Abasárra jönnek házikerti mennyiségért – elsősorban csemegeszőlőért – csakúgy, mint komolyabb telepítők.
Minden évnek megvan a maga divatfajtája. Ha ezt az igényt az adott esztendőben nem tudják kielégíteni, a következő évben már nem biztos, hogy az lesz a kurrens szőlő. „A Szürkebarát oltványból most nagyobb mennyiséget el lehetne adni, a szomszédba 500 darabot vittek”- hangsúlyozta a szakember, 45 ezerre is lett volna jelentkező. Nagyon nehéz kiszámítani, mikor melyik fajtából vennének, nem tudnak az oltványelőállítók előre tervezni. A hektikus támogatásoknak a szaporítóanyag termelő látja kárát, hiszen információ hiányában találomra olt.
„Már a bezáráson gondolkodtam, de 5 hektárnyi alanyültetvény már földben van” – ennek karbantartási, művelési költsége sokba kerül.
„Az abasári oltványosok kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert nem rendelkeznek a településen elegendő területtel” – mutatott rá, el kell menniük akár 50-60 kilométer távolságra, ahhoz, hogy öntözhető földeket találjanak. A magas szemledíjat is fizetnie kell, miközben saját két hektárnyi prebázis alanytelepük olyan mértékű vadkárt szenvedett, hogy át sem vették a területet.
„Míg korábban a francia szőlészek innen vitték a szaporítóanyagot, napjainkra önellátók lettek oltványból” – vázolta a helyzetet, bár alanyokból még vásárolnak az olaszok, de csapvesszőből már nagyon keveset. Ráadásul a szomszédos országokból is érezhetően csökkent a kereslet.
„Az idő szalad, miközben alig van utánpótlás” – utalt a munkaerő piaci helyzetre Pálinkásné. A Sárhegyalja 97 Kft-nél 60-80 éves dolgozók végzik a munkát, a fiatalok pedig nem jönnek. Valamikor a hazai oltványok közel hetven százalékát Abasáron állították elő.
Saját borászatot is fenntartanak, ám a pandémiának köszönhetően a bor értékesítése is akadozik, félő a következő szüretre nem lesz hely a pincében. A termésért sem adnak legfeljebb 60 forintot, pedig a Mátrai borvidéken legalább 300 forintnak kellene lennie egy kiló szőlőnek. Domboldalakon, mikroteraszos ültetvényekben, nehéz körülmények között termelnek, ahol a gépesítés csak korlátozottan jöhet szóba.
