youtube://v/YwDZgctctoA
A brahma kialakítása az Egyesült Államok északkeleti államához, Új-Angliához kötődik, ahol egy
Az irodalomban úgy említik, hogy őseik az Indiából 1846-ban az Egyesült Államokba importált óriástyúkok lehettek. A korabeli beszámolók szerint, igen drágák és kelendőek voltak a tenyészállatok. 1847-ben egy pár brahmáért akár 5 dollárt is elkértek. A leírások szerint „A kakas fehér volt, a farka és a szárnyai feketék; a lábai sárgák és tollatlanok, dupla taraja volt és mintegy 4,5 kilogrammot nyomott”. A tyúk állítólag 3,5 kg súlyú volt és fekete rajzolatú nyaktollazatot viselt.
Napjaikban a díszállatartók körében igen kedveltek a brahmák, de sokan a baromfiudvar díszeként is tarták. A klasszikus színváltozata a világos és a sötét, újabb a fogolyszínű és a sárga-fekete-columbiai.
A baromfi-kiállításokon nagy népszerűségnek örvendenek. A cochint meghaladó testmagasságuk, tömörebb megjelenésük, a comb- és lábszártollazatuk feltűnővé teszi őket. Tarajuk ugyan nem gigantikus, ám igen formás, arányos, élénkpiros színű. Természetük nyugodt.
A tenyésztők egy-egy díjazott kakasért akár 500 eurót is elkérhetnek.
Fontos a kalciumban gazdag táppal történő takarmányozása, hiszen nagytestű, hosszú lábú baromfiról van szó, amelynek ennek okán erős csontozatot kell kifejleszteni. A D-vitamin adagolása is előnyös lehet. A brahmák igénylik a zöldtakarmányt, szeretnek legelni. S ugyan elsősorban nem a tojáshozamra kitenyésztett fajták, ám tojásprodukciójuk kielégítő, különösen jó tojók – más fajtákhoz viszonyítva – a téli időszakban. Éves tojáshozama 140 darab körül van. Húsuk jó minőségű, omlós, nem száraz.
