A becslések szerint jelenleg a hazai őzállomány mintegy 386 000 egyedet tesz ki. Őznász idején a bakok felkeresik a sutákat, kergetik őket (boszorkánygyűrű), illetve más rivális bakokat hajtanak el a sutától a párosodás reményében. A szerelem mámorában sokkal figyelmetlenebbek, mint az év többi időszakában. Gyakrabban találkozni velük az utak mentén, amelyeken gyakran fejvesztve áthaladnak.
Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne csak a vadveszélyt jelző táblák után vezessenek a szokásosnál óvatosabban, hanem végig az út során, ugyanis bármikor fennáll a vaddal való ütközés veszélye.
Üzekedés idején, ha egy őz átugrik előttünk, nagy valószínűséggel követi majd egy másik, ezért feltétlenül lassítsunk! Ha a vadat mégis későn vesszük észre, és elkerülhetetlenné válik az ütközés, ne a kormány elrántásával próbáljuk megakadályozni az ütközést – letérhetünk az útról, esetleg átsodródhatunk a szemközti sávba –, inkább vészfékezzünk. Abban az esetben, ha bekövetkezett a baleset, feltétlenül értesítsük a rendőrséget, ugyanis a vadelütés közúti balesetnek minősül. Szintén értesíteni kell a területileg illetékes vadgazdálkodó szervezetet (ezek zömében vadásztársaságok), erről a rendőrség gondoskodik.
Két kiugró időszakról beszélhetünk, amikor megnövekszik a nagyvaddal való ütközések száma. Mindkettő az őz éves biológiai ciklusához kapcsolódik: az egyik a tavaszi területfoglalás idejére esik, amikor a bakok egymást kergetve gyakrabban keresztezhetnek közutakat, a másik pedig a már említett üzekedés időszaka. Emellett főként a nagyvadas megyékben (például Tolna, Zala, Somogy), bőgés idején növekedhet a szarvaselütések száma, de ez koránt sem olyan számottevő, mint az őz esetében.
De mi a teendője a gépkocsi vezetőjének vaddal való ütközés esetén?
A vadelütésből származó anyagi károk kapcsán azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan esetek, mikor az ütközés után a vad elmenekül, és csak később pusztul el. Ilyenkor a vadászatra jogosult nem tudja minden esetben egyértelműen megállapítani, hogy az utólag elpusztulva megtalált vadtest az elütés miatt halt bele sérüléseibe, netalán meg sem találják, és akad olyan autós is, aki a vadat elviszi a helyszínről – vagyis a magyar jogrend szerint ellopja –; ezek mind további, a vadászatra jogosultat érő anyagi károk, amelyeknek megállapítása lehetetlen.
Nem szabad elfelejteni, hogy a vad az állam tulajdona, amellyel a vadászatra jogosultak gazdálkodnak. A Vadgazdálkodási törvény értelmében, miután az elejtett, jelen esetben elütött vad a vadásztársaság tulajdonába kerül, az ütközésből származó hús roncsolódása miatt a vadhúsból származó bevételtől elesik, emellett trófeás vad esetén, az agancs súlyának, formájának függvényében, a vadászatra jogosult további vadgazdálkodási és piaci értéket is veszít.
