0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 11.

Mire figyeljünk szüret előtt?

A szüret előtti növényvédelemmel nemcsak a gyümölcsök jó minőségét, hanem a következő évi termést is kedvezően befolyásolhatjuk, azonban a növényvédőszer-választást a hatékonyság mellett a készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási ideje határozza meg. Tekintettel arra, hogy közvetlenül érés előtt álló gyümölcsöt kell megvédeni, csak valóban indokolt esetben tanácsos permetezni.

Az almát augusztusban, szeptemberben még károsítják az almamoly és az almailonca hernyói. Az almamoly legkedveltebb tápnövénye az alma és a dió, de károsíthatja a körtét, kajszit, szilvát, birset, mandulát, naspolyát is. A hernyók a csésze és a kocsány mellől vagy a sodrómolyok rágásának helyén fúrják be magukat a gyümölcsbe, ahol magházig hatoló járatot készítenek és a magvakat is kirágják. A gyümölcs fejlődése megáll és rendszerint idő előtt lehullik. Egy-egy hernyó 2-3 almát is tönkretesz.

Szeptember végétől a fejlett hernyók túlnyomó része elhagyja a gyümölcsöket, és telelni a törzsrepedésekbe, a tárolóhelyekre, a talaj felső rétegébe vonul, csak nagyon ritkán maradnak az összeszáradt gyümölcsökben.

A készítmények széles választéka áll rendelkezésre ellene, amelyek akkor hatékonyak, ha a lárvakelésekhez időzítjük a kezelést. A telelni induló hernyók egy része eredményesen összegyűjthető a fákra kötözött hernyófogó övekben is.

Az almailonca tipikus sodrómoly, hajtás- és gyümölcskártevő. Tápnövényei az almafélék, csonthéjasok és bogyósok. Az augusztus közepétől károsító nyári nemzedék hernyói finom szövedék védelme alatt a levelek bőrszövetét rágják vagy a termés felületén hámozgatnak, többnyire egy odaszőtt levél védelme alatt. Az így károsított termés felülete parásodik, némileg torzul. Általában évente két nemzedéke fejlődik. A fiatal hernyók a fa koronájában, szövedék védelmében telelnek. Szexferomon-csapdával a rajzás jól nyomon követhető és időzíthető a védekezés.

Az amerikai fehér szövőlepke gradációs években súlyos gondokat okozhat az almafákon. Itthon két nemzedéke fejlődik, báb alakban telel.

A nyár eleji nemzedék májusban, a nyár végi júliusban rajzik. A második nemzedék kártétele augusztusra-szeptemberre esik, és általában az első nemzedékénél is súlyosabb. A fiatal hernyók a közismert hernyófészekben a leveleket károsítják, a fészekből kimászó, idősebb hernyók már a gyümölcsök felületét rágják meg. Az első tünetek megjelenése idején végzett védekezéssel a nagyobb károk megelőzhetők. A mechanikai védekezés során a fertőzött növényi részeket el kell távolítani és elégetni.

A kaliforniai pajzstetű mozgó lárvái is késő őszig megtalálhatók az almafákon. Elsősorban a fás részek kártevője, tömeges előfordulás esetén azonban a rajzó lárvák a gyümölcsön is megtelepedhetnek, ahol a szívogatás helyén piros „lázfoltok” képződnek. A fás részeken a pajzstetvek kerek, koncentrikus körökben elrendezett pajzsai már egy ötszörös nagyítású lupe segítségével felismerhetők. A súlyos kártétel következében a fa egyes ágai, majd az egész fa kipusztul. Amennyiben a károsítás fiatal fát vagy kis termetű cserjét (pl. ribiszkét) érint, a pusztulás gyorsan (1-3 év alatt) bekövetkezhet.

Az alma is az erősen fertőződő növényfajokhoz tartozik.

A kémiai védekezés hatékonyságát jó időzítéssel (a lárvák rajzásának kezdete), megfelelő permetezéstechnikával, valamint tapadásfokozó anyag hozzáadásával növelhetjük meg. Mivel a kaliforniai pajzstetű nőstényei a leszedett almán is képesek szaporodni, szüretkor különítsük el a fertőzött gyümölcsöket.

A különböző levélaknázó molyok szinte egész nyáron folyamatosan rajzanak. A hernyók károsításuk folyamán különböző méretű és formájú aknákat készítenek a levelek bőrszövete alatt. Telelhetnek a lehullott levelek aknáiban (almalevél-aknázómoly bábja és almalevél-sátorosmoly kifejlett hernyója vagy bábja), a fák törzsén, vastagabb ágakon (lombosfa-fehérmoly fehér bábja sűrű fehér gubóban), vagy a talaj felső 2-6 cm-es rétegében (almalevél-törpemoly bábja). A rajzásuk szexferomoncsapdával kísérhető figyelemmel. Ha a hím lepkék száma egy hét alatt eléri az 50-100 db-ot, indokolt a védekezés.

Az almatermésűekben túlnyomórészt két takácsatkafaj károsít.

A kétfoltos-takácsatka meleg, száraz évjáratokban késő őszig szívogatja az almafák leveleit. A megtámadott levelek torzulnak, felszínüket barnás, bíborvörös foltok borítják, fonáki részüket pedig az atkák által kiválasztott sűrű szövedék fedi. A piros gyümölcsfa-takácsatka kárképe hasonló, de a kétfoltos takácsatkával ellentétben nem készít szövedéket a levelek fonákán. Meleg, száraz nyarakon nem ritka, hogy évente (október közepéig) 7-8 nemzedéke is kifejlődik. A 0,17 mm nagyságú, piros színű téli tojások telelnek át a rügyek tövében, az ágvillák között, vagy a kéregrepedésekben. Az atkák megjelenését követően atkaölő szerekkel gyéríthetjük számukat.  

Almában a nyár második felétől a kórokozók veszélye csökken, de nem szűnik meg teljesen. A viszonylag magas napi hőmérséklet és páratartalom miatt még számolni kell a varasodás és esetenként a lisztharmat késői fertőzéseivel, amelyek a gyümölcsön a legszembetűnőbbek. A varasodás kórokozója csapadékosabb időjárás esetén okozhat meglepetéseket. A tünetek a gyümölcsökön a leglátványosabbak, különböző nagyságú és alakú szürkésfekete foltok képében.

A fertőzött és az egészséges szövetek eltérő növekedése miatt az alma torzul és megrepedezik.

A lisztharmat kórokozója a fogékony almafajtákon erős fertőzéskor a gyümölcsöt is megtámadja, ennek eredményeként a héjon parásodás jelenik meg.

Mindezt figyelembe véve, amennyiben az eddigi permetezések ellenére a gyümölcsfákon mégis megjelennek a betegségek jellegzetes tünetei, a tervezett betakarítási időponthoz igazodva érdemes végrehajtani egy utolsó zárópermetezést a varasodás és a lisztharmat ellen kontakt gombaölő szerrel. A szüret előtt már csak olyan készítményekkel permetezhetünk, amelyek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje a szüretig betartható!

A kórokozók a raktározás alatt is megtámadhatják a gyümölcsöt. Közülük a penicilliumos gyümölcsrothadás az alma és a körte egyik leggyakoribb raktári betegsége. A termés héján eleinte világosbarna, kerek foltok jelennek meg; később a foltok növekednek, a héj enyhén besüpped, alatta a gyümölcshús kásásan megpuhul és jellegzetes penészes szaga lesz.

A betegség fellépését megfelelő tárolási körülményekkel, rendszeres ellenőrzéssel és a rothadásnak induló termések eltávolításával mérsékelhetjük.

Almatermésűekben tárolási betegségek ellen termés­érés idején célszerű védekezni egy-két alkalommal (pl. Switch 62,5 WG-vel), s a kívánt hatás eléréséhez a gyümölcsök felületét megfelelően kell, hogy fedje a permetlé.

A későbbi szüretelésű körtefajták (pl. Conference, Nemes krasszán, Hardenpont téli vajkörte) szürete előtt érdemes még egyszer védekezni a varasodás késői gyümölcs- és lombfertőzései, az almamoly, a körte-levélbolha és a kaliforniai pajzstetű gyümölcskárosítása ellen. A körte-levélbolhával erősen fertőzött körtésekben feltétlenül védekeznünk kell, mert az áttelelő egyedek előjövetele akár a fagyokig is elhúzódhat. Közvetlen kártételét a deformálódott levelek, rövid hajtások jelzik, mellettük a lárvák bőségesen termelnek mézharmatot, és az azon megtelepedő korompenész csökkenti a levelek tápanyagfelvételét, elcsúfítják a gyümölcsöt. E kártevő szerepet játszik néhány veszélyes kórokozó (pear decline mikoplazma, pear leaf curl vírus és Erwinia amylovora baktérium) terjesztésében is. A körte-levélbolha imágója telel át a kéregrepedésekben, a lehullott lomb alatt.

A szüret előtt ügyelnünk kell a körtében alkalmazott szerek élelmezés-egészségügyi várakozási idejének betartására is.

Birsen a szüret előtti időszakban még károsíthat az alma és a keleti gyümölcsmoly utolsó hernyónemzedéke, a sodrómolyok, valamint a kaliforniai pajzstetű második lárvanemzedéke is. A moníliás betegség kórokozója a kifejlett gyümölcsöt is megfertőzheti. A kórokozó ebben az időszakban sebeken át fertőz, tehát a molykártevők elleni rendszeres védekezésnek nagy szerepe van a gyümölcsök megóvásában. A moníliával fertőzött barnuló, rothadó gyümölcsök rendszeres leszedésével és megsemmisítésével is megakadályozhatjuk a betegség további terjedését, ami különösen csapadékos időjárás esetén veszélyeztet.

Forrás: Kerti Kalendárium