0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 23.

Helyes a bőgés – miről árulkodik az állatok hangja?

Az emberek a hangok alapján képesek felismerni, ha egy állat izgatott, azonban nehezebben különítik el a pozitív és a negatív érzelmeket.

Ha tudni akarjuk, hogy a kutyánk vagy a macskánk hogy érzi magát, elég csak fülelnünk. A boldog macskák dorombolnak, a dühös kutyák morognak. De képesek vagyunk-e más háziállatok érzelmeinek beazonosítására, például a disznók vagy a tehenek, netán a vadállatok esetében?

Egy új tanulmány szerint igen – legalábbis ez bizonyos fokig.

A több, mint ezer ember részvételével készült nemzetközi felmérés alapján a legtöbben képesek vagyunk felismerni, ha egy állat izgatott, azonban nem feltétlenül tudjuk megkülönböztetni a pozitív és negatív érzelmeket

– írja a Science.

„Ez egy izgalmas feltevés: ugyan különbözőek vagyunk, de mégis sok hasonlóság van a használt hangok terén” – mondta Jenna Congdon, az edmontoni Concordia Egyetem etológusa, aki nem vett részt a tanulmányban. „Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, de mégis képesek vagyunk a legalapvetőbb dolgokat megérteni.”

Az állatok érzelmeket kifejező hangjainak két része van: az első az izgalom, amikor valami figyelemfelkeltő dolog megváltoztatja egy bizonyos hang időtartamát, amplitúdóját vagy frekvenciáját. Amikor valamitől zaklatottá válnak, a tehenek szokásos „mú” hangja a növekvő amplitúdó miatt üvöltéssé válik. A második a valencia – egy bizonyos hang pozitív vagy negatív intonációja. Például egy rémült disznó magas hangú visítása egészen másképp hangzik, mint egy boldog disznó harsány röfögése.

Az emberek nagy biztonsággal veszik észre az izgalmat vagy a valenciát más emberek hangjában, még akkor is, ha más kultúrából érkezett a másik, illetve más nyelvet használ.

A tudósok azonban nem biztosak abban, hogy az állatokkal kapcsolatban is képesek vagyunk hasonlóra.

Ezért a mostani tanulmányban a Koppenhágai Egyetem kutatói négy háziállat hangját (disznó, ló, kecske és szarvasmarha), illetve ezek két vadonélő rokonának hangját (vaddisznó és przsevalszkij-ló) használták. A felvételeket akkor készítették, amikor az állatok valamilyen érzelmeket éltek át, melyek vagy pozitívak voltak, például az enni készülő ló magas hangú nyerítése, vagy negatívak, mint egy éhes ló torokból jövő vinnyogása. Emellett emberi hangokat is belekevertek a repertoárba: színészek jelentés nélküli szavakat mondtak fel dühös, félelemmel teli, vagy boldog hanghordozással.

Ezután a tudósok elküldték a fájlokat és egy kérdőívet olyan önkénteseknek, akik a közösségi médiában, magazinokban és televízióban megjelent felhívásra jelentkeztek. A résztvevők 48 különböző országból származtak, és 8 különböző nyelven tölthették ki a „tesztet”, többek közt olaszul, hollandul és héberül.

Minden kérdésnél két rövid hangfelvételt kellett összehasonlítaniuk egy bizonyos fajtól, és megállapítani, hogy az izgatott vagy kevésbé izgatott hang, és hogy melyik lehet a pozitív, melyik a negatív érzelmi töltetű.

Az önkéntesek pontosan meg tudták határozni az izgatottságot a disznóknál, lovaknál és kecskéknél az esetek több, mint felében – írták a tudósok a Royal Society Open Science tudományos lapban. Az érzelmek megtippelése már sokkal vegyesebb képet mutatott. A kérdőívet kitöltők az átlagosnál jobban meg tudták különböztetni a pozitív és negatív érzelmeket az emberi, kecske, ló, disznó és vaddisznó hangok esetén (jól azonosították a pozitív hangokat 56-68 százalékban), azonban a tehenek és a vadlovak esetén már nehezebbnek bizonyult a feladat (33-47 százalékos arányban találták el az érzelmeket).

„Az emberek nagyon jók a házilovak hangjainak értelmezésében, és nagyon rosszak másokéban, például a szarvasmarhák és a przsevalszkij-lovak esetében”

– mutatott rá Elodie Briefer, a tanulmány vezető szerzője, a Koppenhágai Egyetem viselkedési ökológusa.

A résztvevők neme alig befolyásolta a válaszok helyességét. Ehelyett a fiatalabb önkéntesek, és azok, akiknek van tapasztalata állatokkal, jobban meg tudták különböztetni az izgalmi állapotot és a különböző érzelmeket egymástól.

A tanulmány szerint evolúció szempontból előnyös lehet, ha több állat képes egymás hangjából bizonyos érzelmeket felismerni – például a hosszú visítás több fajnál is ragadozó jelenlétére utal.

Forrás: science.org