Az utolsó széles körben elfogadott felvétel a királyharkályról 1944-ből származik. Azóta senki sem készített róla képet, és más bizonyíték sem mutatott arra, hogy élne még vadon ebből a madárból.
A pittsburgi Nemzeti Madárvárta (National Aviary) természetmegőrzési igazgatója, Steve Latta vezetett egy hároméves expedíciót Lousiana eldugott erdeiben, ahol többféle módszerrel keresték a királyharkályt: hangfelvételeket készítettek, kameracsapdákat állítottak, és drónokkal is próbáltak fotókat készíteni erről a bizalmatlan madárról – írja a Guardian.
Latta elmondta, hogy az expedíció minden tagja többször is találkozott a madárral, és gyakran hallották a hangját is. Ő maga egyszer közelről is megfigyelhette a rejtőzködő fakopáncsfélét: „Előttem repült fel, és hat-nyolc másodpercig figyelhettem meg, ami elég hosszú időnek számít egy királyharkály esetében.” Repülés közben a faj egyik határozó bélyege az evezőtollak mentén végigfutó fehér sáv.
„Nagyon meglepett” -tette hozzá Latta. –
A királyharkály valaha gyakori volt, és Karolina államoktól egészen az USA dél-keleti részén át Texasig terjedt az élőhelye. Ez az Egyesült Államok legnagyobb testű harkálya, és a hímek könnyen felismerhetők a hatalmas piros tollbúbról a fejük tetején. Mint általában a fakopáncsok, ezek a madarak is a fák kérge alatt rejtőző kártevő rovarokat fogyasztják.
A 19. században azonban jelentősen megcsappant a számuk: egyrészt megfogyatkoztak az élőhelyeik, másrészt vadásztak a harkályokra. Ahogy ritkultak, egyre értékesebb trófeákká váltak. Emellett a szegények fogyasztották is ezt a nagytestű madarat, a vadpulykákkal, georgiai üregteknősökkel és más vadállatokkal együtt.
150 év vadászat után a királyharkály meglehetősen bizalmatlanná vált az emberrel szemben, így nem csoda, hogy eldugott, nehezen megközelíthető élőhelyekre vonult vissza, és évtizedeken át senki sem látta vagy hallotta.
– mondta Geoffrey Hill, a Auburn Egyetem biológusa, aki 2005-ben próbálta fellelni a királyharkályt Floridában – sikertelenül.
Hill szerint Latta kutatása nagyon izgalmas, és az expedíció által készített felvételeken valóban a kihaltnak nyilvánított királyharkály található. Hozzátette, hogy a USA Halászati és Vadászati Szolgálata elhamarkodottan nyilvánította kihaltnak ezt a madarat, és akár több tucat élhet még a fajból az eldugott, nehezen megközelíthető, érintetlen mocsaras erdőségekben.
„Néhányan nehezen hiszik el, hogy egy madár ennyi ideig elkerülheti a modern ember figyelmét, olyan szinten dominánssá váltunk a környezetünk felett. Pont ezért érdekes, hogy ennek a figyelemre méltó madárnak mégis sikerült. A madárbarátokat lenyűgözi a királyharkály, aki mind erről tudomást sem vesz. Sőt, gyűlöli az összes embert.”
