Világkupadöntővel nyitja a versenyszezont – Németh Blanka

Évek óta hazánk legeredményesebb lovastornászaként fantasztikus eredményeket érsz el. Minek köszönhető, hogy ott tudsz lenni a világ élvonalában?

Az egész úgy kezdődött, hogy ötéves koromban lovagolni és szertornázni szerettem volna. A lovaglásból lovastorna lett, és szerencsémre a szüleim emellett külön tornaedzésekre is vittek, ami nagyon sokat segített. A tornát azóta néha abba kellett hagynom hosszabb-rövidebb időre, ennek ellenére még mindig fontos része az életemnek. Azt gondolom, hogy a versenyzésemnek ez adja azt a pluszt, és a példám bizonyítja, hogy ennek segítségével a világ élvonalába lehet kerülni.

A 2022-es szezon minden nehézsége ellenére fantasztikusan alakult. Megnyerted a belgiumi és a kaposvári CVI3* versenyt, nyolcadikként zártál az aacheni CHIO-n, majd a világbajnokságon tizenharmadikként végeztél. Egyenként is óriási eredmény, nemhogy így zsinórban. Benned volt ez a kivételes eredménysor?

Sérülés nélkül mindenképpen benne volt a jó eredmény! 2022 tavaszán nagyon jó formába lendültem, el is kezdtem visszahozni a régi rizikós gyakorlataimat, majd a belgiumi győzelem is adott egy extra löketet. Aztán amikor úgy tűnt, hogy minden jól alakul, egy bokasérülés szépen visszatett a földre (szó szerint is, a lovat nem tudtam utolérni), így újratervezésre kényszerültem.

Hála a sok segítségnek, a visszatérés sikeres volt, fellélegeztem és onnan már bíztam benne, hogy minden helyre fog állni.

Mik az erősségeid, amik miatt ilyen szép eredményeket érsz el, és miben kell, miben tudsz még javulni?

Legfőbb erősségem a jó torna alap, valamint, hogy az évek során rengeteg különböző lóval dolgozhattam, így mostanra megtanultam nagyon puhán együttműködni velük, aminek köszönhetően általában gyorsan megtaláljuk a közös hangot. Javítani a gyakorlatok tekintetében leginkább a felugráson, vállállásban és az ülésváltáson kellene a kötelező elemek közül. Edzésterv szempontból nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon a nyújtás és a regeneráció.

A tavalyi fantasztikus évnek köszönhetően első magyarként ott leszel április elején a lovastorna szak­ág világkupadöntőjében, Amerikában. Mekkora lökést ad ez a pályafutásodnak? Mire számítasz, hogyan készülsz?

Nagyon fontos megerősítés ez, főleg így a hideg téli edzések után, hogy igenis megéri a sok befektetett munka, valamint remélem, hogy a későbbi versenyeken emiatt a bírók is bátrabban adják majd a pontokat.

A felkészülés elején videókat néztem a lóról, hogy legyen egy elképzelés a fejemben a vágtájáról, azóta pedig a kűrök folyamatosságán dolgozom. Leginkább vágtázó műlovon, hogy az már csukott szemmel is menjen, hiszen nem kis feladat világkupadöntővel nyitni a versenyszezont.

A ló a ti sportotokban is kulcskérdés, több szempontból. Sokszor hallani, hogy nincs itthon megfelelő számú és tudású ló a sportra. A legnagyobb megmérettetéseken szinte mindig más csapat lovával mész, gyakorlatilag kölcsönkapod a versenyre. Hogyan történik ez a gyakorlatban? Ez mennyiben nehezíti meg a felkészülést?

A nemzetközi elitben sok esetben már saját lóval dolgoznak az egyénizők, ebben az esetben ők lovagolják, képzik ki a lovat, és így sokkal mélyebb kapcsolatot tudnak kialakítani vele. Ahol erre nincs lehetőség, ott az egyesület lovain lehet készülni, versenyezni.

Így alakult az én esetemben is, hiszen saját lovam nincsen, és a ló, akivel igazán szépen tudok együtt dolgozni, idén reményeink szerint a junior csapatot fogja vinni. Mindemellett nem minden lovastornász jut el nemzetközi versenyekig, így ott úgymond felszabadul hely a lovaikon. Innen indul el az együttműködés, ami a lótulajdonosnak is jó, hiszen nemzetközi tapasztalatot szerez a ló és a futószárazó. Általában a ló bérlőjének is jó, mert el tud indulni az adott versenyen anélkül, hogy a saját lóval járó összes feladatot neki kelljen ellátnia. Ehhez sok esetben tartozik még egy földrajzi ok, a távolság is, így a lovak szállítását, reptetését és az ezzel járó költségeket minimalizálni lehet.

Így, hogy nem minden versenyre megyünk a saját lovunkkal, jobban tudjuk az egészségüket is megőrizni, hogy a lehető legtovább tudjanak minket a hátukon hordani a versenyeken és a hétköznapi edzéseken. A technológia fejlődésének hála, mire a versenyző a helyszínre ér, már legalább látott videókat a lováról.

Ezt később a versenyző és az edzője még a műlovon beállítják, majd másnap verseny. Optimális esetben persze van rá lehetőség, hogy a versenyző korábban összeszokjon a lóval, ha a ló eredeti „lakhelyén” lehet a versenyt megelőzően edzeni. Ebben próbáltunk az utóbbi évekhez képest fejlődni, hogy ne a versenyen találkozzunk először a lóval.

Felkészülés során tehát az a cél, hogy minél több különböző mozgású lovon meg tudjam csinálni ugyanolyan jól a programjaimat, sőt esetenként akár eltérő felszereléssel is, hiszen előfordulhat, hogy egy bérelt ló a miénktől eltérő felszereléssel versenyez. Amit nagyon sajnálok, az az, hogy nem tudom a versenyszezont megelőzően úgymond a lóhoz igazítani a kűrjeimet zeneileg és koreográfiában.

Említetted már a futószárazókat és bírókat. A sportpolitikának mennyi szerep jut a pontozásban és a lovak választásában? Hogy állunk ebben mi, magyarok?

Itt még egyértelműen van hova fejlődnünk. Van néhány nemzet, ahol kiemelkedően jó a sportpolitika, vannak a szakágban nagyra becsült futószárazók, edzők és lovak.

Ezt nyilván ők is tudják, így ha velük szeretne együtt dolgozni az ember, azt meg kell fizetni, amire nincs mindenkinek lehetősége.

Kik ma a legjobbak, akik meghatározzák a sportág irányát? Kiktől kell tanulnunk?

A németek technikában, lókiképzésben és sportpolitikában is élen járnak. A franciák a művészi koreográfiájukkal kiemelkedőek, ugyanakkor tanulni mindenkitől lehet, mindenkinek van valami erőssége. Szerencsére a lovastorna nemzetközi szinten is barátságos, nyitott közösség, nem szoktak elzárkózni különféle együttműködésektől. Én azoknak a lovastornászoknak is éberen követem a pályáját, akik egy kisebb háttérbázissal rendelkező ország versenyzői. Sok esetben ők is komoly szintre el tudnak jutni a sportban, így velük jobban tudok azonosulni.

A lovastorna nem számít túl idős szakágnak, Magyarországon egyelőre kevéssé ismert még. Hogy látod; a 2021-es budapesti világ­bajnokság és a szép magyar eredmények segítettek a népszerűsítésében?

Hatalmas esemény volt számunkra, hogy idehaza került megrendezésre a 2021-es vb, ugyanakkor ez volt az első nagy bajnokság a Covid-időszak után, így a verseny végül zártkörű maradt, nézők nélkül, ezzel sajnos a leglátványosabb reklámlehetőségünk elveszett.

Abban mindenképpen segített, hogy a már meglevő lovastornász bázisoknak jobb edzéskörülményeket biztosított és remélhetőleg ez még jobb lesz a későbbiekben.

Mi kellene ahhoz, hogy komolyabb bázis alakuljon ki hazánkban?

Ez egy nagyon jó és nehéz kérdés, mert azt nem lehet mondani, hogy ne lettek volna különböző próbálkozások az évek során, de valahogy mégsem sikerült elérni a kívánt hatást. Jó volna, ha minél több egyesület tudna indulni versenyen, ha a ló beszerzését több csapat meg tudná oldani – ha önköltségen nem is, de esetleg tenyésztőktől kapott lovakon.

Segítene a fejlődésben, ha csapatközpontúvá tudnánk alakítani az egyesületeket, ha minden egyesület több energiát tudna a szertornába, a lókiképzésbe és a táncoktatásba fektetni. Az is megoldás lehetne, ha előírnák, hogy bármilyen egyéb lovas szakágban való versenyzés előtt legyen kötelező egy rövidebb időszakon át lovastornázni.

Sokáig csak úgy tekintettek a voltizsálásra, mint egy olyan mozgásformára, amely segít a gyerekeknek hozzászokni a lovakhoz, hogy így később könnyebben tanuljanak meg lovagolni. Mára igazán különleges, művészi sportággá fejlődött. Miben változott az elmúlt évekhez képest?

Amikor én elkezdtem voltizsálni, még viszonylag kis szerep jutott a lópontnak és a művészi hatásnak, ezért a hangsúly a tornagyakorlatok nehézségén volt, egy lehetőleg kis mozgású lovon.

Ekkor az egyesületek elkezdtek több pénzt és időt fektetni lóvásárlásba és -kiképzésbe. A bírók látványosabb mozgású, nagyobb vágtájú lovakat szerettek volna látni. Elkezdték sokkal szigorúbban büntetni a kivitelezési hibákat, amikből persze több is lett a nagyobb mozgású lovakon. Ehhez igazodva a versenyzők elkezdték visszaegyszerűsíteni a kűröket, hogy azokat precízebben lehessen kivitelezni. Ezek miatt viszont több energia maradt a koreográfiákra, amit végül a pontozásba is bevezettek később.

A technikai fejlesztések szintén sokat hozzátettek a fejlődéshez, új hevederekkel több fogáslehetőséget biztosítottak, így sok új gyakorlat jelent meg. Később a karbonszálas alátét (filc) is elterjedt, ezekkel a ló hátát is kíméljük, mert így nem kap pontszerű nyomást. Ennek köszönhetően kevesebb hátfájós ló van, és a keményebb alátét a versenyzőt is segíti, így kevésbé mozog a „talaj” alatta.

Ezzel sikerült áthidalni azt a szakadékot, hogy a versenyzőnek a műló után egyből lovon kelljen megpróbálnia valamilyen új gyakorlatot. Ezzel az edzések óraszáma is óriási mértekben vált növelhetővé.

Hogyan lehet alkalmazkodni a folyamatos változáshoz és fejlődéshez? Ma már nem lehet labdába rúgni kiemelkedő tornatudás és akrobatikus elemek nélkül. Mennyi lenne számodra az ideális lovasedzés egy héten? Hogyan kell készülni lóval és ló nélkül? Kik segítenek benne?

Hogy lépést tudjunk tartani a folyamatos változásokkal, nekünk is be kell fektetnünk lóba, felszerelésbe, vágtázó műlóba. Ideális esetben akár heti hatszor edzenék lovon és vennék egy vágtázó műlovat, amit betennék a nappali közepére, amin így akár napi kétszer is tudnék gyakorolni néhány órát.

Az edzésen készült videók alapján később tudom magamat javítani. A lovon négyen-öten osztozunk egy edzésen, így nagyjából arra van idő, hogy mindenki az összes programjából csináljon egyet (egy kötelező, egy kűr, egy technikai). Ez persze önmagában nagyon kevés, így a lovasedzés után a vágtázó műlovon csiszolom a lovon leggyakrabban elhibázott részeket. Amikor azt érzem, hogy valami még így is nehézséget okoz, arra külön feladatokat csinálok a talajon és az álló műlovon.

Mindig kulcskérdés a zene, a koreográfia és a kűrruha. Ezeket ki dönti el nálad?

Általában én, persze mindig szívesen fogadok ötleteket másoktól is. Zenekereséssel szoktam zárni nagyjából minden versenyszezont, hogy legyenek potenciális jelöltek a következő évekre. Utána ezekre a zenékre edzek, és hamar kiderül, hogy melyikre a legjobb érzés kűrözni.

Itt a ló szavazata is számított.

Ha a zene megvan, már felgyorsulnak az események, kitalálom a gyakorlatok sorrendjét, majd ha van rá lehetőség, egy koreográfussal javítunk a finom átmeneteken és mozdulatokon. Ezalatt már elkezdek ruhaötleteket rajzolni, hiszen a zenéhez egyből társul egy színkombináció vagy fazon a képzeletemben, majd egyeztetünk a varrónővel és véglegesítjük a terveket.

Melyik programod a kedvenc?

Jellemzően a kűr, bár ezt is nagyban befolyásolja a zene, tavaly például annyira jól sikerült a technikai zeneválasztása, hogy az lett a kedvenc, és tervezem idén is használni ugyanazt a zenét.

Hogyan fogadta a nemzetközi közvélemény a kalocsai hímzésű ruhádat?

A kalocsai ruhának a terve már 2013 óta megvolt a fejemben, amikor anyukám vett nekem egy kalocsai hímzéssel díszített fekete pulcsit és megállapítottuk, hogy mennyire szépen mutat fekete alapon a minta.

A ruha folyamatosan zsebelte be a dicséreteket – műhímzőtől, varrónőtől, csapattársaktól –, de ugyanígy gratuláltak hozzá a nemzetközi mezőnyben is. Nem hiszem, hogy volt olyan verseny, ahol ne kapott volna bókokat.

Karriered csúcsán vagy, de óhatatlan kérdés, hogy ilyen magas szinten még meddig lehet ezt a sportot űzni? Mi a nemzetközi gyakorlat? Mi a terved hosszú távon?

Nemzetközi viszonylatban megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban érik el a versenyzők a csúcsformájukat, közeledve ezzel a szertornában ismert normákhoz. Míg korábban ez 28-30 év körül volt, mostanában inkább 25 év alatt már csúcson vannak a legtöbben.

Egyelőre úgy gondolom, amíg több örömet okoz, mint fájdalmat, addig mindenképpen folytatom, így a hosszú távú terveim is maximum a következő világversenyig tartanak.

Kiknek ajánlod ezt a sportot? Látsz ma a hazai mezőnyben olyan tehetségeket, akik hasonló sikereket érhetnek el a jövőben?

Engem anno az fogott meg a lovastornában, hogy ötvözi a lovassportot a szertornával és a tánccal, így azoknak mindenképpen tudom ajánlani, akik szeretnék magukat több sportágban is kipróbálni. Azoknak is nagyszerű lehetőség ez a sport, akiknek hozzám hasonlóan nem adatott meg, hogy saját lovuk legyen, de szeretnének szinte sajátjukként gondoskodni az egyesület voltizslováról.

Katona Linda