0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Kékellő halmok, gyönyörű vidékek

A címben szereplő kifejezéseket Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától című költeményéből vettük kölcsön, amelyben a költő hangulatosan ábrázolja Vas vármegyének a Kemeneshát és a Marcal folyó között húzódó, észak–déli irányú részét.

E táj nem különül el élesen a környező területektől, olyannyira nem, hogy például Kemenesmagasi község északi része, erdőterülete a Kemenesháton fekszik, déli része viszont Kemenesaljához tartozik. Összesen 28 települést sorolunk e tájhoz, a központja pedig Celldömölk.

Az erdészeti hatóság adatai alapján 11 547 hektár erdő borítja a Kemenesalját – ez a kistáj 24,4 százalékos erdősültségét jelenti. Az erdők csaknem harmadának társaságunk, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. a kezelője.

Az erdőállomány 26 százaléka erdeifenyves, 24 százaléka cseres-tölgyes, 13,1 százaléka kocsányos tölgyes, 11 százaléka gyertyános-kocsányos tölgyes, mintegy ötöde pedig akácos.

Ez az arány Vas vármegyében kimagaslóan magasnak számít, de a magánerdőkben még nagyobb, mert a térség gyengébb termőhelyeit leginkább e fafaj képes hasznosítani. Történelmi nevezetesség is köthető az akáchoz: Csönge község evangélikus templomának kertjében áll a térség első akácfájának csonkja, melyet Dótzy Pál lelkész ültetett 1784-ben. Öt csemetét kapott akkor az akác elterjesztését szorgalmazó Tessedik Sámueltől, s ezek egyike került a templomkertbe. A Tessedik-féle fát tekinthetjük tehát a Kemenesháton és Kemenesalján lévő akácerdők első hírnökének.

A csertölgyre utal

A Kemeneshát keleti része a Cser, elnevezését a kavicshátat egykor borító csertölgyerdőkről kapta, s a „Cser” szót tartalmazó helyek részben a Kemenesaljához tartoznak. A tulajdonosok egykor megkülönböztették az egyes részeket elhelyezkedésük és az erdők kora alapján, így láthatjuk a térképeken Nemes-, Pap-, Vidos-, Keleti- és Nyugati-Cser, Közép-Cseri, illetve az Öregcser, Morics-Cser, Cseri-düllő területneveket, és még Cserpuszta település is létezett.

A Celldömölktől délre fekvő 180 hektáros Sági-erdőben 2015-ben újította fel erdőgazdaságunk az Izsákfai Parkerdőt, mely már az 1970-as évektől közjóléti rendeltetésű terület. A parkerdőt kocsányos és csertölgy, akác, erdei- és feketefenyő, gyertyán, valamint egyéb lombos fafajok alkotják. Tanösvények segítik az erdő megismerését, és esőbeállók, tűzrakó helyek, illetve erdei bútorok szolgálják a kirándulók kényelmét.

A természetvédelmi besorolású területek Kemenesmagasihoz és Sitkéhez tartoznak, de ezek már a Kemeneshát részei.

Előbbi településen áll a korábban helyi védettségű, 21 hektáros molyhos tölgyes, mely a pápai Esterházy-birtokhoz tartozott mint fás legelő. Napjainkban az erdészeti igazgatás természetvédelmi területként tartja nyilván. Vas vármegyében ez az egyetlen molyhos tölgyes állomány.

Sitke területén, de már szintén a Kemenesháton, az öregcseri 29 hektáros idős cseresben csodálhatjuk meg tavasz végén a királyné gyertyája virágzását, mely helyi jelentőségű védett természeti terület. E cseres nem része a Natura 2000 hálózatnak, míg a határos 258 hektáros erdeifenyő és vörös tölgy alkotta állomány igen, mely korábban ipari erdőnek minősült. Szintén Natura 2000 terület a Ság-hegy (238 hektár), valamint a Gércei tufagyűrű és láprét 455 hektárral.

Öt település alkotta

Kis- vagy Pórdömölk, Nemesdömölk és Kiscell településeket 1904-ben egyesítették Celldömölk néven, majd 1951-ben csatolták hozzá Alsóságot, s 1979-ben – az addigi nagyközség várossá nyilvánításakor – Izsákfát is. Kiscell története 1739-ben kezdődött, amikor a cseh származású Koptik Ottó szerzetes Dömölkre érkezett Máriazellből, s magával hozta az ottani kegyszobor másolatát.

Először fakápolnát épített a Mária-szobor elhelyezésére, majd 1748-ra elkészült a máriazelli kegytemplom mintájára az új templom, és a kegyszobor ott már méltó elhelyezést kapott.

A kegytemplom körül kialakult egy új település, és az első katonai felmérésről készült térképen (1782–1785) már a Kis-Czell helységnév is olvasható. Az új kegytemplom rövidesen zarándokhellyé vált, napjainkban a Mária-út egyik fő célállomása.

Árpád-kori templomok

Árpád-kori templomokat is felkereshetünk Kemenesalján. Ezek egyike az egykori Kisdömölkön álló dömölki bencés apátság temploma, melyet a Merse család (Mersevát község névadói) alapított II. (Vak) Béla király idejében. Építőanyaga egyedülálló módon vulkáni tufa. Mesteriben vaskori halomsírra épült a Szent Mihály-templom a 13. század első felében. Kemenesszentmártonban a szintén 13. századi Szent Márton-templom érdemel figyelmet, melyet a 16. század végén erődítettek, az akkor kialakított lőrések mai is láthatók.

A Szent István által, a mocsaras Marcal-mente egyik átkelőhelyénél, Karókánál alapított várispánság védelmére földvár épült.

A földvár még a kuruc korban, a napóleoni időkben, de még az 1848-as szabadságharc idején is hadászati célokat szolgált.

A terület a 14. század végéig volt királyi birtok, később Kinizsi Pál és Magyar Benigna tulajdonába került, akik a pálosoknak adományozták. A falu központjában ma is látható a pálosok egykori kolostora, mely jelen állapotában 18. század végi, késő-barokk épület.

Mersevát Marcal-menti település, mely Merse és Belsővát összevonásával jött létre. A falutól északra található a Vidos család kriptája, ahol a ’48–49-es szabadságharc egyik hőse, Vidos József, a Vas vármegyei nemzetőrség parancsnoka, kormánybiztos is nyugszik. A falu határában tőzegbánya működött, a helyén kialakult a Merseváti-tó jelenleg horgászvíz.

Több költőt megihletett

Az Egyházashetyén született és Kemenessömjénhez is kötődő Berzsenyi Dániel mellett Kemenesalja jeles költője Dukai Takách Judit is. Dukán született 1795-ben, és Sopronban hunyt el fájdalmasan korán, 1836-ban. Verseit Malvina néven írta. Berzsenyi 1815-ben külön költeményben méltatta költői tehetségét a Dukai Takách Judithoz című versében. Sírboltja a dukai temetőnél áll, és a Nemzeti Sírkert része.

Ezer szállal kötődik e tájhoz Weöres Sándor is, bár ő a Kemenesháthoz tartozó Csöngén élt, ha azonban olvassuk sorait, miszerint: „Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”, eszünkbe juthat, hogy a költő kemenesi élményeiről írta versét, látta a galagonyával szegett legelőket és erdőszegélyeket.

Napjainkban elsősorban a Balázs Fecó nevéhez kötődő koncertekről ismert Sitke település. A Felsőbüki Nagy Sándor által 1871-ben épített, romossá vált kápolna felújítását segítették a koncertek bevételéből. A kápolnát felújították, de a Sitkei Rockfesztivált továbbra is megrendezik.

Vulkánok formálta táj

A Kemenesalja közepén emelkedik a táj legmagasabb pontja, a vulkanikus eredetű Ság-hegy (279 méter), ami 1975 óta tájvédelmi körzet. Felkiáltójelként áll rajta az ország legmagasabb (19,5 méter) Trianon-emlékműve, melyet 1934-ben állított Kemenesalja népe. Az eredetileg szabályos alakú hegyet, a rajta létesített bazaltbánya működése alatt, 1910 és 1958 között részben elhordták, így csökkent az eredetileg 291 méteres magassága a jelenlegire.

A tájvédelmi körzet szabadon látogatható, az ott kialakított tanösvényen tájékozódhatunk a vulkáni tevékenységről, a hely élővilágáról, és a bányakráter peremén is találkozhatunk a molyhos tölgy kisebb csoportjával.

A bánya egyik épületében rendezték be a Sághegyi Múzeumot, üzemeltetője a Kemenes Vulkán Park. A Somlói borvidékhez tartozó Ság-hegy nevezetes szőlőtermesztéséről és borairól is.

A Ság-hegyen egykor vár is állt, melyhez monda fűződik. A nyugati országrész megerősítésére II. (Vak) Béla királyunk várat építtetett ide, noha tanácsadói erről le akarták beszélni. A király azonban nem engedett, ezért az építést ellenző urak körbe-körbe vezették a vak uralkodót e „magas” hegyen, és meggyőzték a munka nehézségeiről, így a vár nem készült el teljesen.

Maradványai a bányászat során eltűntek, mint ahogy az ottani őskori és római maradványok is.

A Ság-hegytől délre található az 5 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység másik emléke, a Kis-Somlyó hegy, melynek északi fele Borgáta, déli része Kissomlyó községhez tartozik, míg keleten Egyházashetye határolja. A kék négyzettel vagy a sárga kereszttel jelzett turistautakon érdemes felkapaszkodni a szőlők borította hegy tetejére, a 219 méter magasan álló, IV. Béla királyukra emlékeztető Király-kőhöz.

Ugyancsak az egykori vulkánok maradványa a Gércei tufagyűrű; tagjai közül a Belső- vagy Púpos-hegy (183 méter), a Külső-hegy (174 méter) és a Pet-hegy (183 méter) Vásárosmiske területén találhatók, míg a Hercseg-hegy (227 méter) Sitkéhez tartozik.

Kevéssé ismert vulkánikus képződmények Kemenesmagasi és Szergény, illetve Egyházaskesző és Magyargencs területén is vannak.

A kemenesaljai tájkép része a szintén vulkanikus eredetű Somló, mely keleten zárja e mintegy 35 kilométer átmérőjű vulkáni gyűrűt, és egészen 435 méterig magasodik.

A Kemenesalja legalacsonyabb pontja a Marcal mentén, a mai Veszprém vármegyében, Egyházaskesző területén van, mindössze 117,5 méterrel a tengerszint felett. Az erdészeti statisztikában nem szerepel, de megemlítjük, hogy Vas vármegyében kizárólag e tájban találhatunk sajmeggyet, vulkanikus környezetben a Kis-Somlyón és a Szergény–Kemenesmagasi bazalttufa-halmokon.

A Kemenesalját turistautakon is bejárhatjuk: az Országos Kéktúra Sitke és Gérce területét érinti, a piros sávjelzés Gércétől Kemenessömjénig, a Mária-út Sárvártól Celldömölkre, majd Merseváton át Veszprém vármegyébe vezet. Felfedezésre érdemes táj Kemenesalja, s ha elfáradtunk kirándulásaink során, felüdülhetünk az itteni termálfürdőkben, Celldömölkön, Borgátán és Mesteriben.

Végezetül ismét Berzsenyi Dánielt idézzük, remélve, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődést Kemenesalja iránt:

„Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,

Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.”

(Horác – részlet –, 1799 körül)

 

Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Fotók: Hunyadi Géza, Szakos István, Varga László, vulkánság.hu

Forrás: A Mi Erdőnk