Az időjárás változásának nyomon követésére szolgáló egyik legfontosabb statisztikai adat az évi középhőmérséklet. Tudjuk, hogy annak mindössze fél vagy egy fokos változása is nagyon jelentősen befolyásolja az ökoszisztémánkat.
A mérések kezdete, tehát az 1900-as évek eleje óta emelkedik az évi középhőmérséklet, arról azonban nincsenek pontos információk, hogy 200-300 évvel ezelőtt hogyan is alakult. Így azt sem tudhatjuk, hogy valójában milyen mértékű is ez a változás hosszabb időtávra vonatkoztatva. Az azonban statisztikai adatokkal alátámasztott tény, és mi magunk is érezzük, hogy melegebbek a nyarak. Ilyen adat például a hőségnapok száma, azaz az olyan napoké, amikor a maximumhőmérséklet 30 °C fölé emelkedik. 2018-ban például 60 tikkasztó hőségnapot kellett elszenvednünk. Emellett a hőhullámok száma is növekszik. Hőhullámnak nevezzük, ha három egymást követő napon keresztül a napi középhőmérséklet eléri a 25 °C-ot. Az előadó ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében és általában a mérsékelt égövben a fák 25 °C-ig képesek a „fénymegkötésre”, fotoszintézisre, annál magasabb hőmérsékleten az energiatermelés már leépítésbe fordul át. Ez a hőmérsékleti határérték persze a növényfajok és fajták szerint is változó mértékű lehet.
Csökkent az évi átlagos csapadékmennyiség, az ország bizonyos részein – példaként említette az előadó a szarvasi arborétumot – évek óta 700 mm alatt van, ami a félsivatagokra jellemző. Azt is megemlítette, hogy szerencsére a fák tűrőképessége csodálatos; a tavalyi történelmi mértékű aszály következtében a budapesti erdők faállományának csaknem felén volt megfigyelhető hervadás, száradás, teljes vagy részleges lombhullás, ezeknek a fáknak azonban mindössze néhány százaléka száradt ki, nagy részük regenerálódott és újra kihajtott.
A társadalomnak meg kellett ismernie a villámárvizek fogalmát. A nagyon rövid idő alatt lezúduló, több hónapnyi csapadéknak megfelelő mennyiségű értékes esővizet a városok jelenlegi infrastruktúrája miatt nem lehet összegyűjteni és a későbbi aszályos időszakban felhasználni.
Újra kell gondolni
Lukács Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a szelek mind erősebbé válnak, és a jelenség miatt időszerűvé válik a fák veszélyességi kockázatának megállapítására szolgáló mérési standardok felülvizsgálata. Már 2019-ben is mértek 99 km/óra sebességű szelet, ez a rekord 2023-ban a János-hegyen végigsöprő 117 kilométeres széllel megdőlt. Ez azért különösen aggasztó, mert a vizsgálatokat jelenleg a 100 kilométeres sebességű legnagyobb szélre állítják be, és ehhez képest mérik a kockázatot. Lehetséges, hogy a jelenleg biztonságos kategóriába sorolt sok ezer fa a 117 km/órás szélben sérülne. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hogy a széllökések még ennél is nagyobbak lehetnek, és hirtelen irányt is válthat a szél, ami tovább növeli a veszélyességi kockázatot. Amennyiben az európai standardokon emelni kell, hogy a fák biztonságosabbak legyenek nagy szelek esetén is, akkor elképzelhető, hogy sokkal több fára fogják a favizsgálók kimondani azt, hogy veszélyes.
Változott a divat
Az érdeklődők arról is hallhattak, hogyan változott a települések fáinak divatja az elmúlt néhány száz évben. Az 1800-as években jellemzően hársakat és akácot telepítettek, az ezt követő korszakban a szilfát, a platánt és a vadgesztenyét ültették előszeretettel.
Az 1950-es években az ezüsthárs, a berkenye és a török mogyoró korszaka köszöntött be, ennek az időszaknak a fadivatja Domokos Jánoshoz köthető. A Kertészeti Kutató Intézet általa megszervezett dísznövény osztályán ő más szellemiséggel közelítette meg a növényeket, és előnyben részesítette azokat a fajokat, amelyeknek a géncentruma Magyarországon van. A berkenye éppen ilyen, ami azóta is jól teljesít a közterületeken. A mogyoró azonban az utóbbi két évtizedben eltűnőben van, már csak ritkán lehet látni, pedig izgalmas fafaj, mivel nagyon jól tűri a szárazságot.
Utolsó hullámban megérkeztek a városokba az ostorménfák és kőrisfák, majd a Skyrocket boróka és a nyugati tuja, valamint többféle, nyugaton divatos fafaj. Az utóbbi években számos taxon eltűnőben van és nagyjából három nemzetség, a juhar, a hárs és a kőris alkotja településeink faállományának 80-90%-át. Nagy kérdés, hogy vajon ezek a fajok miként viselik majd az időjárás változását.
Klíma-faj mátrix
Összességében elmondható, hogy a települések faállománya nem változatos, márpedig a klímaváltozás következményei úgy mérsékelhetők, ha tudjuk, melyek azok a fajok, amelyek azt a legjobban viselik.
A klímaváltozás komoly hatással van a városi zöldfelületekre, a száraz és forró nyarak, a nagyobb sugárzás, a megváltozott csapadékeloszlás, a fokozott porszennyezés és a behurcolt kártevők tovább súlyosbították a városi fák kritikus helyzetét. Az eddig általában ültetett fafajok közül sok nem képes kellőképpen alkalmazkodni. Segítséget jelenthet a Németországban 2009-ben összeállított, a tervezőket segítő klíma- faj mátrix. Ennek lényege, hogy a növényeknek két tulajdonságát, a szárazságtűrését és télállóságát osztályozzák 1-4-ig terjedő skálán, hogy megalapozott állításokat adhassanak az egyes fafajok és fajták utcai ültetésre való alkalmasságáról. A jelenleg mintegy 250 növényt tartalmazó mátrixot folyamatosan kiterjesztik új fajokra és fajtákra. Ezt ugyan a hazai viszonyok között fenntartásokkal kell fogadnunk, de az adatok még tájékoztató jelleggel is értékesek.
További mankót nyújt a városgazdálkodók, zöldfelület-fenntartók, tervezők számára Szabó Krisztina tanulmánya, a Klímafák és városfásítás, amely a fák várostűrésének és a várostűrés alapú telepítési jegyzék fejlesztésének tudományos kutatásait összegzi.
Ha az élőhelyi adottságok romlása ellenére értékes és hatékony fásítás a cél, akkor a fák legfontosabb értékmérőjének a környezetminőségre gyakorolt hatásukat érdemes tekinteni. Szabó Krisztina vizsgálatai szerint a magyar fajták ezen a téren jól teljesítenek.
Védjük meg őket
Az előadó szerint első és legfontosabb feladatunk, hogy a már meglévő fákat megvédjük, hiszen azokat egykoron éppen azzal a céllal telepítettük, hogy minket szolgáljanak. Fontos lenne, hogy csak a beteg egyedek kivágását engedélyezzék. Az építési területen álló fák védelmét szabványban fogalmazták meg, igyekeznek ezt minél szélesebb körre kiterjeszteni. Kiemelten kell figyelni az idős fák ápolására, különösen amiatt, mert a fák átlagéletkora a genetikailag lehetséges 150-200 évvel szemben a városokban csupán 30-40 év.
Az eredményes és hosszú távra szóló faültetés feltétele, hogy alaposan ismerjük a faj és fajta tulajdonságait, de fontos az is, hogyan történik a fa ültetése, majd a kivitelezőkre vonatkozó garanciaidő meghatározása.
