Ha mindent jól sikerül megítélniük, akkor nektárhoz jutnak. Ha azonban „túlbecsülik”, akkor időt veszítenek, vagy akár egy ragadozóval is szembetalálkozhatnak, mely a szirmok közt bújt meg. Az eLife folyóiratban publikált új kutatás a méhek ezen komplex döntéseit vizsgálta.
A kutatók egy mesterséges virágokból álló „rétet” hoztak létre. Minden egyes virág különböző színes lapokból állt, és egy cseppnyi cukros szirupot kínált a méheknek. A különböző színű „virágokon” eltérő eséllyel volt élelem, és abban is különböztek, hogy a méhek mennyire tudták megítélni, a hamis virágon van-e jutalom vagy sem – írja a Phys.org.
A méhek hátát színes festékkel jelölték meg, és videóra vették az összes esetet, amikor a virágokat látogatták. Gépi látást és tanulást alkalmazva feltérképezték a méhek repülési útvonalát. Ebből az információból már precízen ki lehetett válogatni a méhek minden egyes döntését.
Az eredmények a tudósokat is meglepték: a méhek igen hamar megtanulták az élelmet rejtő virágok azonosítását.
Az állatok esetében – még mesterséges körülmények között is – egy pontos döntés meghozása tovább tart, mint egy pontatlané. Ezt hívják sebesség-pontosság kompromisszumnak.
A jelenség magyarázata mögött az áll, hogy egy jó vagy rossz döntés meghozatala azon alapul, hogy az adott pillanatban mennyi bizonyíték áll rendelkezésünkre. Minél több a bizonyíték, annál pontosabb döntést tudunk hozni – de ezek begyűjtéséhez időre van szükség. Ezért a jó döntés meghozatala általában lassabb, mint a rosszaké.
Eddig csupán az emberek és a főemlősök voltak képesek megdönteni ezt a sebesség-pontosság kompromisszumot. De vajon hogy képes egy méh, a maga apró de lenyűgöző agyával olyan teljesítményre, mely a főemlősökével vetekszik?
A méhek elkerülik a rizikókat
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához számítógépes modellezéshez fordultak, hogy kiderüljön, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a rendszernek ahhoz, hogy ezt a kompromisszumot legyőzze.
A kutatók mesterséges ideghálózatot építettek, mely képes feldolgozni az érzékszervi ingereket, tanul és döntést hoz. Ezeket a mesterséges döntéshozatali rendszereket összevetették a valódi méhekkel, hogy kiderüljön, mi kell ahhoz, hogy meg tudja dönteni a sebesség-pontosság kompromisszumot.
A válasz abban rejlett, hogy az „elfogadó” és az „elutasító” válaszokhoz különböző időkorlátot kapcsoltak. Ez azt jelenti, hogy
Ez egy kockázatkerülő stratégia, és azt jelenti, hogy a méhek esetleg kihagytak néhány élelmet tartalmazó virágot, miközben az erejüket azokra a virágokra összpontosították, melyek a legnagyobb eséllyel tartalmaztak cukorszirupot, és erre a legtöbb bizonyíték utalt.
A méhek gyors és pontos döntésének számítógépes modellje jól illeszkedett mind a viselkedésükhöz, mind a méhek agyának eddig megismert működéséhez.
Ez egy elfogadható modell arra vonatkozóan, hogy a méhek hogyan tudnak ilyen hatékony és gyors döntéseket hozni. Sőt, lehetőséget ad arra, hogy olyan önkáró rendszereket – például felderítéshez vagy bányászathoz használható robotokat – építsünk, melyek rendelkeznek ezekkel a képességekkel.
