Éveken keresztül csak fogcsikorgatva tudták elérni a kilónkénti ár 1-1 forinttal való emelését, de előfordult, hogy egyik évről a másikra kevesebbet adtak értük, vagy ha mégsem, akkor a levonáshoz folyamodtak a két növény feldolgozói, olyan mértékűre, ami már elfogadhatatlan volt. A termelők szemében ez alapján kialakult a feldolgozók megbízhatósági hierarchiája. Akad olyan gyár, ahová némelyek már akkor sem szállítanának, ha arannyal fizetnének. Mindenesetre, a zöldborsó és a csemegekukorica árának látványos idei emelése sokakat elgondolkoztatott – bár annyira azért nem, hogy mindenféle kritika nélkül belevágnának a két növény bármelyikének a termesztésébe. Két olyan gazdálkodót kerestünk föl, akik hosszú ideje foglalkoznak a növényekkel, és öntözve, közismerten magas színvonalon termelik őket.
| Fekete János és két fia, Tibor és Tamás mind agrármérnökök. Kisújszállási családi gazdaságukat tavaly átalakították gazdasági társasággá, így 2021. áprilisa óta az Ánglius Trió Kft. nevű vállalkozás keretében dolgoznak. |
– Kizárólag növénytermesztéssel foglalkozunk, és azon belül is főleg pénzes növényeknek szavazunk bizalmat. Termesztünk azért őszi búzát is, 120 hektáron, az átlagtermés következetesen 7 tonna felett alakul. Ennél is jobban szerepel nálunk az őszi árpa, ami 8,5 tonnás hektáronkénti termést adott. Minden évben többet termett, mint a búza.
A Bonduelle-nek idén 130 hektáron állítunk elő csemegekukoricát, és bizton számítunk tőle hektáronként 20 tonnás fizető súlyra. Biztos növényünk még a hibridkukoricavetőmag-előállítás, aminek 100 hektár jutott az idén, mert így adta ki a vetésforgó. A Corteva és a KWS számára állítjuk elő. A korábbi években foglalkoztunk korai vetésű zöldborsóval, általában 100 hektáron, másodvetésben pedig zöldbabtermeléssel a Mirsa Zrt. számára.
Idén sem zöldborsót, sem zöldbabot nem vetünk. Az oka nagyon prózai: ennek a két növénynek nem kedvez a klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb időjárás. Hiába vetettük szakaszosan a zöldborsót, a nagy melegben szinte minden évben egymásra értek a szakaszok. Ennek következtében évről évre ki kellett zárni valamekkora területet. Éve válogatta, de általában 10-20 hektár a nyakunkon maradt.
A kétszikűek, elsősorban a szőrős disznóparéj vegyszerrel szinte irthatatlanná vált, egy mutáció következtében kialakult benne a vegyszer-tolerancia. Amikor még meg tudtunk birkózni a zöldborsóval és a zöldbabbal, akkor kettős termesztésben is látványos eredményeket értünk el velük: a hektáronkénti árbevétel elérte az 1 millió forintot, miközben a költségük megállt 700 ezer forintnál. Természetesen mindkét növényt öntözve termesztettük, rég rájöttünk, hogy anélkül nem szabad velük foglalkozni.
Mivel nálunk nem megoldható a zöldbab vegyszeres gyomirtása, kapálni kéne, csakhogy arra se munkaerő nincs, se elegendő árbevétel. Ha pedig nem kapáljuk meg a zöldbabot, akkor az elvárható termésnek csak a háromnegyedét tudjuk betakarítani, ami éppen annyi, mint a hektáronkénti önköltsége. Tehát nincs rajta jövedelem.
A tisztánlátás érdekében hozzáteszem, hogy a vegyszeres gyomirtás ellehetetlenüléséhez az EU vegyszertilalmi rendeletének nincs köze, ez független tőle. Az állati kártevők ellen, mint a gyapottok-bagolylepke vagy a kukoricamoly, vannak hatásos vegyszerek.
Mi összesen 700 hektáron gazdálkodunk, aminek a 70 százalékát, azaz 500 hektárt tudunk öntözni. Ehhez egyrészt hat lineár, másrészt hat Bauer dobos öntöző dolgozik nálunk, a megfelelő szivattyúval és egy 900 méteres főnyomóvezetékkel. Általában hektáronként 80-100 millimétert juttatunk ki öntözővízből, aminek a költsége 120 ezer forint körül áll meg. Régebben elengedték a változó díjat, de mostantól ki kell fizetni a felét. Bár hozzá kell tennem, hogy ez nem meghatározó tétel az öntözés költségei közt. Sokkal többe van az energia. Az teszi ki az öntözési költség 30 százalékát – azaz eddig ennyi volt, de ettől az évtől biztosan tovább drágul.
Ha egy növénynek csak a versenyképességét nézzük, akkor az árbevétele alapján a zöldbab közéjük tartozna, mert másodvetésben is képes hektáronként 1 millió forintra. Viszont a növényvédelem, illetve a gyomirtás lehetetlensége mondja ki a döntő szót, és ezen hiányosság miatt fel kellett hagynunk a zöldbab előállításával. Helyette a csemegekukoricát termesztjük ettől az évtől, azt is kései fővetésben. Nálunk így hasznos, mint időbeli izolációs növény a hibridkukorica-vetőmag előállításához.
Idén nagyobb figyelmet szentelünk a napraforgónak. Ha nem jön közbe semmi, hektáronként 3,5-4 tonnás átlagtermést várunk el tőle. Mivel most az értékesítési ára tonnánként 200 ezer forint, ilyen körülmények között már 2 tonnás átlagterméssel elérjük a napraforgó fedezeti összegét.
Csak sorolom: a pétisóért tonnánként 70 ezer forintot fizettünk tavaly, most 270 ezer forintért van ígéretünk. A folyékony nitrogénért literenként 90 forintot kellett adni, idén az is 270 forintba fog kerülni. Tavaly a 8-24-24 NPK-ért 150 ezer forintot adtunk, most tonnánként 290 ezer forintba kerül majd. Drágulnak a növényvédő szerek is. A csemegekukoricánál maga a növényvédelem hektáronként körülbelül 150 ezer forintból jön ki. Irtózatosan nagy tételnek ígérkezik a gépek, az alkatrészek és egyéb anyagok áremelkedése. Azoknál 40-50 százalékos drágulással számolunk. További bizonytalanság, hogy miként végződik az orosz-ukrán konfliktus, mert az is nagyban befolyásolja az általunk termesztett növények értékesíthetőségét.
|
A Bab 15 Szövetkezet termelői csoportként működik Nagyhegyesen, 1000 hektáron integrálja különböző zöldségnövények termesztését. Kurucz Gyulával főleg a zöldborsó, a csemegekukorica és a zöldbab helyzetéről váltottunk szót. |
– Tavaly 500 hektáron termesztettünk csemegekukoricát, de ebben az évben kisebb lesz. A csökkentés oka, hogy a hibridkukoricavetőmag-előállításnak jobbak a pénzügyi feltételei, ezért idén annak a vetésterületét növeljük. Körülbelül 550-600 hektárban gondolkodunk.
Ma az a szokás, hogy kérnek zsebbe hektáronként 400 ezer forintot, amellett kérik a föld után járó EU-támogatást – miközben a saját területükön még valamilyen más növényt is akarnak termeszteni. Úgyhogy nemcsak az anyag- és inputköltségek ugrottak meg, hanem kialakult egy új módi, aminek nehéz szabályosan megfelelni.
A konzervgyárak a zöldborsóért 190–195 forintot ígérnek az idén, a hűtőházakkal 200 forintért szerződünk kilogrammonként. Ez elfogadható volna, mármint az ár, de be kell látnunk, hogy a klímaváltozás miatt a zöldborsó lett a legkockázatosabb növényünk, és a sorrendben a zöldbab követi.
A zöldborsó nem szereti a kései és hideg tavaszt, a mostani időjárásban általában nem lehet elég korán vetni. Régebben egészen május első hetéig vetettük a zöldborsót, és úgy eltartott 1 hónapig a betakarítása.
A zöldborsó sem a szélsőséges aszályt, sem a sok esőt nem szereti, nálunk pedig mindkettő előfordul. Ez nagy termésingadozással jár. Az egyik táblán megterem hektáronként 10 tonna, de egy másik szakaszban előfordul 3 tonnás átlagos zöldborsóhozam. Így aztán még a 200 forintos kilogrammonkénti átvételi árral sem akad elég jelentkező a termelésére. A konzervgyárak most sem tudták az év elején lekötni a kapacitásuknak megfelelő mennyiséget, nagy bizonytalanság övezi a zöldborsót.
Amikor fiatal agrármérnök koromban, az 1980-as években megvásároltunk egy Ploegert, az egy idényben 40 hektár zöldborsót tudott betakarítani, és az idény 40 napig tartott. Most 130 hektár zöldborsóra két gépünk jut, de még így sem vagyunk biztosak benne, hogy idén nem érik túl vagy össze nálunk. Egy ilyen betakarítógép ma már 300 millió forintnál is drágább, és ez csak a pillanatnyi ára, ami egyetlen hét alatt tovább emelkedhet.
Most arra a döntésre jutottunk, hogy bérmunkát csak akkor vállalunk, ha legalább 30 forintot adnak kilónként. Olyan drágák a gépalkatrészek, hogy csak ilyen feltételek mellett képes kitermelni az elhasználódásból és kopásból adódó költségeket.
Az energiadrágulás húsbavágóan érint bennünket. Az elektromos áram díja megkétszereződött, a műtrágyáért a tavalyi négyszeresét fizetjük. A növényvédő szerek közt akad, ami csak 10 százalékkal drágult, a másiknak az ára viszont a háromszorosára növekedett.
Ha eredményesen akarunk gazdálkodni – s mi annak a hívei vagyunk –, akkor a szervestrágyázásnak kötelező helye van a növénytermesztésünkben. A korábbi években 100 kilogramm istállótrágyáért
25 forintot fizettünk Hortobágyon. Ebben az évben már licitálnunk kellett rá, és így 260 forintot fizettünk 100 kilogrammjáért. Erre rájön még a fuvardíj, ami megkétszereződött.
A műtrágyát mi többszörre juttatjuk ki a növények alá, egy-egy alkalommal maximum 30 kilogrammot. Sokan irigykedve hallják, hogy milyenek a hozamok nálunk, márhogy milyen jók, de nekik azt is figyelembe kellene venniük, hogy mi mindent megteszünk ennek érdekében.
Az energiaár növekedésével párhuzamosan a fuvarköltség is hatalmasat drágult. Most egy fuvar Kecskemétre körülbelül 200 ezer forint. Ez 1 kilogrammra számolva 15 forint költséget jelent. Korábban ennek a felét-harmadát kellett kifizetnünk szállításra. Ezért most arra törekszünk, hogy hozzánk közel eső feldolgozókba szállítsunk: Balmazújvárosra, Kokadra és Kabára. További gondunk, hogy míg korábban sorban álltak nálunk a maszek sofőrök, hogy munkát kapjanak, mostanra ez megszűnt, szállítógépeket kellett vásárolnunk.
A takarmánykukorica 1500 hektárjára egész évben elegendő 4-5 fő, de a csemegekukoricához, a zöldborsóhoz vagy a zöldbabhoz legalább 30 ember kell, és egész évben foglalkoztatni kell őket. Igaz, így bizonyos szempontból előnyben vagyunk, mert a címerezőknek a zöldbabtermesztésben is munkát tudunk adni: elvégzik a gyomirtást kapával.
Bármennyire látványosan is javulnak a felvásárlási árak, nekem az a véleményem, hogy 2022 nem lesz könnyű. Állandóan azon gondolkodom, hogy a konzervgyárak és a hűtőházak vajon érvényesíteni tudják-e az értékesítésben azt a többletköltséget, amivel megdrágult a zöldborsó, a csemegekukorica és a zöldbab. Ezeket az áruféleségeket csak nagyon meghatározott vonalon és meghatározott időben lehet értékesíteni. Nem a takarmánykukoricáról van szó, ami leszárítva a következő tavaszig is eláll. Mi történik, ha a feldolgozók belebuknak ebbe a mostani akcióba?
Tavaly csak műtrágyából harminc kamionnyit vásároltunk, tonnánként 65 ezer forintért. Idén 260 ezer forintos tonnánkénti árért is csak hét-nyolc kamionnyi műtrágyát tudtunk venni.
Az elmúlt évben a napszám 15 ezer, sőt inkább 20 ezer forint volt a címerezésben és a kapálásban. Most arról alkudozunk a vállalkozókkal, hogy napi 30 ezer forintnál kevesebbért nem jönnek el dolgozni.
