A Néprajzi Lexikon szerint a baromfitartás „a háziasított madárfélék (tyúk, lúd, kacsa, pulyka, galamb, gyöngytyúk) tenyésztésén alapuló állattartási ágazat. Története a bankivatyúk háziasításával kezdődött az i. e. 3. évezredben az Indus folyó völgyében. Eleinte az ember főleg kultikus célokra (fehér tyúk- és kakasáldozat), ill. kedvtelésre tartott baromfit (kakasviadalok), gazdasági hasznára csak fokozatosan jött rá. A liba, a kacsa és a galamb háziasítása a Földközi-tenger mellékén ment végbe az i. e. 2–1. évezred folyamán” – olvasható a lexikonban.
Nyelvünk ősi szókincsében számos olyan szó szerepel, amely a háztáji madarak tartásával kapcsolatos.
Például tojás jelentésű mony szavunk uráli örökség, lúd, toll, tojás szavunk finnugor eredetű.
Honfoglalás előtti török jövevényszava nyelvünknek a tyúk. Őseink vándorló életmódja miatt lassan bővült és változott a szókincsünk és a saját állatok tartásával, tenyésztésével kapcsolatos életforma. A lexikon is megjegyzi, hogy a 11– 12. században a magyar jobbágyok már egyházi tizedet adtak lúdjaikból, s a feudalizmus későbbi századaiban is megszokott járadék volt az élő baromfi, a kappan, a tojás.
A 17. sz. elején már nemcsak a hazai piacokon értékesítették a baromfitartás termékeit, hanem külföldön is. (Pl. Zrínyi Ilona nevelőanyja Bécsben értékesítette a tyúktojást.)
Az udvarházakban már mindenütt előfordultak a tyúkok, kakasok mellett a hízott kappanok, gyöngytyúkok, galambok, sőt még a pávák is. A magyar gazdák háztáji állatok kedveltségét a 18. század végi osztrák statisztikák is megörökítették, e szerint Magyarországon jelentősebb volt a baromfitartás, mint bármely más országban. A dualizmus időszakában hazánknak már jelentős baromfitoll-, tojás- és élőbaromfi-kivitele volt. A 20. században a baromfitartás jelentősége, termékeinek forgalma és exportja tovább növekedett, ám ez az erősödés a 21. század elejére némileg csökkent.
Csirkéket tartani a kertben? Ehhez hely kell!
Elterjedt tévhit, hogy a csirkék csak nagy gazdaságokban élhetnek jól. A csirkék jól érzik magukat a házunk kertjében, udvarában is. Ha betartunk néhány alapvető feltételt, könnyen tarthatunk otthon néhány csirkét.
Mielőtt az új lakótársak beköltöznének, megfelelően elzárt területet kell kiszemelni nekik. Noha a csirke kicsi állat, sokat mozog, szaladgál, kapirgál és csipkelődik, amihez elég hely kell.
A csirkék magántartásánál iránymutatásként érdemes körülbelül tíz négyzetméter szabadon futó hellyel tervezni egy csirke számára, itt több csirke osztozhat egy szabadon futó területen, mivel soha nincs két állat ugyanazon a helyen.
Alapvetően a nagytermetű csirkefajtáknak természetesen több helyre van szüksége, mint a kisebbeknek. Tehát a legbőkezűbben mérjük ki a futóterületet!
Kakast a tyúkólba?
Sok baromfitartó már az elején felteszi magának a kérdést: kell-e a csirkéken kívül egy kakas is? És egyáltalán akarunk-e egyet? Szigorúan véve a tyúkoknak nincs szükségük kakasra. Hacsak nem akar tenyészteni, a kakas nem szükséges a csirkék tartásához.
A csirkék között azonban általában egy kakas tölti be a vezető szerepet, közvetítőként működik, és együtt tartja a csirkéket, tyúkokat. Ahol kizárólag tyúkokból áll az állomány, ott egy különösen domináns tyúk vállalja fel ezt a szerepet.
A csirkék fajtájuktól függően nemcsak megjelenésükben különböznek, hanem nagyon eltérő tulajdonságokkal is rendelkeznek. Minden csirke egyedi!
A kertvárosi területeken a szomszédok biztos hálásak lesznek, ha hajnalban nem kukorékolnak kakasok a környéken. Azonban ha egy kakas is a csoportba kerül, érdemes odafigyelni az arányokra: az ideális állományarány, ha egy kakas jut tíz tyúkra – a kevesebb tyúk stresszt jelenthet a tyúkok számára, a kakas erejétől függően.
Annak érdekében, hogy a csirkék és a tyúkok a beköltözés után védve legyenek a ragadozóktól (pl. nyest, róka, ragadozómadarak), de mozogni is tudjanak, minden oldalról erős, magas kerítéssel legyenek bekerítve.
Az állatok nemcsak a homokban szeretnek fürdőzni, rajonganak a kapirgálásért is. A monoton futótér unalmat okozhat, ezért érdemes egy kis pázsittal, homokággyal színesíteni az tyúkok udvarát. A száraz föld- vagy homokágy arra is kiváló, hogy a porfürdőzés során megszabaduljanak a parazitáktól. Az sem árt, ha egy kis bokor és cserje szegélyezi a terepet, hogy elbújhassanak, pihenjenek alatta.
Milyen lehet a megfelelő szállás?
A csirkék is szeretik a tetőt a fejük felett – különösen éjszaka.
Egy masszív csirkeólnak nem kell szépségdíjat nyernie tyúkszemszögből, de azért van néhány részlet, amit figyelembe kell venni az építésnél vagy a vásárlásnál.
A fajnak megfelelő méret általában egy négyzetméteren maximum három közepes méretű csirke vagy öt bantam (törpe szárnyas) fér el.
A szállás építéséhez több minden mellett fontos:
– a megfelelő pozíció: az elülső oldal délkeleti tájolása
– fészkek kihelyezése a tojásrakáshoz
– megfelelő, huzatmentes szellőzés: például a szellőzőcsappantyú biztosítja a légcserét
– helyes szigetelés, amely megvédi a csirkéket a széltől, hidegtől, különösen télen
– megfelelő padlóburkolat lerakása, például fatakaró vagy homok, de a száraz szalma is alkalmas.
– elegendő etetőedény és itatótál kihelyezése
– egy bezárható kiskapu szükséges a kijárathoz.
Mit esznek szívesen a csirkék?
A megfelelő elhelyezésen és napi testmozgáson túl a friss vízhez jutás és természetesen a megfelelő takarmány is hozzátartozik a fajnak megfelelő csirketartáshoz.
Amikor a csirkék kaparják és csipegetik a talajt, többnyire rovarokat és magvakat keresnek, illetve találnak. Természetesen ebből nem laknának jól, ezért speciális gabona keverékek, gyümölcs és zöldség, valamint kagylóhéj is az étlap része.
Nemcsak az emberek, a csirkék is szeretik a zabpelyhet és az elázott kenyeret a főétkezések között. Ha pedig valaki valami egészen különlegeset szeretne felszolgálni csirkéinek, próbálja ki a finom lisztkukacokat.
Az etetés ideális a baromfi szórakoztatására és mozgatására is!
Egy egyszerű, de hatékony módszer az étel magasra akasztása. Tehát a csirkéknek ugrálniuk kell, vagy ki kell találniuk a módját, hogyan szerezzék meg a finomságokat. Az egész fej saláta vagy az alma könnyen rögzíthető egy ágra, de akár egy etetőzsákba is függeszthető.
Az állatok kedvelik a szalma- vagy szénabálákat is, amelyekbe gabonát vagy egyéb finomságokat rejtenek. A tyúkok szeretik széthúzni a labdát, hogy hozzáférjenek az ételhez. Ez órákig elfoglalja.
