Back to top

A vadászatra jogosultak és a hivatásos vadászok FELIR azonosítójáról a Nébih gondoskodik

A hatályos jogszabályok értelmében a vadászatra jogosultak és a hivatásos vadászok - a vadászati hatóság által vezetett nyilvántartás mellett - az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszerben (FELIR-ben) is szerepelnek.

Fotó: Csatlós Norbert
A vadászatra jogosultnak és a hivatásos vadásznak azonban a FELIR nyilvántartásba vételt nem kell kérelmezni: a Nébih az, aki gondoskodik az ügyfelek közhiteles adatainak a FELIR-be való betöltéséről. Ez által az érintettek közreműködése nélkül FELIR azonosító képződik számukra. A Nébih tájékoztatóban foglalta össze a FELIR azonosítóval kapcsolatos tudnivalókat.

A közhitelesség érdekében a törvény* előírja, hogy az agrárágazati szereplők alapadatait a FELIR-ben kell kezelni.

Kapcsolódó jogszabályok:

  • az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről 2008. évi XLVI. törvény
  • az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszer működéséről szóló 578/2020. (XII. 14.) Korm. rendelet

Az egyablakos ügyintézés elvének köszönhetően a vadászatra jogosultaknak és a hivatásos vadászoknak közvetlenül nem szükséges kérelmezniük a FELIR nyilvántartásba vételt, a FELIR azonosító kiadását. Az ő esetükben a korábbi gyakorlatnak megfelelően változatlanul elegendő a vadászati törvény szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettségnek eleget tenni, amely egyúttal FELIR azonosító iránti kérelemnek is minősül. Amikor a hatóság rögzíti az adatbázisban a szükséges adatokat, a rendszer automatikusan FELIR azonosítót állít ki.

A szereplők az adatbázisban a központi, közhiteles adataikkal jelennek meg, ezt igazolja a számukra kiállított FELIR azonosító.

A FELIR azonosítóról és az adatbázissal kapcsolatos további tudnivalókról a Nébih honlapján olvashatnak részletesebben: FELIR tájékoztató a vadászatra jogosultak és a hivatásos vadászok számára

Forrás: 
Nébih

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.