A háziasítás, vagy domesztikáció egy hosszú, akár több évtizedet vagy akár évszázadot igénylő folyamat is lehet. Egy állat háziasítása, majd a fajták kitenyésztésének célja lehet egy új színváltozat megalkotása, egy strapabíróbb, betegségeknek ellenállóbb, vagy szaporább változat létrehozása vagy egy új méret kialakítása. A méret általában minél nagyobb annál jobb, egy húshasznosítású állatnál, ám egy társállat esetén épp az ellenkezője igaz ennek, legyenek „kis fogyasztásúak”, helytakarékosak, cukik.
Nem minden állatfaj háziasítható
Egy állatfaj hat feltételnek kell hogy megfeleljen ahhoz hogy háziasítani lehessen.
Az első hogy rugalmas étrendje legyen, hiszen ha csak egy féle táplálékot fogyaszt akkor könnyen éhen halhat egy olyan környezetbe kerülve ahol nem megtalálható ez az eleség.
A csak eperfa lombot fogyasztó selyemhernyók háziasítása sem lett nagy sikertörténet, és az eukaliptuszt fogyasztó koalákból sem lesz majd házi kedvenc…
A második elvárás, hogy viszonylag gyors fejlődési növekedési üteme legyen az állatnak, az egyedek minél előbb váljanak ivaréretté, ezzel rövidítve a kitenyésztés idejét. Az is fontos, hogy fogságban is képesek legyenek szaporodni, és ne legyenek agresszív a természetük, ezzel is segítve a tenyésztői munkát.
Így lett a farkasból csivava
A haszonállatok tenyésztésekor az egyik fő szempont, hogy az állat minél nagyobb és nehezebb legyen, hiszen többnyire a húsáért tenyésztjük. Ám van ellenpélda is: olyan házi állatok amiket azért tenyésztünk, hogy minél kisebbek, „helytakarékosabbak” legyenek. Jó példák erre a csivavák, melyek a világ legkisebb kutyái. Több elgondolás is létezik a csivava eredetéről, de valószínűleg a tecsicsi nevű, kis termetű kutya fajta volt a közvetlen elődje. Ezek a mini kutyák ideálisak azoknak, akik kisebb házban, esetleg lakásban élnek. Az időseknek és a mozgássérülteknek is nagyszerű társaságot nyújtanak, illetve azoknak az embereknek is tökéletesek, akik nem tudják elhagyni az otthonukat bizonyos okok miatt. A kutyák őse a farkas, tehát a csivaváknak is ez az őse, még ha nem is látszik rajtuk a rokonság.
A mini lovak sem alkalmasak lovaglásra méretükből adódóan, ám ehelyett sok hasznos tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek a mini lovak a shetlandi póniktól származnak, 96 centiméternél alacsonyabbak, szőrük színe és mintázata igen változatos.
Könnyen taníthatók, kedves és barátságos természetűek, és testtömegük négyszeresét is képesek elhúzni – régen ezért bányákban munkát is végeztettek velük.
A mini lovak lehetnek házi kedvencek, kiállítások és versenyek résztvevői, terápiás társak vagy épp vakvezető állatok.
Egy másik érdekes miniatűr állat a törpe malac, amiből sok szalonna biztosan nem lenne. A törpemalacok nagyon okos, intelligens és engedelmes állatok. Az Egyesült Államokban kedvelt háziállatok, de már Európában is kezdenek elterjedni. A törpemalacok nagyon tiszta és jól neveltté tanítható állatok, ám ennek ellenére nem feltétlenül jó, ha lakásban tartjuk őket. Semmi esetre sem szabad őket zárt helyen tartani, mert azt nem viselik el. Nagy mozgásigényűek, előszeretettel rohangálnak, ugrándoznak a kertben. Rendszeres mozgatás, sétáltatás hiányában könnyen elhízhatnak.
