Előző cikkemben arról írtam, hogy miért éri meg propoliszt termelni, valamint ismertettem a propolisz keletkezésének folyamatát. Most a gyűjtéséről írok.
Egy tudatos méhész elsősorban jót, nem pedig sokat akar termelni. A propolisz nem méz, ahol a több jelent több bevételt, és a méhek úgyis tudják, mit hogyan kell. Itt sokkal több múlik a méhészen, hiszen a beltartalom befolyásolható.
Az adott évben megtermelt propolisz összetétele és mennyisége függ a fellelhető növényzettől, az időjárástól, a családok erősségétől, befolyásolja a genetika és a legnagyobb mértékben a technológia.
Ebből egyenesen következik, hogy minden méhész más-más mennyiségű és minőségű propolisz termelésére képes. Meg is ragadnám az alkalmat egy tévhit eloszlatására: a nyers propolisz színe a sárgától a pirosas-zöldes árnyalatú barnán át az éjfeketéig változhat! Brazília híres a zöld propoliszáról, idehaza többnyire világosbarna-sötétbarna terem. Ne vezessen félre senkit a szín! Akkor lesz értékes a propolisz, ha gazdag flavonoidokban, fenolos vegyületekben, vitaminokban, nyomelemekben, aminosavakban, és minél kevesebb viaszt tartalmaz (1. kép).
Megfelelő eszközökkel kissé kényszeríthetjük ezt, és leegyszerűsíthetjük a begyűjtést. A keretek tetejéről, fiókok oldaláról kapargatás félmegoldás, rengeteg viaszt tartalmaz az ilyen propolisz, gyakran többnyire csak viaszt, viszont a propoliszreceptek alacsony viasztartalmú alapanyag feldolgozására vannak számolva. Az ilyen kaparványokat jobb viaszként kezelni.
A méhészboltok többféle eszközt kínálnak propoliszgyűjtésre, például Csapó-féle rács, Dávid-féle rács, Anel rács, különböző hálók, műanyag rácsok, egy vagy több rétegben használatosak. Némelyik használata precíziót és több tapasztalatot igényel, így most egy egyszerű, mindenki számára elsajátítható módszert emelnék ki. Én kizárólag egyszerű műanyag szúnyoghálót használok mindkét kaptártípuson (2. kép).
A keretek tetején van a szúnyogháló, rajta egy nejlon, majd egy hőtükörfólia, aztán jön a menekülőtér/rostaszövet, tető.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a minőség alapfeltétele a teljes éves propolisz termelése! Sokan csak napraforgó után, az etetés környékén teszik be a rácsokat, és néhány hétig gyűjtik a propoliszt. Többet ér az olyan alapanyag, amelyben a teljes vegetáció összes lehetséges növénye megtalálható. Az szinte biztos, hogy az éves mennyiség nagyobb része az őszi etetés környékén rakódik be, viszont sokat gyűjtenek a méhek az év többi részében is, emellett változatosabb, sokrétűbb, hatásosabb az a propolisz, amelyben az év többi részében rendelkezésre álló rügynedvek is benne vannak. Lehet, hogy némelyik növény csak a termés 1-2 százalékát fogja biztosítani, de az olyan fontos és erős hatással bír, hogy több betegségre lesz gyógyír az így gyűjtött propolisz.
A méhek a szúnyogháló lyukait kitöltik propolisszal, és mivel kicsik a lyukak, nem sietnek, nem viasszal nyomják tele. A léputcák feletti részt érik el, tehát amikor csíkos a háló, keretnyivel el kell tolni az egyik irányba, hogy ami eddig a keretek takarásában volt, az a léputca felé essen. Értelemszerűen picit nagyobbra kell vágni emiatt a hálót, mint a kaptár külmérete. Ezzel a módszerrel lehetőséget adok a méheknek, hogy minden fellelhető növényből belerakják a rügynedveket a hálóba, nem csak három-négy hetet kapnak a munkára.
A hálót akkor kell cserélni, amikor háromnegyedig megtelt propolisszal, alig átlátható. A méhek kapnak egy újat, és a munka kezdődik elölről.
Egy év alatt másfél-két hálót lehet megtölteni. Télire érdemes hagyni bent egy kis propoliszt, tehát az etetések közepén szabad kivenni az utolsókat, és ami onnan terem, az majd jövő tavasszal kerül ki a kaptárból.
Fekvőkaptárakban többet lehet termelni, hiszen a fiasítás közelebb van a plafonhoz, jobban védi a méh a hidegtől, míg rakodóban fontosabb, hogy erős legyen a család, lakja be a kaptárt, ami mézeltetési időszakokban két-három méztéri fiókkal nem feltétlenül van így. Tapasztalatom szerint ezzel a módszerrel az NB kaptárak megbízhatóbban, egyenletesen termelnek, míg a rakodóknál többnyire az erős családokra lehet számítani. De ugye, mind erős családokra törekszünk, ez nem lehet akadály. Az NB kaptárak esetén a fészek felett tapasztalható jelentős berakás, emiatt NB 24 kaptárban a hálót meg kell fordítani: amelyik fele eddig a fészek felé esett (és többnyire megtelt), az kerüljön a méztér felé.
Összekeverjük az egész állomány teljes évi termését, és ha értünk hozzá, van rá keresletünk, akkor feldolgozzuk, vagy „teljes éves propolisz”-ként értékesítjük, mindaddig fagyasztóban tároljuk.
A folytatásban a propolisz feldolgozásáról ejtek szót. (Folytatjuk.)
Kovács Dávid, Nyírbogdány
