A szúnyog és a kullancs már megszokott, ám a nyári időszakban a kullancslegyek és a bögölyfélék is megkeseríthetik a napjainkat…
A gond az, hogy növekszik a számuk
A kullancslegyek (Hippoboscidae) a madarak és emlősök külső, azaz ektoparazitái. Egyes fajaikszárnyatlanok, mások csökevényes szárnyakkal rendelkeznek, de vannak köztük jól repülő példányok is. Léteznek háziállatokon élő fajaik, mások vadon élő madarak vérszívói.
Érdekességük, hogy lárvális fejlődésük nagyrészt az anya testén belül zajlik, a megszülető lárvák azonnal bábozódnak. A bábok esetenként hosszabb szőrű emlősök szőrzetében találhatók. A bábból kikelő imágó alkalmas gazdaállatot keres, majd annak szőrzetében vagy tollazatában él. Vérszívásukkal mikrobiális élősködőket is terjeszthetnek.
A kullancslégy fajok között találhatók két milliméteresek is, de akár egy centiméteresek is lehetnek.
A többi vérszívóhoz hasonlóan az test hőjét és a szén-dioxid kibocsátást érzékelik, és a rossz hír, hogy a szúnyogokat és kullancsokat riasztó szerek nem igazán zavarják őket.
Erdőkben főleg állat-etetők környékén és istállók közelében találhatók meg nagyobb számban. Kitinvázuk felépítése miatt szinte lehetetlen egyszerűen lecsapni őket, ezért, ha nagy számban támadnak, akkor marad a menekülés.
A vastag ruházat lehet a legjobb védelem ellenük, ám az nyáron nem túl komfortos. Csípésük erősen viszket és felduzzad. Némelyek allergiások a csípésükre, esetükben a csípés helyétől függően akár anafilaxiás sokk is kialakulhat.
És itt van még a bögöly is…
A bögölyfélék az Antarktisz kivételével a Föld valamennyi kontinensén megtalálhatóak. Az eddig leírt fajok száma mintegy 4500, ebből Európában körülbelül 200 él, hazánkban eddig nagyjából 60 faj előfordulását sikerült kimutatni.
Többnyire vaskos, zömök testű, kitinsörtéket nem viselő, közepes vagy nagy termetű, ősi legyek. Fejük széles, félgömb alakú, összetett, sokszor fémes csillogású szemeik szinte az egészet beborítják. Egy pár szárnyuk erőteljes felépítésű szélén az erek jellegzetesen, „V” alakban szétfutnak.
Szájszerveik erőteljesek, ezekkel a nőstények gerincesek vérét szívják, míg a hímek békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak.
A nőstények csípése nemcsak fájdalmas, hanem veszélyes is, mert különböző betegségek kórokozóit (pl. tularémia, lépfene, lovak fertőző kevésvérűsége, sertéskolera, száj- és körömfájás) közvetíthetik az emberre és a háziállatokra.
Egyes Afrikában honos bögölyök nemcsak baktériumokat, hanem férgeket is terjesztenek. A vándorfilária vagy szemféreg nevű fonálféreg tipikusan bögölyfélék által terjesztett kórokozó. Ha a bögölyök fertőzött személyből, vagy állatból szívnak vért, a szívókájukon át a férgek bekerülnek az állat belébe, innen fúrják át magukat az állat testüregébe. Pár nap múlva a tor izmaiba fúrják át magukat, majd a bögöly szívókájában gyülekeznek, és vérszíváskor kerülnek be az ember véredényeibe. A vándorfilária által okozott betegség a kameruntályog, amely erős viszketéssel, égető érzéssel jár. Az ember testében vándorló féreg előszeretettel telepszik meg a szem kötőhártyájában vagy a szaruhártyában, és itt kígyószerűen összetekeredve fehér fonálként láthatóvá is válik (innen a szemféreg elnevezés). Egyes afrikai területeken a lakosság 90 %-a szenved ettől a betegségtől. Védekezni a bögölyfélék ellenük igen nehéz, mivel jó repülők, és nagy távolságokat megtesznek. A leghatékonyabb és egyben leginkább környezetbarát módszer a bögölypeték élősködőinek terjesztése az érintett területeken.
