A leander betegségei közül sokáig nem volt tisztázott, hogy mi okozza a leanderrákot, mert számos Pseudomonas savastanoi patotípust különítettek el, melyek közül egyes fajok széles gazdanövénykörrel rendelkeznek. Legelőször csak olajfán (Olea europaea) figyeltek meg nagyméretű rákos elváltozásokat, amit a Pseudomonas savastanoi pv. savastanoi okoz. Később kőrisen (Fraxinus excelsior) és leanderen (Nerium oleander) is hasonló elváltozásokat tapasztaltak. A kőrisen megjelenő Pseudomonas savastanoi pv. fraxini szemölcsös, nekrotikus kéregduzzanatot eredményez.
Mára az Oleaceae család több tagján megjelentek sejtburjánzást, tumort előidéző Pseudomanas savastanoi patotípusok: fagyalon (Ligustrum japonicum), közönséges jázminon (Jasminium officinale), olajfagyalon (Phillyrea spp.) közönséges mirtuszon (Myrtus communis), spanyol jeneszteren (Retama sphaerocarpa), örökzöld bengén (Rhamnus alaternus), kerti aranyfán (Forsythia intermedia), gránátalmán (Punica granatum) és dipladenián (Mandevilla sanderi) is.
Leander betegségének tünetei: csomók, göbök
A fertőzés következtében főleg a fiatal szárakon, ágakon és hajtáscsúcson tapasztalhatunk tüneteket, azonban a virágzat és a magtokok is károsodhatnak, és el is halhatnak. A leggyakoribb kísérő tünetek a neoplasztikus szövetek (csomók, göbök), melyek bármely fertőzött növényi részen kialakulhatnak. Ezek kezdetben apró, halványzöld színű elváltozások, melyek fokozatosan nagyméretű, barnás-fekete folttá alakulnak át.
Súlyos esetben ágelhalás is bekövetkezhet. A virágzat fertőzésekor a virágok helyén fekete, kemény, gömb alakú elváltozások tapasztalhatók. A leveleken is megjelennek a rákos elváltozások; az első tünetek a levélér körül alakulnak ki, majd fokozatosan kiterjednek a levéllemezre is. Gyakran sárga udvart is megfigyelhetünk az elváltozás körül.
Kedvező körülmények
Többnyire az enyhe hőmérséklet és a páradús, csapadékos időjárás esetében tapasztalhatjuk a tüneteket, mely főként ősszel és tavasszal jellemző. A fő fertőzési források a tumorok, melyek repedésein keresztül a baktérium átvihető esővel és légmozgással, víz segítségével. Kismértékben a beporzó rovarok is terjeszthetik, de vegetatív szaporítással, a helytelen termesztéstechnológiával és ápolással terjed leggyakrabban a kórokozó.
A lappangási időszak néhány hetes vagy akár több hónapos is lehet, ez pedig komoly kockázatot jelent a szaporítóanyag-nevelésben, mivel egyetlen tünetmentes egyed komoly fertőzést idézhet elő az egész állományban.