Back to top

Veszélyben az őshonos tízlábú rákok

Természetes vizeink egyre kevésbé alkalmas élőhelyek az őshonos édesvízi tízlábú rákok számára, és az invazív opportunista fajok térhódítása is nehezíti a folyamirák-, a kövirák- és a kecskerák-populációk fennmaradását Európában, így hazánkban is. Eddig 14 idegenhonos tízlábú rákfaj jelenlétéről győződtek meg a kutatók.

MMG - Veszélyben az őshonos tízlábú rákok

A hazánkban megjelent új tízlábú rákfajok sok esetben jelentősen befolyásolják hazánk természetes vizeinek ökoszisztémáját. Dr. Weiperth András, a MATE fiatal kutatója évek óta vizsgálja a témát.

Dr. Weiperth András a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Duna-kutató Intézetében dolgozott korábban, majd 2019. január 1-jén a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet Természetesvízi Halökológiai Tanszékének munkatársa lett. Főként a termálvizek természetes élőhelyekre gyakorolt hatásával foglalkozik, valamint invazív halak, tízlábú rákok és teknősfajok ökológiáját kutatja.

Fotó: Weiperth András

A sekély vizű, dús növényzetű Barát-patakhoz kísértük el terepi felmérésre. A patakba meleg termálvíz ömlik, aminek következtében a patak egy mellékágának rövid szakaszán úgynevezett „inváziós hot spot” jön létre.

Ez egy nagyon érdekes élőhely Budapesten, mert a hazai vizek klímaváltozás miatti felmelegedése jól modellezhető.

A termálvíz széles körű fővárosi hasznosítása mellett hazánkban számos olyan termálvízzel „szennyezett” terület van, amely direkt összeköttetésben áll természetes élőhelyekkel.

A Barát-pataknak ezen az alig 300 méter hosszú szakaszán négy invazív tízlábú rákfaj is megtalálható, amelyek három kontinensről származnak: az ausztrál kékrák, a cifrarák, a vörös mocsárrák és a márványrák. Ausztrália, Közép- és Észak-Amerika az őshazájuk.

– Az invazív és az őshonos tízlábú rákfajokat egyaránt ökoszisztéma-mérnök fajoknak tekintjük. Ez azt jelenti, hogy jelenlétükkel mind az élőhelyükre, mind számos más növény és állatfaj populációira hatással vannak.

Erre jó példa, hogy a tízlábú rákok táplálkozásuk során a nagyobb méretű szerves anyagokat – például az állati tetemeket és a fatörmeléket - feldolgozzák, ezáltal a bennük található tápelemeket, tápanyagokat hozzáférhetővé teszik más, kisebb szervezetek számára.

Magyarán, táplálkozási lehetőséget teremtenek más fajok számára – mondta el Weiperth András.

- Emellett járatrendszereket hoznak létre a partfalakban, a lazább üledékben. Eközben átmozgatják a mederanyagot, amivel esetleg a régebb óta deponálódott toxikus nehézfémeket visszajuttatják a vízbe, ami az adott víztestben élő fajok táplálékhálózatának egészére kihat.  

Jelentős különbség van aközött, hogy mely élőhelyeken dominálnak idegenhonos, és melyeken őshonos fajok. Az ember által átalakított környezetben az invazív tízlábú rákok is megtalálják a számukra szükséges élőhelyi feltételeket, de ahol elsősorban a természetes folyamatok változtatják az élőhelyet, a vízfolyásokat, ott képesek megmaradni az őshonos fajok. Ezt határozottan alátámasztják az eddigi hazai és nemzetközi vizsgálatok.

Például, míg a Duna belvárosi szakaszán több idegenhonos tízlábú rákfaj is képes egymás mellett élni, addig a Pilis-, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny patakjaiban az őshonos kövi rák és folyami rák egészséges állományai élnek. 

Vörös mocsárrák
Vörös mocsárrák
Fotó: Bokor Ádám

Hogyan kerültek hazánkba az idegenhonos tízlábú rákok, és mi eredményezi agresszív térhódításukat? Ennek magyarázataként a folyamirák-állományok drasztikus csökkenésének pótlására betelepített, később invazívnak bizonyuló cifrarákot és az 1950-60-as években Ausztriába behozott, majd nálunk a nyugati vízfolyásainkban gyorsan terjedő jelzőrákot említette Weiperth András elsőként.

A két betelepítési hullám egy-egy próbálkozás volt a folyami rákok megtizedelése miatt keletkezett gazdasági űr betöltésére.

A spontán terjedésük mellett a véletlen betelepítések nyomán gyorsan elszaporodtak ezek a fajok a természetes élőhelyeken, ezért a hasonló próbálkozásokkal hamarosan felhagyták, egyébként szerte Európában.

Ezt követően a 2003-ban jelent meg feltételezhetően véletlen behurcolással a kínai gyapjasollós rák. Ennek a katadrom tarisznyarák fajnak tengervíz hiányában szerencsére nem alakult ki önfenntartó állománya.

De ennek az inváziós hullámnak a befejeztével az akvaristák által tartott márványrák, vörös mocsárrák és számos egyéb akvaristák által kedvelt faj természetes vizekben való megjelenése következett.

– A megunt akváriumlakókat, vagy a szaporulatot szabadon engedték, ezek a jó alkalmazkodóképességű fajok pedig nekik tetsző életfeltételeket találtak mind mesterséges, mind természetes vizeinkben. Ennek az úgymond „akvarisztikai telepítési hullámnak” most lehetünk a csúcspontján. A már megkezdődött leszálló ágban remélhetőleg nem jelennek meg újabb idegenhonos tízlábú fajok, amelyek veszélyt jelentenének a hazai vizek ökoszisztémájára – bizakodik a kutató.   

Mindezek ellenére Weiperth Andrásnak számos megválaszolatlan kérdése van az őshonos és az idegenhonos tízlábú rákfajok közötti direkt és indirekt kapcsolatokra vonatkozóan. Nyugat-Magyarországon jelenleg is tart egy a kutatás, amelyben az észak-amerikai jelzőrák és a hazai folyami és kecskerák közötti kölcsönhatásokat vizsgálják. Ezek közé tartozik a biodiverzitás alakulása ott, ahol őshonos és invazív, illetve több idegenhonos rákfaj él együtt.

A Tisza középső és alsó szakaszán és a Balaton egyes részein is előfordul ilyen, de ezt a három területet kivéve kijelenthető, hogy az idegenhonos és az őshonos rákfajok nem férnek meg egymás mellett. Ez a közel azonos élőhely és táplálék használataik következménye.  

– Miután a fő ökológiai rendszerek, természetes folyamatok sérültek, a folyamat szinte visszafordíthatatlannak tűnik. Az őshonos rákfajok élőhelyeiről mára sok esetben hiányzik a számukra megfelelő vízjárás, hordalékszállítás és átalakultak az élőhelyeik fajkészletei is.

Ezek a tényezők az opportunista invazív fajokat kevésbé befolyásolják. Ráadásul, ha bizonyos predátor halfajok is megjelennek az őshonos rákfajok élőhelyén - vagy ha betelepítették őket -, akkor biztosra vehető a drasztikus állománycsökkenés, sőt, az adott faj teljesen eltűnhet a területről.

Elektromos hálós halászgép
Elektromos hálós halászgép
Fotó: Bokor Ádám

Weiperth András négy gyűjtési módszert használ kutatásai során, alkalmazásuk az adott élőhelytől, a víztest típusától függ. Van, hogy kézzel keres: a vízbe benyúlva a víznövények gyökerei között, köveket átforgatva kutat tízlábú rákegyedek után. Ezt a módszert főleg tiszta és sekély vizű élőhelyeken alkalmazza.

A dunai vizsgálatoknál mélyvízi varsát vesz igénybe. A sekélyebb vizekben, növényzetben gazdag élőhelyeken a protokoll úgynevezett kis szembőségű kézi háló használatát diktálja. A mederben kutatva mintákat emel ki a vízből az eszközzel, amiből kiválogatja a tízlábú rákegyedeket.

Ennek a módszernek a fejlettebb változata az háti akkumulátoros elektromos kutató halászgép, amivel hatékonyabban ki tudja gyűjteni a víztestből a vizsgálandó egyedeket - mérettől függetlenül.

– Ezeknek a módszereknek köszönhetően az elmúlt években 10 idegenhonos tízlábú rákfajt sikerült kollégáival leírnia hazánk vizeiből. De több egyed esetében jelenleg is kutatunk, mert ezek potenciálisan új fajként jelentek meg. Egyébként nemcsak hazánkban, hanem az egész Kárpát-medencében kutatják a tízlábú rákokat, aminek köszönhetően egyre több nemzetközi kutatócsoporttal tudjuk felvenni a kapcsolatot. Az eddigi eredmények tükrében korai volna megmondani, hány újabb idegenhonos faj jelenlétét publikálhatjuk a közeljövőben – mondja Weiperth András.

A kutató összességében nagyon rossznak tartja a tendenciát, de arra számít, hamarosan elérjük a mélypontot.

A rákpopuláció változása nemcsak hazánkban probléma, Európa-szerte elképesztő rákpusztulást figyelnek meg az őshonos faunában. Ez, az inváziós fajok mellett, a klímaváltozás és a vizek egyre jelentősebb szennyezés és az urbanizáció következménye.

A Magyarországon őshonos tízlábú rákfajok közül a folyami rák van a legnagyobb veszélynek kitéve, az összeomlás szélén áll a hazai populációja.

A kövi rák állománya jelenleg viszonylag stabil, különösen egyes középhegységek kisvízfolyásaiban. A kecskerák pedig olyan víztestekben jelent meg az utóbbi 10 évben telepítések vagy véletlen behurcolás következtében, amelyekben a kutatók sem számították rá. Szépen terjed sok olyan víztestben, ahol eddig nem volt kimutatható a faj jelenléte, de közben számos korábbi élőhelyén csökken az állománya.

Fotó: MATE

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A kerti tavak szerepe

Magyarországon az emberek majdnem háromnegyede városokban él. Az elvárosiasodás következtében rohamosan pusztulnak a természetes vizes élőhelyek. A parkokban, magánkeretekben eredetileg esztétikai céllal létrehozott dísztavak jelentős szerepet töltenek be a meglévő természetes életközösségek fenntartásában, afféle biohűtőként működnek, ezáltal elviselhetőbbé teszik a városi klímát.

Nem csak vakarózásra használják a fiatal üszők a keféket

A tejelő szarvasmarhák természetes ösztöne, hogy tisztogatják magukat és vakaróznak. Ha lehetőségük van rá, kortól függetlenül az összes jószág előszeretettel használja napi szinten az automata keféket. A Journal of Dairy Science tudományos lapban megjelent kutatás azonban elsőként jellemzi a nem motoros kefék használatát az elválasztott tejelő üszők körében.

A jövőben megduplázódhat a tengeri élelmiszer fogyasztásunk

Egy új kutatás szerint 2050-re a világ lakossága kétszer annyi tengeri élelmiszert fog fogyasztani, mint jelenleg. A halak, puhatestűek vagy rákok iránti megnövekedett kereslet ellenére a fenntartható halászat felé való fordulás segíthet az alultápláltság kezelésében és az emberiség környezeti lábnyomának csökkentésében.

Drágám, lekapcsolnád kérlek a világító leandert?

2017 decemberében a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói bejelentették, hogy megtalálták a módját, hogyan hozhatnak létre fényt kibocsátó növényeket. Ezt úgy érték el, hogy speciális nanorészecskéket ágyaztak a vízitorma növény leveleibe, amelyek lehetővé tették, hogy közel négy órán keresztül halvány fényt bocsássanak ki.

Termékké és szolgáltatássá fogja fejleszteni kutatási eredményeit a MATE

Minden egyetemi polgárnak, minden szakterületen, a nagy potenciált rejtő ötletek minden fázisában képes segítséget nyújtani a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Innovációs Központja, a közelmúltban bevezetett innovációs szolgáltatások révén. Az elsőként támogatott projektek az agrárium széles spektrumát fedik le – a precíziós növényvédelmi felmérések előkészítésétől speciális halgazdálkodási eszközök fejlesztésééig.

Önkéntes szemétszedésen az ÉSZAKERDŐ központi dolgozói

Az ÉSZAKERDŐ Zrt. is csatlakozott az ország legnagyobb önkéntes mozgalmához. Ezekben a napokban már kilencedik alkalommal bonyolítják le a „TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért” hulladékgyűjtő akciót. Az erdőgazdaság központjában adminisztratív munkát végző munkatársak Miskolc Pereces városrésze melletti erdőt tisztították meg, kedden. Ez a terület a Lillafüredi Erdészet kezelésében van.

Korábban hulladéknak tartott rostból készül újfajta cukor

A hagyományos édesítőszer kiváltását célzó termékek alapanyagát a búza- és rizsszalmához, illetve a kukoricacsutkához hasonló mezőgazdasági hulladékok alkotják.

Gatyáskuvik tévedt Magyarországra

Magyarországon rendkívül ritkán megfigyelhető gatyáskuvikot (Aegolius funereus) gyűrűztek Szeged mellett, a Fehér-tónál kedden reggel - tájékoztatta a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei csoportjának titkára az MTI-t.

Új körülmények, új megoldások

A zöldfelület-gazdálkodás szakembereit nem csak a klímaváltozás nyomán kialakuló időjárási szélsőségek állítják komoly kihívások elé.

Érzéketlenítsünk, hogy a ló ne legyen ijedős

Prédaállatokként a lovak természetben való túlélését az biztosította, hogy a környezetre nagyfokú érzékenységgel reagáltak, vagyis megijedtek. De gondoljunk csak bele, milyen furcsa lenne, ha egy rendőrló elvágtázna egy megzizzenő nejlonzacskó láttán, vagy nem lehetne felvenni az állat lábát.