Az emberek sietve menekültek 1986 tavaszán a csernobili atomerőmű katasztrófája által szennyezett területekről. Otthagyták otthonaikat, vagyontárgyaikat és állataikat, például a kutyáikat, amelyek céltalanul kóboroltak a területen. Legtöbbjük elkapta a sugárbetegséget, néhány kutya viszont túlélte a radioaktív poklot, és szaporodni kezdett. Így maradtak fenn a mai napig.
A tanulmány 302 szabadon élő kutyára összpontosított egy hivatalosan kijelölt zónában.
A vizsgálat szerint a kutyák többsége olyan háziállatok leszármazottja, amelyeket a lakosoknak ott kellett hagyniuk, amikor evakuálták a területet.
Tim Mousseau, a Dél-Karolinai Egyetem professzora, a tanulmány egyik szerzője az 1990-es évek vége óta dolgozik a csernobili régióban, és 2017 körül kezdett vért venni az ottani kutyáktól. Az állatok egy része közvetlenül az erőmű területén, mások 15 kilométerre, megint mások pedig közel 50 kilométerrel messzebb élnek. A DNS-vizsgálatok segítségével sikerült megkülönböztetni a különböző környezetben élő kutyákat, és azonosítani a magas, közepes és alacsony sugárterhelésű területekről származó állatokat.
A kijelölt zónában élő kutyáknak közösek az őseik a német juhászkutyákkal és más pásztorkutyafajtákkal, akárcsak sok más kelet-európai kutyának. Az erőmű területén élő kutyák genetikailag eltérnek a mintegy 15 km-re lévő Csernobil városában élő kutyáktól. Egyelőre még kérdés, hogy a sugárzás okozta-e ezeket a különbségeket, vagy a kutyák genetikailag egyszerűen azért különböznek, mert viszonylag elszigetelt területen élnek.
A tanulmány az első lépés afelé, hogy választ kapjunk arra a fontos kérdésre, hogy a nagyobb sugárzásnak való folyamatos kitettség hogyan hat a nagytestű emlősökre. Ezt korábban még senki sem vizsgálta.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
