A március 27. óta a nagyközönség számára is látogatható megújult épület március 26-ai átadása méltó megünneplése volt a tápiószelei Blaskovich Múzeum alapítása 70. évfordulójának.
|
|
Blaskovich fivérek komoly régészeti tevékenységet folytattak, az ő kezdeményezésükre indította a Magyar Nemzeti Múzeum 1923-ban azt az ásatást, melynek során Tápiószentmártonban, a sőregi út mellett emelkedő dombon egy szkítakori fejedelmi sírból előkerült a híres „aranyszarvas”, a tűzben aranyozott, szarvas alakú, elektron pajzsdíszaz ő kezdeményezésükre indította a Magyar Nemzeti Múzeum 1923-ban azt az ásatást, melynek során Tápiószentmártonban, a sőregi út mellett emelkedő dombon egy szkítakori fejedelmi sírból előkerült a híres „aranyszarvas”, a tűzben aranyozott, szarvas alakú, elektron pajzsdísz. Régészeti kutatásaik közben bukkantak rá a tápiószelei szkítakori temetőre is, ahol a Nemzeti Múzeum régészei 1938 és 1953 között végeztek ásatást. Az itt talált leletek biztosítására 1947-ben a Blaskovich-kúriában megszervezték a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtőhelyét.
A múzeum létrejöttét a Blaskovichok műgyűjtőszenvedélye alapozta meg, a kezdetek a nagyapa, Blaskovich Gyula nevéhez fűződnek. 1848 tavaszát írták, amikor Heves megye alispánjaként festményeket és metszeteket vásárolt a néhai egri érsek, Pyrker János László hagyatékából. Ezekkel, és a testvéreitől – földért cserébe – megszerzett családi „régiségekkel” teremtette meg a Blaskovich-gyűjtemény alapjait. Halálával e kollekció Gyula nevű fiára szállt, aki tovább gyarapította apja hagyatékát. Műgyűjteményének legértékesebb darabjait 1889-ben a nagybányai történeti, majd 1896-ban Budapesten, a millenáris kiállítás történeti főcsoportjában is bemutatták. Az ő fiai: György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az öröklött anyagot. Egész életüket annak rendelték alá, hogy családi gyűjteményük együtt, egyben és Tápiószelén maradjon.
Állandó kiállítása a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a 19. századi magyar köznemesség kultúráját, tárgyi emlékanyagát.
„Régi vágyunk teljesült azzal, hogy az Agrárminisztérium finanszírozásával megújult településünk büszkesége, a Blaskovich Múzeum” – mondta az átadáson Dobos Imre György, Tápiószele polgármestere, a Tápiószele régen közösségi oldal alapítója, a Blaskovich-múzeum Baráti Körének tagja. Utóbbi egyesület 1985 óta végzi értékőrző, értékközvetítő tevékenységét, nemcsak a múzeum, hanem a köz javára is, ezért az önkormányzat az anyagiakon kívül számos más módon is támogatja, segíti a múzeum és a baráti kör munkáját.
Ez a támogatás azonban nem lett volna elég a 180 millió forint költségvetésű felújításra. A múzeumok átszervezésének történetét osztotta meg a hallgatósággal L. Simon László miniszteri biztos, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben adott megbízást a magyar múzeumi intézményrendszer új fenntartói struktúrájának kidolgozására. „Néhány intézmény esetében, amelyek jelentős gyűjteménnyel rendelkeznek, különösen nagy gondban voltunk” – mondta, azoknak ugyanis komoly szakmai hátterük volt és van mind a mai napig, viszont a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségei korlátozottak ezek fenntartására. Végül, 2013-ban, a kormány azt az – utólag is helyesnek látszó döntést hozta –, hogy a vidéki intézmények elsöprő többségét odaadta a települési önkormányzatoknak. Így került a Blaskovich-kúria is Tápiószeléhez. Az épület és a múzeum felújításához azonban elő kellett teremteni a már említett összeget. Ehhez további, szavai szerint megint csak nagyon jó döntés született 2016-ban, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár kötelékébe került az intézmény.
– fogalmazott Szinay Attila, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárt fenntartó Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára, aki felhívta a figyelmet rá, hogy a kúriamúzeum felújításában nagy szerepe van Czerván Györgynek, a térség országgyűlési képviselőjének, a szaktárca korábbi államtitkárának.
A pénz előteremtése ugyanis neki köszönhető. Ennek kalandos történetét osztotta meg Czerván György a résztvevőkkel, és mint elmondta, a
Kincsem pedig mégiscsak ló, továbbá a szelei Blaskovich Múzeumban található az ország második legnagyobb pipa-gyűjteménye, ami pedig a dohánytermesztéssel függ össze” – érvelt az akkori miniszternek. Nem volt ilyen egyszerű azonban a pénz megszerzése, pedig a felújításra igen nagy szükség volt már. A 180 millió forintot a Pénzügyminisztériumtól harcolta ki, szükség volt az engedélyükre, az összeg Agrárminisztériumhoz, azon belül a Mezőgazdasági Múzeum címszó alá való átcsoportosításához. Ritkán sikerül ugyanis a Pénzügyminisztériumnak átadott pénz egy részét visszaszerezni. A képviselő a folytatásról is szót ejtve arra kérte az érintetteket, hogy a jövőben is törődjenek az intézménnyel, hiszen vannak még befejezésre váró feladatok.
Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főigazgatója azért mondott köszönetet, hogy részesei lehettek a történetnek, az épület és a múzeum fel- és megújításának. De, mint hangsúlyozta, mindez nem valósulhatott volna meg a település lakói, az őket képviselő önkormányzat segítsége nélkül. „Nagyon remélem, hogy nem bánták meg a döntést, amikor ránk bízták ezt az értéket, ami a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vagyonkezelésébe került” – mondta a főigazgató, aki méltatta a felújításban résztvevők munkáját, akik közül néhányat a rendezvény végén személyesen is köszöntöttek. Megköszönték Csáky Gyula építész-tervező, Biess Dániel, a főkivitelező Generál Architekt tulajdonosának, Szatmári Klára műemléki szakreferens, Bartók Tamás műszaki ellenőr, Susztrik Gergő, az Agrárminisztérium munkatársának, dr. Márkus Tímeának, a dr. Borbély Magdolna Ügyvédi Iroda munkatársának és végül, de nem utolsó sorban Gócsáné Móró Csillának, a Blaskovich Múzeum igazgatójának a munkáját.
