Back to top

Az állatok „vegyészösztönei” - Megeszik a mérgezőt?

Vajon az állatok ösztönösen megtalálják a számukra gyógyhatású növényeket a legelőn vagy a takarmányukban, és hogyan kerülik el a mérgezőket? Mekkora ebben a véletlen szerepe? Mivel nem tudjuk megkérdezni őket, így csak kutatásokra hagyatkozhatunk…

A farmakognózia (pharmacognosia) görög eredetű szó (farmakon: gyógyszer, gig­noszko: megismerés), természetes eredetű gyógyszerekkel foglalkozó tudományág, ami állati, növényi és gombaeredetű drogokkal és anyagokkal, valamint azok másodlagos anyagcseretermékeivel foglalkozik.

A vadon élő állatok esetenként olyan növényeket fogyasztanak, amelyek beteg­ségük vagy tüneteik kezelésére alkalmasak. E jelenség tudományos megnevezése a zoo­phar­macognosia, erre vonatkozóan számos népi megfigyelést lejegyeztek.

Dr. Eloy Rodriguez, a Harward Egyetem főemlősökkel foglalkozó kutatója gorillákkal és csimpánzokkal végzett kutatásai során megállapította, hogy az állatok nem csupán kiválogatják az antiparazitikus növényeket, hanem ezekből olyan mennyiséget fogyasztanak, ami már hatásos, de rájuk nézve még nem okoz mérgezéses tüneteket.

Korábban olyan kísérletet is végeztek, amelyben egy bizonyos tápanyag szempontjából hiányosan táplált patkányokat figyeltek, amik addig keresték az eledelükben a számukra hiányzó aminosavat tartalmazó táplálékot, amíg meg nem találták.

Lehet, hogy megeszik a mérgezőt is?

De vajon a természetben élő állatok honnan tudják, hogy melyik növény mérgező? Ezt nem feltétlenül tudják, mégis viszonylag ritka, hogy mérgezés legyen a legelés vége.

A növények okozta mérgezések súlyos­ságát több tényező befolyásolja. Lényeges, hogy milyen mérgező hatású növényt fogyaszt el az állat, hiszen vannak enyhe tüneteket okozók, és akadnak erősen mérgező hatású anyagokat tartalmazó növények is. A növény különböző részeiben változó a hatóanyag-tartalom, és a növény életének fenofázisaiban is eltérő lehet a mérgező anyag jelenléte, mennyisége.

A mérgező anyagok közül sok rossz ízű, ami segíthet abban, hogy az állatok ne egyenek belőle nagyobb mennyiséget.

A mérgező anyagok egy része képes felhalmozódni a szervezetben, más anyagok gyorsan kiürülnek. Az állat által elfogyasztott mennyiség szerepe is jelentős, mérgezés kialakulásához az erősebb hatásúból 300, enyhébből 2500 grammnyi növényi mennyiség elfogyasztása már okozhat tüneteket.

Az állatoknak is vannak tapasztalati botanikai ismereteik

Egy vegyes növényi összetételű széna esetén – ha abba belekerültek mérgező növények – annak is van jelentősége, hogy az állat mennyire éhes. A kiéhezett állatok mohón esznek, emiatt kevésbé válogatnak, így elfogyasztanak olyan növényeket is – legyen szó legelésről, vagy szénaként adott táplálékról –, amelyet mohóság nélkül kiválogatnának.

Mérgezés, dózis és társai…

Érdemes megismerkedni a témához kapcsolódó fogalmakkal. A mérgek olyan anyagok, amelyek kis mennyiségben bejutva a szervezetbe fizikai, kémiai, biokémiai, vagy kórélettani hatásaikkal az életfolyamatokat befolyásolják, és ezzel az egészségi állapotot időszakosan, vagy tartósan megzavarják, akár halált okoznak. A mérgezés az a szer­vezetben lejátszódó tünetegyüt­te­sek összessége, amelyeket a mérgező anya­gok nem kívánt, toxikus hatásaik révén létrehoznak. A tünetek pedig az adott dózis mellett, az élő szervezetnek a károsítás hatására kialakuló, érzé­kelhető válaszreakciói. A dózis a szerve­zetbe jutó méreg mennyisége, amitől a mér­gek által előidézett megbetegedés mér­téke függ. Ezt mennyiség és test­súly­kilogramm arányában adják meg. Dó­zisra több mérőszám is vonat­kozik: a DTM (Dosis tolerata maxima) az a méreg­­mennyiség, amelyet a szervezet káros következmények nélkül eltűr; a DT (Dosis toxica minima) a küszöbdózis, az a legkisebb mennyiség, amely már mérgező hatást fejt ki; a DLC (Dosis lethalis certa) a biztosan halálos adagot jelöli. Az LD50 a közepesen halálos dózis, ami a kísérleti állatok felének az elhullását eredményezi – ez toxikológiai szempontból fontos mérőszám.

Azt is megfigyelték, hogy azok az állatok, amelyek rendszeresen ugyanarra a legelőre vannak kihajtva, idővel megismerik annak növényi összetételét, azaz felismerik a számukra ízletesebb fajokat. Ha máshonnan kerül állat ugyanebbe a csapatba, az először nem ismeri még a legelő növényzetét, emiatt az újonnan vásárolt állatok gyakrabban mérgezik meg magukat, mint a helyi viszonyokat már ismerő, régebb óta a legelőre szokott társaik.

Az állatok érzékenysége is változó

A különböző állatfajok idegrendszerének fejlettsége eltérő. A fejlettebb idegrendszerűek érzékenyebbek a növényi mérgekre, ezeket kisebb mennyiség elfogyasztása is megbetegíthet. Az állatok érzékenysége a mérgező növényekre csökkenő sorrendben a következő: szamár, öszvér, ló, macska, kutya, sertés, baromfi, szarvasmarha, juh, nyúl.

A kérődzők kisebb érzékenységének oka az emésztőrendszerük felépítésében keresendő, a bendőben lezajló bakteriális emésztésüknek köszönhető.

A fiatal állatok többnyire érzékenyebbek és egyúttal tapasztalatlanok is, ezért gyakrabban jelentkezhet náluk mérgezés. Az idős állatok is érzékenyebbek, aminek oka az immunrendszerük és az anyagcseréjük nem tökéletes működésében keresendő. A vemhes állatok is érzékenyebbek, ezért gyakori következménye a növényi mérgezésnek az elvetélés. Az éhes és a rossz állapotú állatok kisebb mennyiségű méreg elfogyasztásától is megbetegszenek.

Az emlősöknél a szopós állat (és az ember) a tejjel is megbetegedhet, erre példa, amikor az őszi kikerics és a pipacs hatóanyagai átjutottak a tejbe. Az újszülött állatok ismeretlen eredetű hasmenésének is okozója lehet az anyaállat takarmányának kedvezőtlen növényi összetétele.

Az állat testtömege is befolyásolja, mekkora mennyiségű mérgező növényi rész elfogyasztása után jelentkeznek tünetek.

Minél nagyobb a testtömeg, általában annál nagyobb mennyiségű méreganyagot tud még tolerálni a szervezet. A mérgezés szempontjából az emésztőcsatorna nyálkahártyájának épsége is lényeges.

A mérgezés súlyos tünet, de elesettség is jelezheti

A legeltetés során ritkán fordul elő növényi mérgezés, mivel a tapasztalt, idősebb állatok elkerülik a mérgező növényeket, és lehetőségük van a legelőn válogatni a növények között. Kaszált zöldtakarmány vagy széna etetésekor gyakrabban jelentkezhet mérgezés, mint legeltetéskor – előbbiekben kisebb a válogatási lehetősége az állatnak. Ennek oka szintén, hogy a legelő állatok a nap folyamán bármikor ehetnek, ellenben zárt tartásban az állat a takarmányozás idején eszik, amikor már többnyire éhes. Szénából az állat nem tud válogatni, mint a szabadban legeléskor, de egyes takarmány-előkészítési folyamatok miatt az adott növényeknek az íze is változhat az eredetihez képest. Például a silózással ízletesebb takarmány állítható elő, amit szintén mohóbban esznek az állatok.

Akkor érdemes növényi mérgezésre gyanakodni, ha takarmányváltást követően, vagy legelőre hajtás után egyszerre több állaton hasonló tünetek jelentkeznek.

A tünetek lehetnek súlyosak, de az is jellemző, hogy a mérgezésben szenvedő egyedek elesettek, testhőmérsékletük eltérő a normálistól.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2022/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az aszálykárt is túl kellene élni

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének információi szerint is jelentős károkat okoz az aszály a szántóföldi növénytermesztőknek. Máhr Andrással, a MOSZ főtitkárhelyettesével és Csősz Tiborral, a MOSZ tanácsosával arról beszélgettünk, milyen károk keletkeztek és mivel kell szembenézniük a termelőknek.

A kocák sem isznak eleget

Emésztési problémák miatt a kiszáradás nemcsak a malacokat, hanem a kocákat, kocasüldőket is veszélyeztetheti. Ennek számos élettani oka van, ám a malacok hasmenése például nem ok, hanem következmény. Mézes Miklós, a MATE professzora ezeknek az emésztés-élettani folyamatoknak a hátterét világította meg a Sertésegészségügyi Akadémia webináriumon a közelmúltban.

Szokatlan oka van az ausztrál tojáshiánynak

Ausztráliában akkora a tojáshiány, hogy néhány helyen már visszatértek a COVID-járvány alatti korlátozásokhoz: a Coles szupermarketlánc boltjaiban fejenként maximum két kartonnal lehet vásárolni, a kávézókban pedig a reggeli menükhöz kettő helyett csak egy tojás jár.

Aszály a köbön

Az utóbbi egy hónapban több mint húsz trópusi nap volt a Vajdaságban, amikor a hőmérséklet meghaladta a 30 fokot. Április óta elkerülik a térséget a nagyobb kiterjedésű esőfelhők, csak lokális jellegű záporok áztatták a földet. Ennek eredményeként térségenként és határrészenként igen eltérő képet mutatnak a vetések.

Egy szarvasmarha-tenyésztő célja a legnagyobb marhahúsüzem felépítése

Egy ötödik generációs szarvasmarha-tenyésztő azt tervezi, hogy Dél-Dakotában építi fel az Egyesült Államok legnagyobb marhahúsüzemét, amely napi 8000 szarvasmarha levágására lesz képes. Az 1,1 milliárd dolláros projekt segíthet kezelni a Biden-adminisztráció aggodalmait az emelkedő élelmiszerárakkal és a húságazatban a verseny hiányával kapcsolatban, bár legalább 2026-ig nem indul el a termelés.

Ami szín, az itt tarka

Bonyhád büszke az itt született bonyhádi vöröstarka szarvasmarha tájfajtára. A város ezért idén már huszadik alkalommal rendezett Tarka Marhafesztivált. A vígasság idején pedig minden évben a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete szakmai találkozót szervez.

Dobjunk sertést a grillre!

Az Agrármarketing Centrum nyári sertésfogyasztást népszerűsítő kampányát a grillpartiknak szentelték. Szakemberek, a grillmester és a dietetikus is elmondta, miért is érdemes minőségi magyar sertéshúst fogyasztani, és az hogyan illeszthető be a mai táplálkozási rendbe.

Újra mentes az ország a madárinfluenzától és már nem kötelező zártan tartani a baromfikat

Az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) vonatkozó előírásai szerint Magyarország visszanyerte madárinfluenzától való mentességét. Tekintettel a járványügyi helyzet kedvező alakulására az országos főállatorvos visszavonta a baromfik zárt tartására vonatkozó rendelkezését, azonban a megelőzést segítő előírások betartása, a fedett helyen történő etetés és itatás a jövőben is országszerte kötelező.

Őshonos magyar halfajok tenyésztését tökéletesítették

Három őshonos magyar halfajta, a ponty, a süllő és a harcsa tenyésztéstechnológiájának komplex fejlesztését végezte el csaknem egymilliárd forint európai uniós támogatással az ország vezető mezőgazdasági kutatóintézményeit magában foglaló konzorcium - közölte Horváth Ákos projektvezető szerdán az MTI-vel.

Az idő dönti el, mi lesz a csikóinkból

A Bükk-fennsíkon Csipkéskút és Szilvásvárad az 1950-es évek elejétől adnak otthont Európa kultúrtörténeti örökségének minősülő lófajtájának, a lipicainak. Az 1850 óta tenyésztett lipicai az angol- és az arab telivér mellett a világ egyik legrégebbi kultúrlófajtája, amely az alapító törzstenyészet helyszínéről, a mai Szlovénia területén lévő Lipicáról kapta a nevét.