Júniusban óvjuk a virágokat!

Ma már tudjuk, hogy az ilyenkor rendszerint kialakult időjárásért a Mediterráneumból érkező nedves légtömegek felelősek, amelyek nemcsak lehűlést és esőt hozhatnak magukkal, hanem gombaspórákat is.

Május végére, június elejére tehető a szőlő virágzásának kezdete. A virágzáshoz kedvez a meleg, legalább 15 °C-os hőmérséklet, valamint a száraz, de párás időjárás. Ha a hőmérséklet 10 °C alá csökken, a virágzatban felnyílnak a pártasapkák, de megtermékenyülés csak esetenként következik be. A szőlő elhúzódó virágzása miatt a rövid ideig tartó kedvezőtlen hőmérséklet nem okoz maradandó kötődési hiányt (madárkásodást), de ha tartósan hűvös az idő a virágzás előtt és alatt is, érezhető termésveszteség alakul ki. Az időjárás mellett az ültetvény kondícióját és a kórokozók fertőzésveszélyét is számításba kell vennünk. A túlzott nitrogéntrágyázás következtében a virágzás alatti erős hajtásnövekedés, a bórhiány, de a bórtöbblet is a fürtök madárkásodásához vezet. A különböző tápelemek mennyiségéről, felvehetőségéről talajvizsgálattal, szükség esetén levélanalízissel győződhetünk meg, így azok pótlása is hatékonyabbá tehető.

A betegségek közül a csapadékos, hűvös időszakokban elsősorban a peronoszpóra, a szürkepenész és a feketerothadás fellépésére számíthatunk. Amennyiben már május második felében megjelentek a peronoszpóra elsődleges tünetei a növényeken, a továbbiakban fokozódni fog a fertőzési nyomás és újabb (másodlagos) tünetek megjelenésére van esély. A helyzetet súlyosbíthatja, hogy nemcsak a helyben felhalmozódott kórokozó okozhat gondot, hanem a nedves légtömegekkel szállítódó gombaspórák is erősíthetik a fertőzést, így a látszólag betegségtől mentes és korábban jól védett ültetvényekben is kialakulhat meglepetésszerű fertőzés. A peronoszpóra terjedése ilyenkor azért is gyors és veszélyes, mert a másodlagos (és további) fertőzésekhez már nem szükséges nagy mennyiségű csapadék, elegendő csupán néhány milliméter és magas (75% vagy afeletti) páratartalom. Ráadásul a szőlő a virágzás-kötődés alatt, egészen a borsó nagyságú bogyóállapotig kifejezetten érzékeny a peronoszpórára, így fertőzés esetén visszafordíthatatlan kár alakulhat ki.

A peronoszpóra előrejelzéséhez és a védekezés időzítéséhez nagy segítségünkre lehet Istvánffy Gyula és Pálinkás Gyula hazai kutatók nemzetközileg is elismert szőlőperonoszpóra-előrejelzési táblázata, az ún. Istvánffy – Pálinkás-táblázat. A napi átlaghőmérséklet ismeretében megtudhatjuk belőle, hogy egy-egy esőzést követően hány nap múlva várható a szőlőperonoszpóra tüneteinek a megjelenése levélen és fürtön, azaz mikorra jár le a betegség lappangási ideje. A védekezés ugyanis akkor a leghatékonyabb, ha a készítményeket megelőző jelleggel vagy legkésőbb a fertőzés bekövetkezésekor, jóval az inkubációs idő lejárta előtt juttatjuk ki.

A kórokozó gomba sok tápnövényű, légáramlatokkal szállítódó spórával is fertőzhet. A szürkepenésszel fertőzött virágfürt egy része barna színű, üveges, zsugorodott lesz, később elszárad.

A feketerothadás környezeti igényei nagyon hasonlóak a peronoszpóráéhoz, így annak fellépésére is számíthatunk a korábban már fertőzött szőlőskertekben. Az ültetvényben ivaros és ivartalan módon, valamint gombafonal formájában áttelelő kórokozó a fertőzés során a fiatal növényi részeket részesíti előnyben. A fertőzés alapvető feltétele a nedves levél és/vagy fürt, amelyen a spórák (konídiumok) 10-15 óra alatt kicsíráznak. A betegség hőoptimuma 25-27 °C,
amikor is a csírázás 6 óra alatt megtörténik. Minél fiatalabbak a zöld növényrészek, annál nagyobb eséllyel fertőződnek meg. Amikor a levél vagy bogyó elérte teljes nagyságát, elveszíti fogékonyságát. Ez az idő levél esetében 7-10 nap, a fürt esetében több hét is lehet, ami általában a zsendüléssel zárul (a bogyók cukortartalma~6-8%-os). A betegség lappangási ideje, hőmérséklettől függően viszonylag hosszú, 8-25 nap között alakul, ezért fordulhat elő, hogy az egyébként kedvezőtlennek vélt időjárási környezetben hirtelen, meglepetésszerűen jelennek meg a bogyótünetek.

A párás, meleg idő a lisztharmat számára kedvez, és amennyiben a betegség elsődleges tünete is megjelent a leveleken, a fertőzésveszély júniusban magas lesz. A fertőzés szempontjából legkritikusabb állapot a virágzás kezdete-kötődés. Később a bogyók érzékenysége az idő előrehaladtával fokozatosan csökken, zsendülésig tart.

A fertőzött, növekvő bogyók felrepednek, értéktelenné válnak.

A betegségek elleni védekezés legfőbb szabálya, hogy törekedni kell a megelőző védekezésre. A permetezési fordulókat a környezeti tényezőkhöz, a betegségek fertőzési veszélyéhez, a készítmények hatástartamához kell igazítani. A kontakt (érintő) hatású készítményeket megelőző jelleggel 7-10 naponta, magas fertőzési nyomás esetén 5-7 naponta használjuk a virágzást megelőző és majd a zsendülést követő időszakban. Hatástartamuk tehát időjárástól függően viszonylag rövid. A virágzás alatt és után részesítsük előnyben a felszívódó készítményeket, amelyek belülről védik a növényeket, így jelentős, akár 2 hét a tartamhatásuk. Az engedélyezett készítményeket az engedélyokirat előírásainak megfelelően használjuk az optimális hatáskifejtés, valamint a felesleges környezetterhelés és a rezisztencia elkerülése érdekében.

Az intenzív hajtásnövekedés időszakában nagyon fontos, hogy a permetlé mennyiségét a lombozat növekedéséhez igazítsuk, hogy a kijuttatott készítményekkel minél jobb fedettséget érjünk el. A lombfelület szabályozása egyrészt a lombfal szellőssé tétele, másrészt az egyes készítmények pontos dózis-meghatározása miatt fontos. Az utóbbi években ugyanis a szőlő- és gyümölcskultúrákban több készítmény esetében találkozhatunk a lombfalfelülethez viszonyított dózis-megállapítással (l, kg/10 000 m2 LFF), szemben a hagyományos területalapú dózissal (l, kg/ha).