A molnárfecske fekete-fehér, enyhén villás farkú, főként röpülő rovarokkal táplálkozó madár. Sárfészkét napjainkban már szinte csak emberi épületekre építi, akár nagyvárosokban is. Eresz alatt, épülethomlokzatokon, erkélyeken fészkel, a földtől legalább 3 méterre. Ha teheti, csoportosan, gyakran több száz párból álló kolóniákban költ. Fészkét úgy tapasztja, hogy az felülről zárt legyen, rajta kis bebújónyílást hagy.
A füsti fecske fekete-fehér tollazatát vörös torok és homlokfolt színesíti. Farka mélyen villás. Repülő rovarokkal táplálkozik. Erősen kötődik a haszonállattartáshoz, falusias környezethez. Épületek belsejében, jellemzően istállókban, tanyaépületekben építi felülről nyitott, sárból és növényi részekből álló fészkét. Kis, laza kolóniákban fészkel. Védett, természetvédelmi értéke szintén 50.000 forint.
Ezenfelül turisztikai látványosságként is szolgálhatnak. Ha falusi turizmusban vagyunk érdekeltek, vendégkörünk alapvetően nyitott a vidéki élet megismerésére. A működő fecskefészkek, -telepek akár fészekkamerával is elláthatók, honlapunkon bemutathatók. Alföldi csárdákban fecskepelenka felszerelésével a vendégeket megvédik a potyogó ürüléktől, ugyanakkor falatozás közben megfigyelhető a bizalmas, emberhez szokott füsti fecskék fiókanevelése. Borászatokban, lovardákban, tájházakban is kedves, autentikus látványosság lehet a fecskefészek, aminek környékét elláthatjuk interaktív információs anyagokkal. Akár erdei iskolákkal, nemzeti parkokkal is együttműködhetünk a fecskevédelemben, segítve a természetet, és mind szélesebb körben megismertetve gazdaságunkat, vállalkozásunkat.
A fecskékkel gyerekkori élmények miatt rajongásig elfogult vagyok. Elkeserít, hogy harmincöt évem távlatából visszanézve mintha egyre fogynának. Ez nem újdonság, Fekete István már 1970-ben a Ballagó időben ezt írta:
„Sajnos, a fecskék […] szomorúan és ijesztően megfogyatkoztak. […] kizárólag a legyeket s más káros repülő rovarokat pusztították, amelyek nem hagyták pihenni a jószágot, és a betegségeket is terjesztették. […] még a legvásottabb gyereknek se jutott eszébe ezeket bántani.”
Ezzel egybecsengenek a Magyar Madártani Egyesület adatai: a molnárfecske és a füsti fecske állománya a 2000-es évek első évtizedében összeomlott, 60%-kal csökkent, és azóta évről évre 5-7%-kal fogy a megmaradt populáció. Ennek okai közt találjuk a táplálékbázis szűkülését. Ezt részben a haszonállatok fogyatkozása és a zárt telepekre koncentrálódása, részben pedig a sokszor átgondolatlan és szakszerűtlen vegyszeres rovarirtás okozza.
A klímaváltozás miatt egyre szárazabb tavaszokon nem találnak maguknak sarat, amiből a fészkeiket megépíthetnék. Emellett a modern falazatokon, festékeken sokszor nem is tapad meg a sár. És akkor még nem beszéltünk arról a szégyenletes gyakorlatról, mikor a „piszkos és zajos” fecskék fészkét – akár tojásokkal és fiókákkal együtt – leverik. (Ez utóbbi természetkárosítás, melyben a területileg illetékes kormányhivatalok Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályai járnak el. Már ha van, aki értesítse őket.)
Ha extenzív körülmények között tartunk jószágot, már tettünk is a fecskékért, hiszen táplálékbázist teremtettünk számukra. Ezt megőrizendő, lehetőség szerint tartózkodjunk a vegyszeres rovarirtástól, inkább a fizikai módszereket – bögölycsapda, légyfogó szalag – helyezzük előtérbe.
A meglévő fészkeket óvjuk! Ha a lepotyogó ürülék gondot jelent, alá fészkenként legalább 20×30 cm-es fa, fém vagy műanyag lapot, fecskepelenkát szerelhetünk. Ezt költési időn kívül helyezzük ki, hogy a madarakat ne zavarjuk! Ha elkerülhetetlen, hogy a fecskék jelenlétében kerüljön ki a fecskepelenka, akkor várjuk meg a tojások kikelését, mert a fiókákat a szülők már nem hagyják magukra. Minden költés után célszerű a felgyűlt ürüléket eltávolítani.
Segíthetjük a fecskék költését műfészkek felszerelésével is. Ezek megvásárolhatók a Magyar Madártani Egyesület webboltjában (mmebolt.hu), illetve az Egyesület honlapján található leírás alapján házilag is elkészíthetők (https://www.mme.hu/hogyan-keszithetunk-mufecskefeszkeket-
otthon-hir-2019-marcius). Kihelyezés előtt a bolti és az otthon készített fészkeket is érdemes tapétaragasztós vagy sima sárral lekenni, mert a természetestől eltérő szín a madarakat elriaszthatja.
Ha védett műemléki épülettel rendelkezünk, akkor se kell lemondanunk a fecskékről: állványzatra szerelt fészekteleppel megtelepíthetők, míg az épületet ferde ereszburkolattal, vagy sűrűn felhelyezett műanyag szalagokkal óvhatjuk.
Legjobb esélyünk a műfészkek elfoglalására akkor van, ha már működő telepet bővítünk. Mikor néhány éve még ilyen fecskés társasházban laktunk, az összes kihelyezett műfészkemet elfoglalták a molnárfecskék, hiába leste őket az erkélyen három pár éhes macskaszem. Nagy bánatomra kertes házunk távol esik a fecsketelepektől, és a jószágok körüli legyek, meg a húsz műfészek sem csalogatta ide a fecskéket az elmúlt három évben. Talán majd idén.
Ha nincs pénzünk, időnk műfészkekre, akkor is tehetünk a madarakért: működtessünk sárgyűjtő helyet! Locsoljunk rendszeresen egy puha sárral teli pocsolyát a telepek közelében. Akár egy nagyobb virágalátétbe is tehetjük a sarat, ott tovább nedves marad. A fecskék hálásak lesznek az építőanyagért. Annak idején társasházunk autójárta udvarán is örömmel gyűjtötték.
Fanatikusabb fecskerajongóknak néhány szó a madármentésről. A hosszú lehűlés, eső a fiókanevelés időszakában könnyen végzetes lehet, akár az öreg madarakra is, hiszen ilyenkor a táplálékukul szolgáló rovarok nem repülnek. Ezen segíthet, ha a madarak számára jól látható helyen egy adag lisztkukacot helyezünk ki (bár az én fecskéim úgy nézték a lisztkukacokat, mint az a bizonyos borjú az új kaput). Leszakadt fészek esetén szereljünk kis kosarat, műanyag dobozt az eredeti fészek helyére, ebbe tegyük az egészségesnek látszó fiókákat. A szülők jó eséllyel tovább etetik őket. Ha mégsem, vagy magányos fiókát találunk, azt lisztkukaccal, illetve annak hiányában apró csirkehúsdarabokkal táplálhatjuk. Ne feledjük a falatokat porított tojáshéjba, futorba mártani a csont és tollképzést segítendő, és egy kis vitamint sem árt a fiókák szájába csepegtetett ivóvízbe keverni!
Enélkül elengedett madaraink a halálba repülhetnek, hiszen mi csak etetni tudjuk őket, a fajra jellemző viselkedésre megtanítani nem. Ha ezeknek a szervezeteknek nincs kapacitásuk madarunkat fogadni, tanácsolni fogják, hogy azt egy működő kolóniában engedjük el. Részletes információk a fiókamentésről a www.mme.hu/maganyos_fiokat_talaltam linken elérhetők.
Ahogy csak tudjuk, óvjuk, segítsük ezeket a szép és hasznos kis madarakat, hogy az utánunk jövő gazdanemzedékek mellett is ott szolgálhassanak!
