A megfelelő fajta

A három kocából, két kanból, öt ártányból és mintegy húsz malacból álló állományt öt anglo-núbiai kecske és mintegy három tucat baromfi egészíti ki.

Azokban viszont ő csalódott. Most úgy vélekedik, hogy a megfelelő fajtát kell megtalálni.

Az anglo-núbiai kecskében nemcsak a különleges megjelenését, hosszú füleit szereti, hanem fontos szempont volt a választásában a jó tejelés és a tej kiemelkedő zsírtartalma is. Ennek köszönhetően jó minőségben készítenek belőle sajtot és joghurtot. Egyelőre csak annyit, amennyit maguk fogyasztanak és szívességbe, csereberére szánnak, de talán két év múlva elérik a napi 20-30 litert, amivel már érdemes elkezdeni az árusítást is.

Az anglo-núbiai kettős, tej- és húshasznosítású fajta. Zaraibi (Egyiptom) és jam­napari (India) bakok angol tejhasznú anyák­kal történt keresztezésével alakították ki. Barátságos és kiegyensúlyozott. Magas környezeti és takarmányozási igényei miatt tartása leginkább intenzív körülmények között javasolt. Szaporulata ellésenként 1,7–2,2.

Tejének zsírtartalma 4-5, fehérjetartalma pedig 3-4 százalék.

Szereti hallgatni a „kávéfőzőt”

Geiger Attila a baromfi esetében is különleges díszfajtákat keresett. Ritkán hall az ember olyat, ahogyan a koszovói vagy a sanjak kakas hosszan elnyúlóan kukorékol. A különleges, kávéfőzőre emlékeztető hang húsz másodperctől akár egy percig is kitart. Tenyésztői szempontból súlyos hibának tekintik, ha nem éri el a 10 másodpercet, illetve ha a tyúk bóbitája széteső vagy túlságosan kicsi. A koszovói és sanjak fajták mellett a jó tojáshozamú australorp, az amrock és a kendermagos is a baromfiudvar dísze.

Attila sok mindent gyerekkorában tanult meg az állattartásról, de meghallgatja a tapasztaltabbakat, könyveket olvas és több termelői, tenyésztői csoportba is regisztrált a Facebookon.

Ő a takarmány egy részét saját földjein termeli meg, részben pedig kiadott családi földek bérleti díja fejében jut gabonához, amit a malacoknak lisztfinomságúra darál. A vitamint a szezonban saját gyümölcsösökből biztosítja, télen viszont megveszi a vitaminkészítményeket és tápanyag­-kiegé­szí­tőket. A szükség szerinti gyógyszerezés, valamint állatorvosi ellátás drága, de megkerülhetetlen. A malacok például korábban kacsáktól kaptak fertőzést, amiből megtanulta, hogy a víziszárnyast nem jó együtt tartani mással, mivel összepiszkítja az ivóvizet.

A törpemalacot évente legalább egyszer féregteleníteni kell, de fogyása újabb fertőzésre utalhat. Emellett nagy gondot okozhat, ha belemegy a szemébe a toklász, ami gyulladáshoz vezet, és nehezen lehet kiszedni.

További cikkek a témában:

Rendhagyó kísérlet: mennyire kutya a törpemalac?

Csónakon keltünk át a disznók erdejébe – Kolbász szabadtartású sertésből és marhából