Azonban legfontosabbnak a magyar mezőgazdaság helytállását tartotta, miután idén a magyar mezőgazdaságnak és a hazai élelmiszeriparnak rendkívüli kihívásokkal kellett szembenéznie.
Az agrárminiszter meghallgatásán a pandémia megpróbáltatásain túl kiemelte az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza okozta ágazati nehézségeket és az ellenük való sikeres védekezést mint legfontosabb eredményeket. A gazdák humán- és állategészségügyi szempontból is soha nem látott kihívásokkal néztek szembe, ennek ellenére a belföldi élelmiszer-ellátás soha nem volt veszélyben – tette hozzá.
Az agrárium idei változásai közül kiemelte az őstermelőkre és a családi gazdaságokra vonatkozó új szabályozást, azon belül is a mintegy 410 ezer őstermelő szja-terhelésének csökkentését. Mint fogalmazott, „a korábbi rendszert egy egyszerűbb és korszerűbb váltotta fel”.
Az osztatlan közös tulajdon felszámolását és a részarány-jogosultak kártalanítását szintén itt említette mint régóta húzódó problémákat, amelyek jó ideje átalakításra szorultak.
Sikeresnek titulálta a gazdák kiírt pályázatokhoz való aktivitását, ami a leegyszerűsített kiírásoknak és a gyors elbírálásnak volt köszönhető. A gazdák rövid időn belül hozzájuthattak a támogatásokhoz, amelyek hosszú távon növelik az ágazat hozzáadott értékét, javítják a hatékonyságot, emellett a nemzetközi piacon versenyképessé teszik a magyar élelmiszer-termelést. Nagy István ezek közül kiemelte a kertészeti üzemek, állattartó telepek, az élelmiszeripari üzemek támogatását, valamint a mezőgazdasági technológiaváltás és az ökológiai gazdálkodás ösztönzését.
Európai Uniós kitekintésében ismertette, hogy az uniós jogalkotás elhúzódása miatt az uniós támogatások átmeneti időszakában vagyunk, a kifizetések már az új költségvetési keretből lesznek finanszírozva. A Közös Agrárpolitika (KAP) részeként 2023-tól a közvetlen támogatások csaknem 3200 milliárd forintot, a vidékfejlesztési támogatások fennmaradó része várhatóan 2730 milliárd forintot jelenthetnek. A KAP stratégiai terv készítéséhez kapcsolódóan a magyar gazdák érdekeit és a hazai agrárium fenntarthatóságát szem előtt tartva a széles körű társadalmi egyeztetések folytatását ígérte.

A jövőbe tekintve az agrártárca kitűzte célul, hogy Magyarországon az öntözhető területek nagyságát 2024-ig megközelítőleg 300 ezer hektárra, 2030-ra pedig mintegy 400 ezer hektárra bővítse.
Erkölcsi kötelességnek nevezte a Magyarországon lévő vizek fenntarthatóság jegyében történő felhasználását, valamint üdvözölte az öntözési összefogásokat, amelyek hosszú távon a klímaváltozás elleni védekeznék elengedhetetlen feltételei lesznek.
Kitért a folyamatosan növekvő energia-, input- és számos egyéb alapanyagárakra is. Sajnálatosnak nevezte, hogy ezeket Brüsszel csökkentés helyett inkább növeli, de kihangsúlyozta, hogy a magyar kormány minden lehetséges eszközzel ellensúlyozza az áremelkedéseket. Idefűzte, hogy az agrárpolitikai intézkedések pedig az időjárási szélsőségek elleni védekezést támogatják.
Megemlítette a fogyasztói igények változását, amit a Nébih által készített Polctükörrel ismertetett: 8-10 százalékos növekedés látható a hazai zöldség-gyümölcs mennyiségében a boltok polcain, ami napjaink egészséges táplálkozási trendje generált. Emiatt egész évben szükség van a széles zöldég-gyümölcs kínálatra, amit az idény után, a friss termékek érdekében, importból vagyunk kénytelenek pótolni.
A régóta jelen lévő munkaerőhiányról is szót ejtett, amit precíziós támogatások kiírásából kényszerül kompenzálni a tárca, amelynek segítségével valamelyest csökkenthető a gazdaságokban jelentkező munkaerőhiány.

Az agrárium egyik legégetőbb problémájára is felhívta a figyelmet, mégpedig a hazai mezőgazdaság elöregedésére, amit kizárólag a generációváltás képes megoldani. Ehhez az egyik legjelentősebb feladatnak a gazdaságátadás szabályainak kidolgozását tekinti, amelyben elsőként az adminisztrációs terhek csökkentése várható.