Orvosukhoz azzal a tünettel érkeztek, hogy bágyadttá vált, étvágytalan volt és sokat aludt. Ez semmi esetre sem normális egy ereje teljében lévő örökmozgó kiskutyánál. Mikor a kezelőorvosa megvizsgálta, észrevette, hogy porcelánfehérek a nyálkahártyái (1. kép), szapora a pulzusa, nehezített a légzése, bágyadt és lázas. A tavaszi időszakban rögtön a kullancsok által terjesztette babézia jutott eszünkbe, ami szélsőséges körülmények között okozhat ilyen tüneteket. De mivel a kutya fehér szőrén könnyen észrevehető lenne a kullancs, és a tulajdonos elmondása alapján, minden egyes séta végén alaposan átnézi a kutyust, és ezen felül rendszeresen szed kullancs elleni készítményt, a babéziát kizártuk.
Az orvosa elvégezte a hematológiai és biokémiai vérvizsgálatot, és bizony a vérképben markáns eltéréseket tapasztalt.
A vizsgálat során a megnagyobbodott lépen kívül nem lehetett látni semmilyen eltérést a testüregben. Így differenciál-diagnózisként maradt a mérgezés, az autoimmun hemolitikus anémia, a csontvelő-depresszió (vérképzési zavar), a vérparazita vagy a vérképző rendszert érintő daganatos megbetegedés. Sajnos a mi rendelőnkben nincs mód ezen betegségeket differenciálni, ezért a pácienst továbbküldtem specialistákhoz, illetve olyan helyre, ahol kórházi körülmények között megfigyelik, kivizsgálják, differenciálják a lehetséges kórképet, és ahol vérátömlesztést is kaphat. Igen ám, de sehol sem tudták felvenni és ellátni vagy helyhiány, vagy a transzfúzió lehetőségének hiánya miatt. Szegény tulajdonos kétségbeesetten hívott minket, hogy nem tudnak nekik segíteni. Így kezünkbe vettük az irányítást.
Az idő közben csak telt, és a kutya egyre rosszabb állapotba került. Asszisztensi segítséggel találtunk egy állatorvosi laboratóriumot, amely speciálisan vértranszfúzióval és hematológiai betegségekkel foglalkozik. Ott minden segítséget megkapott a gazdi. A betegség okának differenciálásán felül még a vércsoport pontos beazonosítását is elvégezték, és transzfúziót is tudtak biztosítani a kis állatnak. Ez annál égetőbb és időszerűbb volt, mivel a megelőző két napban még húszas volt a kiskutya hematokritértéke (a normál hematokritérték egészséges kutya esetében harmincöt és ötven közötti), de a transzfúzió napján már csak nyolcat mért a gépünk.
A hematológiai vizsgálat során beazonosították a ritka vércsoportját, és az általunk küldött vérmintából elkezdték kutatni a betegség okát. Elsőként a vérparazitákat tudták kizárni, de a mérgezésre sem utalt semmi jel. Az autoimmun vérvesztést is kizártuk, illetve az ultrahangos vizsgálattal együtt az akut vagy idült vérvesztés eshetőségével is felhagytunk. Kóros fehérvérsejt-alakokat sem lehetett látni a vérkenetben, így maradt az úgynevezett nem regeneratív anémia.
A pontos diagnózis felállításához szükségünk lett volna csontvelő-biopsziára, de mivel nagyon alacsony trombocitaszámmal rendelkezett a kiskutya, ezért mindenféle izomba adandó gyógyszer beadása tilossá vált. Sajnos a csontvelő-biopsziát sem lehetett még elvégezni az erős és meg nem alvadó vérzés veszélye miatt.
Hosszú órákat ültek a kezelőben gazdi és kutyája, mire a megfelelő mennyiségű vértranszfúziót megkapta (2. kép). De az eredmény magáért beszélt. Mikor másnap visszajöttek, a porcelánfehér nyálkahártya már halvány rózsavörös árnyalatot mutatott (3. kép).
