
Barta Károly – Ujvári Vivien főborász segítségével – világszínvonalú tokaji borokat készít Mádon. Szentesi József pedig a Velencei-tó északi részének vezető borásza, aki rengeteget tett az olyan ősi magyar fajták megmentéséért, mint például a Csókaszőlő, a Lisztes vagy a Tihanyi kék.

Méltatlanul keveset beszélünk az elfeledett, ősi magyar szőlőfajtákról. Tihanyi kék, Tarcali kék, Laska, Fekete muskotály. Csak néhány név azok közül, melyek a 19. század végén a legnépszerűbb szőlőfajtáknak számítottak idehaza, de mára ezek szinte teljesen eltűntek. Azonban egy helyen biztosan fellelhetők: Szentesi József pincéjében, és ennek folyományán az N28-ban is.
19. századi szőlészeti és borászati munkák tanulmányozása után 10-10 feledésbe merült fehér- és kék szőlőfajta telepítéséről döntött. Árverésekre járt, 1880-ból vagy korábbról származó leírásokat vett, amelyekben felsorolták, mik voltak akkoriban az első osztályú fajták. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetéből vesszőket kért és a Velencei-tó körül megkezdte a fajták ültetését. A pince első felfedezettje a Csókaszőlő volt, amelyből immár 10 évjárat tapasztalata áll rendelkezésre. Ennek középérésű, vonzóan meggyes, jó savú, jó szerkezetű, a hordós érlelést jól tűrő, kiválóan érlehető bora van. De említhetnénk még a Tihanyi kéket, a Laskát, a Fekete muskotályt, a Fehér gohért, a Kék bajort, vagy a Tarcali kéket.
A régi magyar borok budapesti szentélyében április második hétvégéjén nem csak egy korty történelem, hanem egy korty jövő is kóstolható:
Fehérborok:
- Somló Kincse Sárfehér 2020
- Somló Kincse Piros bakator 2020
- Somló Kincse Gohér 2019
- Szentesi Pince Vörös dinka 2018
Vörösborok:
- Szentesi Pince Tihanyi kék 2020
- Szentesi Pince Laska 2020
- Szentesi Pince Kék bajor 2020