0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Mártély napjainkban

Magas lábakon álló üdülőházak, művészeti táborok, strandolás, horgászat, káprázatos természeti kincsek – mindez egy helyen, a Csongrád-Csanád megyei Mártély község közvetlen közelében. A Mártélyi Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelője, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a Tisza bal partján helyezkedik el 2260 hektáros területével.

Mivel a Tisza hullámterében fekszik, a folyó vízjárása a terület állapotát, növény- és állatvilágát és hasznosítását is döntően befolyásolja. A térség felszínének kialakításában a Tisza játszott döntő szerepet, hiszen évszázadokon keresztül elöntötte az egész vidéket. A gazdálkodás és a hajózás biztonságossá tétele érdekében végzett szabályozás során az 1890-es évekre a Csongrád és Szeged között húzódó 105,5 kilométer eredeti hosszúságú medret 7 átvágással 72,4 kilométernyire rövidítették.

A szabályozási munkák tulajdonképpen egy új folyót teremtettek.

A mesterségesen létesített gátakon kívülre rekedt egykori vadvizek világa kultúrtájjá szelídült. A folyó és a gátak között, az úgynevezett hullámtéren egy új, sajátságosan Tisza menti táj született – tudjuk meg a nemzeti park ismertetőjéből.

– Nyolc éve vagyok természetvédelmi őr, de a mártélyi hullámteret gyerekkorom óta ismerem. A kirándulók számára talán a leglátványosabbak a madarak, a figyelmesebb szemlélődő réti sast láthat, a strandtól hozzávetőleg ötszáz méterre fészkel egy pár. Az Alsó-Tisza mentének különlegességei a barna kányák, a teljes magyarországi állomány 10 százaléka, 17-18 pár itt él. Nagy szerencsével a rendkívül óvatos, az embert kerülő fekete gólyákat is meg lehet pillantani. A ritka madarakon túl víziszár­nyasok is szép számmal vannak, a mártélyi holtágra járnak táplálkozni – tudtuk meg Albert András természetvédelmi őrtől.

Az ember beavatkozik a körforgásba, aztán elégedetlen a végeredménnyel.

Mártély, a holtág és az üdülőterület a fürdőzők, horgászok, kirándulók, pihenni vágyók, a természet csendjét élvezők, festő- és fotóművészek kedvelt célpontja. Rengeteg igény, ami nehéz feladat elé állítja az embert és – már ha mondhatunk ilyet – természetet egyaránt. A balatoni életérzésre vágyó nyaralók és a pecások bosszankodva konstatálják, ha egy-egy szezonban a védett rucaöröm, vagy sulyom borítja a holtágat. A rövid távú érdekeket szem előtt tartó emberek, akik ma szeretnének horgászni, vagy fürdőzni, nem feltétlenül értik, miért védett, mikor milliószámra található, másrészt azzal sincsenek teljesen tisztában, hogy mindez jórészt az emberi tevékenység következménye.

– Ez egy növényi életközösség, melyben egy önálló, összetett élővilág él. Ugyanakkor valóban nem természetes, hogy egy vízben ennyi felszínen úszó hínár legyen. Ez mindig a víz pillanatnyi kémiai összetételétől függ. Az üdülőtelep szennyvize évtizedekig tisztítatlanul ment a holtágba.

Mártély település szenny­vize ugyan tisztítva érkezik, de erős illúzió azt gondolni, hogy ez ivóvíz tisztaságú.

A horgászok a jó fogás reményében igen sok kiló kukoricát beletesznek a vízbe, ez is egyfajta szervesanyag-terhelés. Ahogy az is, hogy ahol műtrágyázzák a földeket, az bekerül a Tiszába, a műtrágyás Tisza-víz pedig ide, a holtágba. Emberi tevékenység nélkül valószínűleg sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az itteni környezet is. A holtág mesterségesen kapja a pótlást a folyóból, a vizet nyáron öntözésre is használják. Azaz a nyári pótlás az egyébként is a szerves anyagban dúsabb Tiszából érkezik, tehát az emberi tevékenység újratermeli a problémát. A hidro­bo­tanikusok arra is rávilágí­tottak, hogy a felszíni hínárvegetációnak, elsősorban a rucaörömnek a feldúsulása a víz ionkon­cent­rációával függ össze. A környékben, a mentett oldalon igen sok szikes terület van, ahol magnéziumos és nátriumsós talajok vannak. Belvizes évben a rendszer megfordul, a belvizet kezdik a holtágba szivattyúzni, tehát feldúsítják az ionkoncentrációt. Ez az egész tehát egy rendkívül összetett helyzet, aminek nehéz a megoldása.

Egyelőre csak annyit tehetünk, hogy együtt élünk vele – mutatott rá az összefüggésekre a nemzeti park szakembere.

A felszaporodott növényzetet bizonyos feltételek mellett, hatósági engedély birtokában, mechanikusan ki lehet kotorni, de ez igen aprólékos munka. Korábban volt próbálkozás, hogy a partra kotort, kiszáradt növényzetet a gazdák elvihették volna zöldtrágyának. Külföldön erre számos példát lehet látni, Mártélyon még – talán mert szokatlan, ismeretlen a mód­szer – információink szerint nem mutatkozott rá jelentős érdeklődés.

A Mártélyi Tájvédelmi Körzet idén pontosan 50 éves. Albert András jubileumra készített összefoglalójából megtudhatjuk, hogy a folyószabályozás sajátosan magyar tájtípust hozott létre a hullámtérben. A körzet egyik feladata – a Tiszaszabályozás szabadtéri emlékmúzeumaként – ennek megőrzése. A terület ideális a célra. Bár a lecsapolás, folyószabályozás következtében az alföldi vizes élőhelyek 90 százaléka eltűnt, az árvízvédelmi gát Mártélynál kissé távolabb helyezkedik el a folyótól, így a kisebb emberi zavarásnak köszönhetően számos ritka, háborítatlanságot igénylő állatfaj talál itt otthonra. A nagy kiterjedésű és összefüggő hullámtérben régebben virágzott a fokgazdálkodás, óriási volt a halbőség, és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök. Mindez meghatározta Hódmezővásárhely és a tágabb környék lakosságának mindennapjait. Különösen a ’80 – as évektől figyelhető meg, hogy legeltetés és művelés nélkül a hullámteret benövik az agresszívan terjedő fásszárú növények. Ez a folyamat, ha nem avatkozunk be, el fogja tüntetni a vizek levezetésében és tárolásában fontos szerepet játszó hullámtéri medreket. Sajnos mindezek hatására a terület élővilága is szegényedett. A kedvezőtlen folyamatok megállítására olyan lépéseket kellett kidolgoznia a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak, amelyek a természetvédelem, az árvízvédelem és az erdőgazdálkodás érdekeit egyaránt szem előtt tartják. Egy 2017-ben indult KEHOP projekt fő célja, hogy minél hosszabb ideig, szabályozható módon sikerüljön vizet juttatni a hullámtéri fok- és mederhálózatba.

MMG Direkt

Az Agrárminisztérium és az Agrármarketing Centrum által szervezett OMÉK a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar seregszemléje és a magyar vidék bemutatkozása a fővárosban. Ondré Péterrel, az Agrármarketing Centrum ügyvezetőjével beszélgetett az idei kiállítás részleteiről Sári Enikő a Magyar Mezőgazdaság Kiadó ügyvezető igazgatója. Ondré Péter kiemelte: fontos, hogy az OMÉK-on való találkozások, a szakmai fórum mellett láthatóvá tegyék a vidék erejét és széles körben bemutassák, hol tart most a magyar agárirum. Másrészt fogyasztásösztönző kampányaik fontos része a tudatos vásárlásra való figyelemfelhívás és edukáció is, így számos ízletes közönségprogrammal is várják a látogatókat.

youtube://v/-ILcZ5gHrB0

Forrás: Kistermelők Lapja