Back to top

A cseresznyeszilva

A szakirodalomban nem alakult ki egységes álláspont a cseresznyeszilva elsődleges előfordulásáról, amit a különböző areatérképek is tükröznek. Ennek több oka is van: mára a cseresznyeszilva előfordulási helyei és magleletei nehezen értékelhetők, genetikailag változékony a faj, könnyen elvadul, magról, tő- és gyökérsarjakkal jól szaporodik, és spontán módon kereszteződhet más fajokkal, nemzetségekkel.

A cseresznyeszilvák szín szerinti elkülönülése (Surányi, 2006)
A cseresznyeszilvák szín szerinti elkülönülése (Surányi, 2006)
Maga az alapfaj és bizonyos változatai is nagy ökológiai tűrőképességűek. Vizes élőhelyektől félszáraz, száraz területekig, a skandinávtól a mediterrán vidékekig mindenütt megél, elvadulva terjeszkedik.

A Prunus cerasifera rokonságába indokolt bevonni a P. caspica, a P. iranica és a P. ursina fajokat is, ugyanis molekuláris genetikai vizsgálatok alapján sem könnyen különíthetők el. Főleg a Dnyeper és a Kubán folyó vidékén, még inkább a Belaja és a Suntak folyók völgyében (Baskíria) a mai napig igen nagy az alakgazdagságuk.

A 32-64. szélességi fokok között alanyként, díszként is, számos országban gyümölcséért hasznosítják; főként a szubmediterrán- mediterrán övezetben szívesen fogyasztják nemes fajtáit, és nemesítési alapanyagnak is használják.

Kivadult cseresznyeszilva
Kivadult cseresznyeszilva
Újabb régészeti leletek alapján a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó között, a Krím-félszigeten, a Kaukázus vidékén sokkal gyakoribb lehetett, egyesek szerint Örményországban az időszámításunk előtti 5. században már termeszteni kezdték.

A vad alakok (P. cerasifera és P. divaricata) elkülönülését régóta segíti a céltudatos szelekció.

Kevei vörösszilva
Kevei vörösszilva
A molekuláris genetikai vizsgálatok után is maradtak nyitott kérdések nemcsak a termésszín, hanem egyes taxonok, mint a P. cerasifera, P. divaricata és a P. pissardii kapcsolatában is. A színbeli változatok földrajzi elterjedésére nincs még magyarázatunk (sem a Fekete-tenger mellékiekre, sem az itthoniakra), de ahol endemikus (lehet) a cseresznyeszilva, ott igazolható a P. cerasifera, a P. divaricata és a P. ursina igen közeli rokonsága. Délkelet-Európában, Nyugat-Ázsiában, a Kaukázus vidékén zárt állományt is alkothat (Török- és Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán, Dagesztán); Kínában, sőt egy szűk területen Pakisztánban szintén honos.

Alanyként használjuk

Amint a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó közötti térségben kutatásaink szerint is elkülönülnek a cseresznyeszilva termés­szín szerinti változatai, ugyanígy a Kárpát- medencében is elkülönültek a típusok. Bartha Dénes és munkatársai 2015-ben közöltek térképet a cseresznyeszilva és vele együtt a P. divaricata hazai előfordulásáról.

A Dráva menti és Duna–Tisza közi, főleg sárga termésű, továbbá a dunántúli és tiszántúli lila termésű egyedek dominálnak, de az Alföldön előfordulnak a sötétkék-fekete cseresznyeszilvák, a Felső-Tisza-vidéken pedig a cseresznyepiros típus a leggyakoribb.

A hazai adatokban több hasonlóságot mutat Nyujtó Ferenc közlése a ceglédi alanykutatásokkal kapcsolatos megfigyeléseiről és Bartha Dénes említett térképe. Érdekes elemzést hozhat a diploid, triploid, tetraploid és hexaploid típusok meghatározása, ami arra is választ ad, hogy nálunk a kökény és a cseresznyeszilva természetes úton tud(ott)-e kereszteződni.

Moldvai „alicsa”
Moldvai „alicsa”

A ceglédi adattárban közel 40 cseresznyeszilva alanyfajta magoncfáiról akadtak leírások, majd összehasonlító kísérletben 27 alanyfajta virágalaktani és termékenyülési jellemzőit elemeztük.

Mivel elsődlegesen virág-, gyümölcs- és magszerkezeti szempontokra irányultak a megfigyeléseink, pomológiai értékelést alig folytattunk, a termés- (és kőmag-) méret és termésszín szerinti megoszlás viszont érdekes lehet. A 27 vizsgált fajta megoszlása a következő: 5 fajta kék és lila termésű (C. 165, C. 169, C. 1274, C. 1500, C. 1846); 13 fajta piros (C. 162, C. 163, C. 164, C. 168, C. 176, C. 359, C. 1273, C. 1291, C. 1453, C. 1846, DÍSZ 1, DÍSZ 2 és SARJ), valamint 9 fajta sárga volt (C. 166, C. 170, C. 174, C. 175, C. 177, C. 679, C. 1412, C. 1424 és C. 1431). A magoncalany-kutatásokban a magméret, csírázóképesség és csemete-kihozatal kiemelt kérdés volt, ezt Nyujtó Ferenc és munkatársai megválaszolták.

Piros gyümölcsű cseresznyeszilva (Krím)
Piros gyümölcsű cseresznyeszilva (Krím)

Négy alanyfajta kapott közülük állami elismerést (C. 162, C. 174. C. 359 és C. 679).

A szaporítóanyag-használatban meg­maradt a magoncalanyok iránti igény. Hrotkó Károly 1999-ben írta le az előbbi alanyfajták faiskolai értékeit, mi a vegetatív és reproduktív szervek alaktani leírását végeztük el. Viszont különösen fontosak a botanikai (cönológiai), ökológiai felmérések is.

Behurcolt faj

Bartha Dénes 2000-ben kiadott újabb könyvében a „fekete listában”, azaz az elvadult behurcolt fák között szerepelteti a cseresznyeszilvát. Elvadulása nálunk az 1800 előtti időkre esik, az elvadulási készsége azonban közepes, pedig már a késői neolitikumból ismerünk kőmagot. Erdőszéleken, cserjésekben és ruderális területeken gyakori, a hiányos állományú ültetvényekben, felszámolt gyümölcsösök helyén is előfordul. A megerősödött egyedek még inkább megjelentek és fává fejlődtek.

A cseresznyeszilva egy vagy elágazó törzset nevel, egyes egyedek fája 15 méterre is megnő, elég nagy koronát képez. Levelei 4 centiméter hosszúak, kihegyezettek, sötétzöldek, ősszel szépen sárgulnak.

Idős Prunus divaricata
Idős Prunus divaricata
A mirabolán-magvetésekben a zöld levelű típusok között változó arányban megjelennek liláspiros egyedek is: fel­méréseink szerint 2000-2300 magonc kö­zött legalább 2-3 nem zöld levelű lehet. Ezekből nyerték a vérszilva-egyedeket, amelyek szabad termékenyülésben elmaradnak a zöld levelűek mögött, viszont díszfának alkalmasak. A cseresznyeszilva használata többnyire a szaporítóanyag-termesztésre korlátozódik, pedig 100-150 éve sokkal inkább kiaknázták pomológiai értékét. A taxonómiai értékelés épp erre koncentrált, főleg hogy a levegőtlen és vízjárásos (ártéri) talajokban is megél, vagyis nagy ökológiai tűrésű.
Batai viaszszilva
Batai viaszszilva

Termesztik és fogyasztják

A Balkánon, Kis-Ázsiában, a Kaukázus vidékén, Közép-Ázsiában megmaradt a török, azeri, örmény és grúz, továbbá az iráni hagyományos cseresznyeszilva-ter­mesz­tés. Az egykori kelet-európai sztyep­pe­öve­zetben, főleg az ukrán, orosz, tatár és bas­kír piacokon különféle érettségi állapot­ban kínálják. A zöld cseresznyeszilvát körülbelül félliteres mérőben porci­ózzák.

Jelenleg újabb, alanynak való (főleg sárga termésű) cseresznyeszilvákon kívül a kevésbé kedvelt szilvagyümölcs „színes kínálatát” kívánjuk növelni nagy gyümölcsű, ideális cukor-sav arányú, Brix- fokban is kedvező típusok felkutatásával.

Bozótot alkotnak a vörösszilva sarjai
Bozótot alkotnak a vörösszilva sarjai
Indokolt lenne egyes tiszántúli (pl. Túrkeve környéki) kék és lila gyümölcsű, valamint a Felső-Tisza-vidéken tetszetős piros cseresznyeszilvák és néhány zamatos sárga termésű alak összehasonlító ültetvényben való vizsgálata. Új változatok, fajták is megjelentek, főleg Kelet-Európában és Nyugat-Ázsiában – ezekkel a nemesítők jelenleg is foglalkoznak. Itthon hagyományos családi gazdaságokban és őstermelői piacon kínálják a gyümölcsét (Bátai viaszszilva, Beregi cseresznyepiros, Csépai feketeszilva, Kevei szilva) vagy lekvárnak és főleg cefrének használják.

A táblázatban tájékoztató adatok találhatók a gyümölcs beltartalmára, emellett utalhatunk a rá jellemző magas anti­oxidáns-, C-vitamin-, kálium- és vastartalomra. Nem meglepő, hogy a Balkánon, Kis- és Közép-Ázsiában, Ukrajnában és Oroszország délibb részein a cseresznyeszilva és a P. divaricata vadon termő, gyűjtögetett gyümölcse fontos szerepet játszik a táplálkozásban.

Pálinka és borféleségek alapanyagaként kevésbé használatos, sokkal inkább kompótot, lekvárt, gyümölcslét, zselét, vagy a Kaukázus vidékén fűszeres szószt készítenek belőle.

Beltartalomban a kis- és közép-ázsiai, gyümölcsméret alapján (40-45 g) a krími, ukrán cseresznyeszilvák a kedveltek. A zöld gyümölcsét sajátos módon fogyasztják Törökországban, Iránban, Azerbajdzsánban: megfőzik, és mint savanyú kompótféle kerül az asztalra.

Beregi cseresznyepiros
Beregi cseresznyepiros

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2022/26 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A biotermékek piacának bővülése várható

A harmincharmadik BioFach Nemzetközi Bioélelmiszer- és Biotermék-szakkiállítást rendhagyó módon nyáron tartották. A négynapos nürnbergi rendezvényen az Agrármartketing Centrum által szervezett magyar közösségi standnak tizenegy kiállítója volt. Az AMC a július 26–29. között tartott eseményen mutatta be a nagyközönségnek saját élelmiszeripari exportfejlesztő programját, a Hungarian Food Business Programot.

A chilei gyümölcstermesztők az anyagi összeomlás szélén

Tízből kilenc chilei gyümölcstermelő aggódik amiatt, hogy költségei növekedése és a globális logisztikai válság miatt nem tud felkészülni a 2022–23-as szezonra, derül ki a chilei gyümölcstermelők szövetsége, a Fedefruta felméréséből.

„Nincs kérdés. Öntözni kell.”

„Az öntözés fejlesztésben érdekelt földhasználók az egész országban hamar átláthatják, hogy érdemes egy egységbe tömörülni és egy projektben gondolkodni. Indulásunkkor az érdekeket nem volt nehéz egy irányba rendezni” – hangsúlyozza Sasvári Gábor, a Matyó Agrártermelő Zrt. vezérigazgatója, elárulva, hogy a Matyó Öntözési Közösségben a felszíni vizek mezőgazdasági felhasználását tűzték ki célul.

Zöldség-kereskedelem: a kereslet-kínálat dönt

A vásárlási szokások folyamatosan alakulnak. A fogyasztók szeretnek minél több mindent egy helyen beszerezni, meghatározó lett az áruházláncok, diszkontok szerepe. A betárolás nem divat, a rendkívüli helyzet kivételével mindenből annyit vesznek az emberek, amennyire épp szükségük van.

A cserepes dísznövények a sor végén

Tavalyelőtt az üvegházi hajtatás 95%-ában alkalmaztak biológiai védekezést Hollandiában, amíg 2012-ben ez az arány még csak 78, 2016-ban pedig 92% volt.

Védjük meg a tujákat

Egyre gyakrabban láthatunk olyan sövényeket, amiben fertőzött tuják is vannak, így fennáll a lehetősége, hogy a közelükben lévő egészséges növények is előbb-utóbb megbetegszenek és elpusztulnak. A legyengült növényeket viszonylag új kártevő támadja meg.

Intenzív zöldtető hétezer négyzetméteren

A Néprajzi Múzeum új épületét májusban adták át a budapesti Városligetben, az Ötvenhatosok terén. A zöldfelülettel foglalkozó szakemberek számára a munka igazi különlegessége a 7000 négyzetméteres zöldtető lett, melynek legmagasabb pontjáról szép kilátás nyílik a környékre.

Új színes narancsfajta

A citrus tristeza virus (CTV) megjelenése nagyon súlyosan érintette a citrusfélék termesztését Szicíliában. Nincs olyan régió, ahol ne fertőzött volna meg szinte teljes ültetvényeket a kórokozó, a gazdák bevételei meredeken zuhannak.

Hatezer éve is népszerű volt a dinnye, de nem a húsát fogyasztották

A legrégibb dokumentált dinnyeféle magjai 6000 évesek, és egy neolitikum kori ásatásról kerültek elő Líbiában. Susanne S. Renner, a Washingtoni Egyetem biológusa különös dolgokat tárt fel ezekkel a magokkal kapcsolatban, amiről a Molecular Biology and Ecolution című lapban számolt be.

Mikrobaközösségek rombolása a mezőgazdaságban - A peszticidek nem-szándékolt hatása a méhészetben

Az úgynevezett nem-antimikrobás, azaz nem a mikroorganizmusok ellen alkalmazott növényvédő szerek eddig rejtett baktérium- és/vagy gombaölő hatásával egyre többet foglalkozik a tudomány.