0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Pozsgások a házipatikában

Bár a szukkulens, azaz szárukban vagy levelükben vizet raktározó növényekről elsőre nem a gyógyítás jut eszünkbe, számos fajuk rendelkezik gyógyhatással. A kaktuszok között is vannak ilyenek, sőt étkezési célra alkalmas fajok is, de a legismertebb pozsgás gyógynövények mégis a kövirózsa és az aloé.

A kövirózsa (Sempervivum tectorum) latin neve nagyon találó: a „semper” jelentése mindig, vagy örökké, a „vivum” pedig az élő. Valóban, egy nagyon szárazságtűrő örökzöld növényről van szó, melyet régen a házak tetejére tettek – ott is megélt –, mert a hiedelem szerint megóvta az épületet a villámcsapástól.

Neve ellenére azonban ez a növény sem él örökké, ráadásul egyszer virágzik, utána elpusztul, de akkorra más sok sarjból álló telepet fejlesztett, így a virágzáskor eltűnő tő helyét egyből átveszik a telepben élő szomszédos utódnövények.

Rengeteg népi neve van, ilyenek a fülfű, égdörgőfű, menny­kővirág, kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű. A levelének legfőbb hatóanyagai a csersav, a gyümölcssav, a C-vitamin, a szabad aminosavak, a flavonoidok és a nyálkaanyag. Leggyakrabban fülfájás esetén alkalmazták, és tényleg gyors hatást lehet elérni enyhébb és akut esetekben. Baktérium és vírusölő hatása van, így a szájüregi fertőzésekre is használható, valamint sebek, égési sérülések kezelésére, és ajakherpesz, futószemölcs orvoslására. Napégés utáni kezelésre is nagyon jó hatású. A levél forrázatát teaként torokgyulladásra is alkalmazták. A megpucolt leveleket salátakeverékekbe tehetjük kiegészítésnek.

A borsos varjúháj (Sedum acre) hazánk hegyvidékein vadon is él (ott védett), de kertekben is gyakran találkozunk vele. A varjúhájfélék tűrőképessége szinte határtalan, elviselik a több hónapos szárazságot, illetve a rendszertelen vízellátást is. A növény az alkaloidoknak (piperidin alkaloid, a szedakrin, a szedamin és a szedinin) köszönheti csípősségét, ezek mellett tartalmaz még cseranyagokat, nyálkát, flavonoidokat is.

Alkaloidtartalma miatt lehet kockázatos a használata, a szájban irritációs tüneteket válthat ki, nagy mennyiségben hányást és hasmenést provokál.

De ugyanezeknek az alkaloidoknak köszönheti csípős ízét, ezért lett „borsos”, és valóban akár a vajas kenyér is ízesíthető egy kevés varjúhájlevéllel.

A népi gyógyászatban magas vérnyomás kezelésére használták, ismeretes enyhe hashajtó hatása, de nagyobb mennyiség fogyasztásával nem érdemes kockáztatni, mert vannak ennél már sokkal hatásosabb szerek, melyekben nincsenek alkaloidok.

Az Aloe vera növénynek nagyon jó a marketingje, így szinte mindenki ismeri, hiszen számos kozmetikum alapanyagaként is találkozhatunk vele. Gyulladáscsökkentő és hidratáló növényként alkalmazza az élelmiszeripar, a kozmetikai és a gyógyszeripar is. Az Aloe vera gél formájában hasznos lehet horzsolások, napégés és rovarcsípések ellen, de a herpesz gyógyulását is elősegíti. Hidratálja a száraz bőrt és erősíti a töredezett, fénytelen hajat, így sok kedvelt kozmetikai termék készül belőle.

Alkalmas a szájüreg- és torokgyulladás csillapítására, illetve az emésztőszervi problémák enyhítésére is, például aloedarabokat tartalmazó ital formájában.

A fügekaktusz 9000 éve jelent meg az emberi táplálkozásban. Mexikóban az indiánok nagyra becsült gyümölcse volt. Vélhetően a spanyol hódítók vagy a ferences szerzetesek nevezhették el indián fügének. Miután a spanyolok elhozták Európába, csakhamar a Földközi-tenger partvidékének jellegzetes növénye lett. A fügekaktuszok, vagy medvetalp-kaktuszok az Opuntia nemzetségbe tartoznak, jellegzetesek a lapított szártagjaik. Hazájukban elérhetik a 7-8 méteres magasságot is. A vaskos szártagok általában kerek keresztmetszetű részekkel ízesülnek egymással. A nagy „lapátok” a növény szárrészei (ágai), a levelek pedig tövisekké alakultak át. Több fajuk ismert, melyek között tövis nélküli változatok is akadnak. Gyakorlatilag az összes kaktuszfüge ehető, de csak néhány faját fogyasztják: azokat, melyeknek gyümölcsei nagyok, kevés vagy könnyen pucolható tövisekkel rendelkeznek. A növényt kerítés helyett gyakran ültetik élősövénynek. Hasznai között említésre érdemel még, hogy az Opuntia-fajokon parazitaként él a bíbortetű, amelyet vörös festékanyagként a kozmetikai iparban dolgoznak fel.

A hosszúkás, ovális, ritkábban gömbölyű vagy körte alakú termések a szártagok peremén sorban foglalnak helyet.

A zöldes alapszín mellett sárga, narancssárga, rózsaszín, piros, lila, bordó és gesztenyebarna színű változataik is vannak. A fügekaktusz termései 5-7 cm-re nőnek meg, kis párnácskákban töviscsomók találhatók rajtuk, egy-egy ilyen párnában akár 30-70 darab is. Termésük ősszel érik. A fügekaktusz tövises terméshéját késsel felvágják, és leválasztják a húsról. Mexikóban a vékony héjú változatok töviseit kefével távolítják el fogyasztásuk előtt. A hús lédús, fényesen áttetsző, kellemesen savanykás ízű, de nem illatos. Íze leginkább a görögdinnyére emlékeztet, kocsonyás állagú. Az érett terméseket rendszerint nyersen, gyümölcsként eszik, az édes vagy édeskésen savanyú terméshúst és a pulpát a magokkal együtt kikanalazzák. A termés oxalát-kristályokat tartalmaz, amelyek a nyelven enyhe égető érzést okoznak. A terméshúst kandírozzák is, és dzsemet készítenek belőle.

Üdítő hatású gyümölcs, gyakori kísérője a mediterrán étkezéseknek.

A friss fogyasztás mellett szárítva (aszalva), sörbetnek és leveknek, befőtteknek dolgozzák fel. Értékét csökkenti sok kemény magja. A fügekaktusz gyümölcse manapság tuna néven (hazánkban kaktuszfüge, vagy lófüge néven) kerül világszerte a piacra. Mexikóban a legjelentősebb táplálék, a kukoricával és teguila agavéval egyetemben. Tunatermelő régiók: Mexikó, Szicília, Algéria, Chile, Brazília és Észak Afrika.

Nemcsak gyümölcsként, hanem vízraktározásra módosult, levélszerű szárát (a medvetalpat) zöldségként (nopal, nopalitos) is fogyasztják. Felhasználása hasonló, mint a zöldbabé. A szárat feldarabolják és megfőzik, hússal, tojással, babbal, hagymával.

A nopalt fogyasztják főzve, sütve, grillezve, de nyersen is saláta formájában. A nopalból ital is készül, sőt az alkoholtartalmú koktélokhoz is hozzáadják. A főzete ragasztóanyagot tartalmaz, amelyet a vályogtéglák összetapasztására használnak.

Az Opuntia kaktuszok gyógynövényként való hasznosításáról már 1552-ből maradtak ránk írásos emlékek.

Statisztikailag igazolták, hogy a kaktusz fogyasztói között kevesebb a túlsúlyos és a cukorbeteg. Jelentős mennyiségben tartalmaz hasznos fehérjéket, poliszacharidokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin-, a triglicerid- és a vércukorszintet, szabályozza a tápcsatorna, a máj és a vese funkcióit, valamint tisztítja a vastagbél alsó szakaszát. Túlzott fogyasztása azonban komoly székrekedést okozhat, ezért napi 2-3 gyümölcsnél többet nem célszerű fogyasztani. Rosttartalma az elfogyasztott táplálék lipid típusú anyagait (zsírt, olajat stb.) olyan erősen megköti, hogy azok ellenállnak a zsírbontó enzimek hatásának. Az így létrejött gélszerű anyag a szervezetből természetes úton távozik, és esetenként a táplálék cukortartalmának egy részét is magával viszi. Az alkoholfüggőséggel kapcsolatba hozható gyulladásos folyamatokat is gátolja.

A módosult szár poliszacharid-tartalma jelentős vízvisszatartó képességgel bír.

Az Opuntia-kivonatot tartalmazó krémek használata után a bőr kipihentnek, kisimultnak tűnik. Egyben öregedésgátló is. A kivonatot hámsérülések kezelésére és gyulladáscsökkentőként is használják.

Előkészületek kaktuszfogyasztáshoz

Először a töviseket kell eltávolítani a levágott szártagokról: laposfogóval megfogva éles késsel levagdossuk, vagy láng fölött leégetjük a töviseket. Ételkészítéshez a tisztított szártagot kockára vagy csíkokra vágjuk, sós vízben főzzük, míg megpuhul, a vizet leöntjük, és hideg vízben addig mossuk, míg a ragadós anyag eltávozott.

Egy másik alapkikészítési módnál a szártagokat burgonyahámozóval megtisztítjuk, megmossuk, csíkokra vagy kockákra vágjuk. Egy liter vízben két marék darabolt szártagot egy kávéskanál sóval 10 percig lassan forralunk, a vizet leöntjük, és további használatra kész.

 

Forrás: Kerti Kalendárium