0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Máté Milán: Szarvasokkal táncoló

Jelen sorok írója együtt gyerekeskedett Milánnal, amikor még a Balatontól délre fekvő Nagy-berek igazán vadregényes, már-már Tüskevárba illő vidék volt. Rengeteget jártuk ezt a területet, ahol – bár viszonylag kevesebb az erdő, de – sok a nádas, bozótos, vadrejtő sűrűség.

Nincsenek szabályosan, egyenesre növő fák, de vannak girbegörbe öreg füzek, süntökkel befutott csalitosok és víz, amelyben sokszor merült el a csizmánk szára. Ez volt az a táj, amely a lelkünkbe véste a természet, a benne helyet foglaló élőlények szeretetét.

Ma már sokkal szabályozottabb a berek, azonban Milán ma is látja a régi idők természeti szépségeit, sőt már másoknak is bemutatja fényképein keresztül.

Az élet úgy hozta, hogy kettőnk közül ő maradt ott, és az eltelt jó néhány év alatt megkedvelte a fotózást.

A kedvtelésből passzió lett, az életét meghatározó tevékenységgé nőtte ki magát. Sosem élt nagy lábon, de szenvedélyétől hajtva mindig tudta fejleszteni a „gépparkját”. Azóta szinte nincs olyan hajnal vagy naplemente, amit ne Isten szabad ege alatt töltene. Még akkor is kimegy fotózni, amikor nyáron, a Balaton-parton dolgozik, és reggeltől késő estig talpon van. Ennek látható is az eredménye, hiszen sok, ritkán megfigyelhető fajt sikerült már megörökítenie. Lencséje elé került többek közt uráli bagoly, parlagi sas, daru, cigányréce, jégmadár, vadmacska. De a legkedvesebb témája – talán örökre – a gímszarvas maradt. Róluk készül a legtöbb kép. Órákon át tudunk beszélgetni róluk, azonosítgatjuk őket a képek alapján.

„Vajon ez a sokágú idén is a major mögötti beálló helyet választja szeptemberben? Reméljük most is visszatér!”

Így latolgatjuk a dolgokat, akár késő éjszakáig. Esztendőkre visszamenőleg vannak régi ismerősei a szarvasok közül, akik megteszik neki azt a szívességet, hogy évről évre megállnak a nyiladékon néhány jó fotó erejéig. Mi pedig – a csodálók – az állunkat keresve tanakodunk, hogy ezt vagy azt a bikát vajon hogyan sikerült újra előkerítenie.

Ezen a fotón is egy ilyen gímbika szerepel. Vele négy éve randevúzgat rendszeresen, minden szeptemberben.

A képen a reggeli napfényben – talán régi harcain – elmerengő, nemes vad látható, ahogyan egy árokból kilépve megállt, Milántól nagyjából 30 méterre. „Ezek azok a lélegzetelállító pillanatok, amelyek megörökítésével nemcsak a természet ezer arcát igyekszem bemutatni, hanem a saját érzelemvilágomat is felfedhetem” – vallja Máté Milán.

Bene Zsolt
Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk