A többféle jó tulajdonsága (gyors növekedés, jó tojóképesség) ellenére idővel fokozatosan csökkent az állományuk, ma már a ritkábbak közé tartozik, pedig érdemes lenne ezt a fajtát újból felkarolni.
Afajta Franciaországból származik, ahol a húsfajtáknak nagy és növekvő piaca volt. Kifejezett fajtáról ugyan még nem beszélhetünk, hústermelésre a helyi parlagi tyúkokat használták. Tömegük növelése érdekében kezdték meg a keresztezésüket brámákkal, dorkingokkal, és ebből jött létre a faverolles. A kakas súlya 3-4 kg, a tyúké 2,5-
3 kg között mozog. A tenyésztés központja a Faverolles kicsiny falva volt, amelyről a fajta a nevét kapta, de Magyarországon a színe alapján egyszerűen csak „lazac”-nak hívják.
A fajta három különböző típusban vált ismertté: az eredeti francia faverolles, a német faverolles és a brit faverolles típus.
Az állatoknak széles, kerek feje van, meglehetősen kicsi, egyszerű tarajjal. Szembeszökő nagyméretű, dús szakálluk, mely jól láthatóan három részből áll – a középső ezek közül lelógó. A szemszín narancsvörös, amelyet nem takarhat el a pofaszakáll. A faverolles tartása alacsony, lába hússzínű és tollas, csakúgy, mint a külső lábujj. Fajtabélyegnek tekinthető a dorkingtól örökölt ötödik lábujj, amely dominánsan öröklődik a normális ujjformával szemben, de nehezen megtartható fajtajelleg, mivel az ötödik lábujj hajlamos összenőni a negyedikkel. Ez még szigorú szelekciós munka mellett is előfordul, hogy a madarak egy bizonyos százalékánál a negyedik és ötödik lábujj összenőtt. Ráadásul e tulajdonságért felelős gén a karmok és a lábujjak kettőzöttségét is magában hordozza. Így ennél a fajtánál elég gyakran előfordulhat, hogy két karom van egy lábujjon, de az is, hogy az ötödik lábujj kettőződése egy hatodik lábujjat eredményez. Ez a probléma előfordulhat a törpe változatnál is.
A fajta eredeti színének a lazacszín számít, amely az egyetlen szín a francia típus esetében, melyet Hollandiában elismernek. Más országokban, beleértve Franciaországot, kendermagos színben is tenyésztik. Németországban és Angliában ezeken kívül fehér, fekete, kék és kolumbián színekben tenyésztik őket.
Törpe faverollesEnnek a fajtának a kistermetű változatát számos ország tenyésztői egymástól függetlenül, különböző fajtákból tenyésztették ki. Franciaországban, a lazac eredeti szülőhazájában a törpe változatot nem tenyésztették ki. A törpe lazacok nagyon kellemes természetű, barátságos tyúkok, könnyen kezessé válnak. Szabadban is tarthatjuk őket, de figyelembe kell venni, hogy a szabadtartás könnyen a lábtollazat rovására mehet, ezért a kiállításra szánt példányokat jobb száraz, tiszta kifutóban tartani. Itt is ügyelni kell a takarmányozásra, mert kis helyen, kevés mozgással könnyen elhízhatnak. Jó tojónak számítanak, a törpékhez képest egész nagy tojásokat (38 g) raknak. Minden belső és külső tulajdonságaik hasonlóak vagy megegyeznek a nagy testű változatáéval. |
A lazacok nagyon barátságos, nyugodt és jóindulatú állatok, melyek jó ellátás mellett nagyon szeretetteljessé válnak gondozójuk számára. Kiválóan lehet őket tartani egy kifutóban is, melynek még túlzottan nagynak sem kell lenni, de ebben az esetben a takarmányozásra ügyelni kell, mert könnyen elhízhatnak. Természetesen szívesen kapirgálnak szabadon is, ilyenkor még a kerítésnek sem kell magasnak lennie, mivel nem szeretnek repülni. A tenyésztési célnak megfelelően gyors növekedésűek és fejlődésűek, ráadásként minden évszakbal jó tojáshozammal bírnak. A tojások súlya körülbelül 60 g, héjuk világosbarna, kotlási hajlam ritkán jelentkezik a fajtánál.
Az ötödik lábujj mellett a lazacszín a fajta különleges jellemzője.
Mindhárom tenyésztési irányvonal a maga módján értelmezte a színösszetételt, melyet elsősorban az alapszín árnyalatainak eltérésében érzékelhetünk, ez a rózsaszín lazactól a vöröses lazacig terjedhet. A tojóknál ez a lazacszín a nyakon, háton és nyeregtollakon, illetve vállukon található. Az alapszín egy halvány lazacárnyalat, melyet egy szinte hófehér szegély vesz körbe. A tojó melle fehér, egy kis sárgás beütéssel. A kakas melle és combja fekete, a nyak krémszínű. A díszes nyaktollak színei a nyak további részével megegyeznek. A hát vörösbarna, a váll szélesen fehér szegélyes, vörös – ettől kapnak olyan kevert színű külső megjelenést. A színezet a korai ivarfelismerést is segíti, mivel a kakasoknak már fiatal korukban is sötétszínű váll- és szegélytollai vannak.
