Ezúttal az akkori rövid tudósításunk kifejtésére kértük a szakembert.
A klímaváltozás elérte a Kárpát-medencét. A 2021–2022. év időjárása (a nyári rekord meleg, a téli és nyári aszály) miatt 2023-ban drága lett a tömegtakarmány és nincs belőle elég. Ilyenkor kellene igazán megbecsülni, ami van. A veszteségek mérése terén azonban el vagyunk maradva a fejlett agrárgazdaságoktól. Hiszen nem csak a romlás (a szemmel látható és kidobott szilázs) okozta veszteséget kellene számolnunk, de figyelnünk kellene az erjedési veszteségre is (ülepedés), valamint a szilázs táplálóértékének csökkenésére (energia- és emészthetőfehérje-veszteség). A cikkben ezért áttekintjük a silózási technológiának a veszteségre gyakorolt hatását és az elmaradt haszon mértékét.
A drága még drágább
Még azon a telepen is, amelyik jól szervezett silózási technológiával dolgozik – drágább kettős fóliazárásra költ és a silófalat is jól tervezett ütemben, silómaróval bontja le – van veszteség. Jelentős veszteségforrás ugyanis a romlás mellett az erjedési veszteség is, ami nem látható. Az erjedés során (ülepedik a depó) a cukrok, hemicellulózok és egyéb táplálóanyagok olyan elillanó melléktermékké bomlanak, mint a vízgőz, a CO2 vagy az ammónia. Ezt külön mérni nem tudjuk üzemi körülmények között. Az ülepedést azonban egyszerűen láthatóvá lehet tenni a depó falán jelzett feliratozott szintjelölésekkel. Amit viszont tudunk pontosan mérni, az a telepre beérkezett zúzalék és az etetésre bemért szilázs közötti különbség, ami az erjedési és romlási veszteség együttes mennyisége. Ebben természetesen a szántóföldi veszteség nincs benne, ami szintén nem elhanyagolható (de ez most nem tárgya a cikknek).
Ritkán hozzuk összefüggésbe a nem eléggé hatékony erjedést és a szilázs csökkent táplálóértékét, ami szintén az elillanó veszteségekkel (cukrokból és fehérjékből képződő vízgőz, CO2 vagy az ammónia) hozható kapcsolatba. Itt a takarmányadag ára a mérvadó, vagyis az a többletköltség, amivel a hiányzó energiát pótoljuk nap mint nap. Így lesz az idén amúgy is drága takarmány még drágább.
Veszteségtípusok
A takarmányt az erjesztés során különböző veszteségek érik. A szakirodalom szerint a technológiai fegyelem betartásával, a jól és közepesen erjeszthető takarmányok esetében 11, a nehezen erjeszthető takarmányok esetében 15 százalék alá szorítható az összes veszteség.
Ezzel a nem hivatalos számmal az európai szakirodalomban is egyetértenek. Hogy jó-e ez a szám, azt a telepvezetőknek kell tudniuk a beérkezett zúzalék és az etetésre bemért szilázs közötti különbség mérésével.
A silózás alkalmával a következő veszteségforrásokkal kell számolni:
1. Szántóföldi veszteségek
• légzési veszteség: a növény levágása után a sejtlégzés nem áll le a fonnyasztás alatt. A biológiai oxidáció során táplálóanyag-veszteség következik be (elsősorban cukrok);
• kilúgzási veszteség: ha a renden száradó növényt csapadék éri, egyes táplálóanyagok kioldódnak;
• mechanikai veszteség: elsősorban a levélpergésből adódik, de a magas tarló is táplálóanyag-veszteséget okoz.
2. A silótérben bekövetkező veszteségek
• légzési veszteség: a növényi sejtek légzéséből adódó táplálóanyag-veszteség, mely az erjedés első szakaszában jelentkezik;
• erjedési veszteség: az erjedés során a mikroorganizmusok saját élettevékenységükhöz táplálóanyagokat használnak fel, amelyek egy része veszteséget jelent;
• csurgaléklé okozta veszteség: 30 százalék szárazanyag-tartalom alatt jelentkezik, a kis szecskaméret tovább növelheti képződését. A csurgaléklé tulajdonképpen a kipréselt vagy a tartósító anyagok hatására kivonódott növényi sejtnedv, melynek 90 százaléka víz.
• denaturálódási veszteség: nem megfelelő tömörítés hatására a szilázs felmelegszik, és elsősorban a fehérjék denaturálódnak (eredeti szerkezetük megváltozik) és energia vész el (a cukor egy része elég). A karamellizált szilázs fehérjéinek emészthetősége jelentős mértékben csökken;
• másodlagos erjedés: a vajsavtermelő baktériumok okozta romlás, mely 60-120 nap között következik be (pl. lucernaszilázsban);
• aerob romlás okozta veszteség: a felületi veszteség a rosszul vagy egyáltalán nem fedett silók tetején (ún. silótető), a rosszul tömörített széleken, valamint nem megfelelő silóbontás után maradó, nagy felületű silófalon keletkező romlott réteg okozta táplálóanyag-veszteség. A romlott részeket etetni nem szabad, mert gombatoxinokat tartalmazhatnak. A romlás során elsősorban az élesztő- és penészgombák szaporodnak el, melyek életműködésükhöz értékes táplálóanyagokat használnak fel, a fehérjéket és a szénhidrátokat bontják, valamint toxinokat is termelhetnek;
A szántóföldi műveletek hibáI által okozott erjedési és romlási veszteség
Bár cikkünk nem foglalkozik a szántóföldi veszteségekkel, azzal azonban igen, hogy a szántóföldön elkövetett technológiai hibák hogyan hatnak a silótérben bekövetkező erjedési és romlási veszteségekre.
A földszennyezés növeli a vajsavtermelés kockázatát, ami csökkenti az etethető mennyiséget (káros erjedés és instabilitás okozta veszteség + kidobandó anyag) a vizes alapanyagban. A talaj egyéb káros mikroorganizmusokat is tartalmaz, mint például élesztőgombákat vagy a gombatoxinokat termelő penészgombákat.
Ezen mikroorganizmusok „elalszanak” a siló zárásakor, de a silóbontást követően „felébrednek” és romlást okoznak a letisztított silótetőben vagy a silófalban. Emellett mikotoxinokat is termelhetnek a penészgombák, például így növekedhet a szilázs aflatoxin-tartalma a kitárolás előtt a silófalban. A földszennyeződés csökkentése tehát elsődleges feladat a betakarítás során a veszteségek csökkentésének szempontjából is:
• 6-8 centiméter, de talajállapot-függő tarlómagasság-beállítás;
• a rendterítés megfontolása;
• a rendmozgatás munkamagassága;
• a rendképző típusa (szállítószalagos).
A fonnyasztás időtartamának korlátozása csökkenti a Clostridiumok és a Bacillusok számát a friss zúzalékban. Ne felejtsük el, a rend egy nagy táptalaj: kiválóan szaporodnak benne az aerob/fakultatív anaerob baktériumok és élesztőgombák a rendelkezésre álló nedvesség, cukor és levegő miatt. Versenyt futunk az idővel! De nagyon fontos, hogy higiéniai szempontból minél tisztább legyen a behozott alapanyag! A nem bevitt baktérium vagy gomba nem tud további károkat okozni silónyitást követően (silótető, silófal). Ideális esetben 24 óra, de legfeljebb 48 óra legyen a fonnyasztás időtartama időjárástól és technológiától függetlenül (a Clostridiumok, Bacillusok és az élesztőgombák számának alacsonyan tartása érdekében).
• Lucerna estében a gumihengeres szársértő, míg gabonafélék esetében az acél verőujjas szársértő emeli a vízvesztés mértékét, borús időben.
• Ha nagy a hozam, akkor a terített és széles rend növeli a párologtatás mértékét napos-száraz időben, ekkor azonnali rendterítés ajánlott. Amikor a légcserenyílások nyitva vannak, akkor 100 liter/tonna az óránkénti vízvesztés, majd a légcserenyílások bezáródásával (2 óra) ez az érték 20 liter/tonna légzési vízveszteségre csökken.
Amikor a rövid idejű fonnyasztás egyben alacsonyabb szárazanyag-tartalommal jár, akkor mérlegelni kell az adalékanyag-használatát:
• Adalékanyag nélkül vagy biológiai adalékanyaggal: 28-30 százalék a minimum (alacsony hamutartalommal).
• Kémiai konzerválószerrel: 25-27 százalék a minimum (alacsony vagy emelkedett hamutartalommal).
A nem elégséges tömörség és a problémás silózárás okozta veszteségek lehetséges mértékéről, illetve annak megelőzéséről részletesen fogunk később írni a következő részekben.
Ki fizeti a révészt?
A telepre beérkezett zúzalék és a kietetett szilázs súlya közötti különbséget éves szinten kellene számolni ahhoz, hogy ismerjük valós veszteségeinket. Könyvelési tételként 12 százalékkal számolnak a gazdasági szakemberek, miközben a valós érték 20 százalék körül lehet egy jó telepen, de lehet akár 25 is egy átlagos menedzsmentű telepen! Úgy, hogy ebben nincs benne a szántóföldi veszteség. Ki fizeti ki akkor a különbözetet? Ki fizeti akkor a révészt?
Hazai példákon keresztül szeretném bemutatni, hogy a nem irányított erjedésből adódó (nem látható) veszteség és a romlási veszteség (amit kidobunk), milyen hatással van a takarmány valós árára. Továbbá bemutatom, hogy
• milyen értéket képvisel a besilózott, de nem megetetett silókukorica-szilázs egy átlagos telepen hazánkban;
• mennyi takarmányt veszítettünk el egy egyébként is ínséges évben, súlyosbítva a takarmányhiányt, és végül
• hány hektáron gazdálkodtunk hiába (elveszítve a művelés költségét és az árunövény adta potenciális nyereséget is).
Egy átlagos hazai telepet vettem alapul: 450 fejt tehén és szaporulata; 5500 tonna kukoricaszilázs/év bruttó tétel.
Közép-magyarországi viszonyok között, 2022-ben betakarított kukoricaszilázsra
30 Ft/kg átlagárat számoltam. Ettől van kisebb ár, de sokkal drágább kukoricaszilázs is Magyarországon! Az 1. táblázatban látható, hogy a rendkívülinek számító 30 Ft/kg kukoricaszilázs-költség a veszteség kiszámítása után 35, 38 és 40 Ft/kg értékre emelkedett 85, 80 és 75 százalék etethető mennyiség esetében. A veszteség elkerülhetetlen (az erjedésnek ára van: elillanó CO2, vízgőz és ammónia mindig fog képződni), de a mértéke csökkenthető. Ha átlagosan 15 százalékra lehetne csökkenteni a veszteség értékét, akkor már komoly értékmegőrzésről beszélünk éves szinten.
• Amennyiben sikerült volna a veszteséget megfelelő silózási, kitárolási technológiával és irányított erjedéssel 5 százalékkal csökkenteni, akkor 8 millió forintot tudott volna 2023-ban megtakarítani egy hazai átlagos méretű telep.
• Amennyiben 10 százalékkal csökkentette volna a veszteséget, akkor 16,5 millió forint lenne a nem elvesztett érték 2023-ban (csak a kukoricaszilázs vonatkozásában).
Takarmányhiányos időben az is számít, hogy a besilózott takarmányból mennyit nem tudunk megetetni. Továbbá a behozott és besilózott, de nem megetetett szilázs a szántóföldön is költségekkel terheli a gazdaságot, valamint egynyári növény esetében az adott területen eladható árunövényt is termelhettünk volna, nyereséggel:
• Amennyiben 5 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget, akkor 275 tonna kukoricaszilázzsal többet tudott volna megetetni a betárolt készletből. Ez annyit jelent, hogy 275 tonna/17 tonna/ha (2023) = 16 ha silókukorica-terület és annak művelési költsége nem vész kárba, sőt jól eladható árunövényt lehetett volna rajta termelni.
• Amennyiben 10 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget, akkor
550 tonna kukoricaszilázzsal többet tudott volna megetetni a betárolt készletből. Ez annyit jelent, hogy 550 tonna/17 tonna/ha (2023) = 32 ha silókukorica-terület és annak művelési költsége nem vész kárba, sőt még nyereséget is termelt volna.
A 2. táblázatban látható, hogy az 50 Ft/kg szilázs-/szenázsköltség a veszteség kiszámítása után 59, 63 és 67 Ft/kg értékre emelkedett 85, 80 és 75 százalék etethető mennyiség esetében. Mint már írtuk, a veszteség elkerülhetetlen, de a mértéke csökkenthető!
• Amennyiben sikerült volna 5 százalékkal csökkenteni a veszteséget, akkor 5 millió forintot tudott volna 2023-ban megtakarítani egy hazai átlagos méretű telep egy tavaszi betakarítású szilázsra/szenázsra vonatkoztatva.
• Amennyiben 10 százalékkal csökkentette volna a veszteséget, akkor 10 millió forint lenne a nem elvesztett érték 2023-ban egy tavaszi betakarítású szilázsra/szenázsra vonatkoztatva.
• Amennyiben figyelembe vesszük, hogy általában a lucernaszilázs/szenázs mellett van legalább egy másik tavaszi betakarítású szilázs is a telepen (rozs- és/vagy fűszilázs/szenázs), akkor együttesen már 10-20 millió forintérték-megtakarításról lenne szó 2 x 200 vagon tömegtakarmány esetében.
A következőkben látható, hogy mennyi tömegtakarmányt nem tudunk megetetni 2023-ban és hány hektár termőterületet műveltünk meg feleslegesen:
• amennyiben 5 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 100 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
(100 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) =
16 ha lucerna nem vész kárba);
• amennyiben 10 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 200 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
(200 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) =
33 ha lucerna nem vész kárba);
• Amennyiben két szilázstípusra (2 x 200 vagon) 5 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 200 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
o 100 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) = 16 ha lucerna nem vész kárba);
o 100 tonna/15 tonna rozs- vagy fűszilázs/ha (2023) = 6,7 ha rozs/fű nem vész kárba;
o ez összesen közel 23-25 ha kárba veszett termőterület és annak művelési költsége.
• Amennyiben két szilázstípusra (2 x 200 vagon) 10 százalékkal csökkentette volna a telep a veszteséget egy szilázsra/szenázsra, akkor 400 tonnával többet tudott volna megetetni a betárolt készletből
o 200 tonna/6 tonna lucernaszilázs/ha (2023) = 33 ha lucerna nem vész kárba);
o 200 tonna/15 tonna rozs- vagy fűszilázs/ha (2023) = 13 ha rozs/fű nem vész kárba;
o ez összesen közel 45-50 ha kárba veszett termőterület és annak művelési költsége.
Még drágább az életed
Hozzá kell tenni, hogy a veszteséget nem csak a nem megetetett szilázs/szenázs értéke okozza, hanem a szilázs táplálóértékének (energiatartalmának) csökkenése is (3. táblázat).
Vegyünk egy példát. Egy átlagos kukoricaszilázs energiatartalma 6,4 MJ NEI. Amennyiben nem irányított heterofermentatív erjedés zajlik le, az 4 százalék energiaveszteséget okoz.
• Ebben az esetben a kukoricaszilázs valós energiatartalma 0,26 MJ/kg sza.-értékkel csökken, ami óriási veszteség.
• Ezt +0,3 kg/nap/tehén nedves kukoricával lehet többé-kevésbé pótolni, ami napi
+ 40 Ft/tehén többletköltséggel jár 2023-ban (120 Ft/kg nedves kukorica árral számolva).
• Ez 6,5 millió forint többletköltség éves szinten 450 tehénre (ez csak a natív heterofermentatív erjedésből szárazó veszteség, más nincs benne).
Amennyiben másik két takarmánytípus, mint például a lucernaszilázs és a rozs- vagy fűszilázs is átmegy ezen a veszteségen, úgy a többletköltség megkétszereződik, tehát
+ 13 MFt/év lesz.
A lucerna- és a rozs- vagy fűszilázs esetében azonban úgynevezett másodlagos erjedéssel (vajsavas erjedéssel) is számolni kell gyenge technológia esetében, ami további 0-5 százalék veszteséget jelent (potenciálisan további 6-7 MFt/év többletköltség).
A taposási hiba által okozott gazdasági kár – éves szinten
1. A szilázs tömörsége és annak hatása éves szinten
A 4. táblázatban látható adatokat már régen ismerjük (Ruppel, 1992). Az adatok alapján a veszteség mértéke akkor szorítható 15 százalék alá, ha a szárazanyag-tömörség eléri a 255-260 g/kg sza. értéket.
• Ez egy 35 százalék szárazanyag-tartalmú szilázs esetében 730-740 kg szilázst jelent 1 m3 térfogatban.
• Amennyiben vizesebb a szilázs (30%), akkor már 850-870 kg kell az említett tömörség eléréséhez 1 m3 térfogatban!
A 4. táblázatban látható, hogy a tömörségnek jelentős hatása van a telep éves veszteségére. A százalékos veszteségértéket rávetítettem egy átlagos hazai telep adataira (450 tehén és szaporulata; 1 év tárolás és etetés; veszteséggel együtt 5500 tonna kukoricaszilázs/év; 30 Ft/kg kukoricaszilázs 2023-ban), így kaptam a fel nem etetett kukoricaszilázst tonnában kifejezve, a forintban kifejezett veszteséget és azt a termőterületet, ahol lehetett volna profittermelő árunövényt termeszteni. Sajnos még ideális tömörség mellett is elveszítünk közel 800 tonna szilázst az 5500 tonnás tételből. Ez a minimumérték, ami a nem látható veszteség mértékét mutatja, a romlási és a kitárolási veszteség nincs benne. A 825 tonna szilázs jelenlegi átlagáron körülbelül 25 millió forint és közel 50 hektár kiesett termőterület. Ennek mérséklésére kevés lehetőségünk van, de a veszteségek saját telepi mértékét jobban kellene látnunk és megelőzésének emberi-műszaki kérdéseit jobban meg kellene fontolunk!
Az összefüggést pontosabban írja le az 1. ábra. A képlet (y = -0,0522x + 28,42) segítségével pontosan ki lehet számolni, hogy a saját depóban mért, kiköbölt tömörség esetében 180 nap alatt mennyi veszteségre számíthatunk. Az x a szárazanyag-tömörség, az y pedig a veszteség mértéke százalékban. Az összefüggés rendkívül szoros, amit a magas R2 érték jelez (legszorosabb összefüggés: 1,0)
A táblázat és a legújabb adatok alapján tehát a 260 kg sza./m3 térfogatsúly megközelítése az elérendő cél. Ekkor a veszteség mértéke 100 vagon kukoricaszilázsból
15 tonna kukoricaszilázs (2023: kb. 1 ha). Ez nem romlási vagy kitárolási veszteség, hanem az úgynevezett nem látható veszteség (elillanó CO2, vízpára stb.) mértéke, ami a depóban maradt levegő következménye. Ezért érdemes már silózáskor, az ajánlott tömörség elérésével minimalizálni a bontatlan silótérben bekövetkező veszteségeket.
2. A behordási sebesség és annak hatása éves szinten
De hogyan? Különösen azért problémás a feladat, mert a járvaszecskázó kapacitása (1000-1500 tonna/10 üzemóra géptípustól függően) jóval nagyobb, mint általában a szállítási és taposási kapacitás. Ezért e három tényező egymáshoz illesztése elsődleges jelentőséggel bír a kukoricaszilázs tömörsége és a lazább kazalban bekövetkező szárazanyag (és anyagi) veszteség szempontjából. Az sem utolsó szempont, hogy rosszabb évjáratok esetében a behordott zúzalékból mennyit tudunk ténylegesen megetetni a tehenekkel, illetve hogy hány hektáron tudtunk volna nyereséggel eladható árunövényt termelni.
A Wisconsini Egyetem Extension Forage Team honlapján (magyar nyelven is!) elérhető egy számítás, ami segítséget nyújt abban, hogy a különböző fizikai paraméterek, mint a silófal magassága, a szecska behordási sebessége, a szárazanyag-tartalom, a tömörítési rétegvastagság, a traktorok száma és összsúlya, a taposás időtartama hogyan hat a várható tömörség értékére hagyományos silózási technológiát alkalmazva (hagymarétegekben taposva, csak traktorokat alkalmazva – tömörítőhenger nélkül). Korábban az alábbi elemzésben ezen wisconsini táblázatot használva számoltam ki néhány variációt, melyekhez most hozzáillesztettem a várható veszteség mértékét.
Behordási sebesség (tonna/óra) = tömörítő traktorok összsúlya kg/800
Például: 16 000 kg traktor/800 = 20 tonna/óra behordás. Ez bizony nem sok, nem fognak végezni időben, tehát kevés a 2 db
8 tonnás traktor!
Az 5. táblázatban azt mutatjuk be, hogy a behordási sebesség hogyan hat a kukoricaszilázs várható tömörségére 20 centiméteres rétegvastagság mellett és 2 db, egyenként 8 tonnás tömörítőtraktor használatakor, 140 százalékos taposási időtartam mellett (behordás + 40% = pl. 10 óra + 4 óra). A megadott paraméterekkel a 240 kg/m3 tömörséget csak úgy lehet elérni, ha 20 vagont hozunk be a telepre egy nap. Ez kevés, mert ki fogunk csúszni a 3 napos maximális tömörítési időtartamból (kb. 1 méter/nap). Az 50 tonna/óra behordási sebesség mellett azonban már 117 kilogrammal kevesebb lesz 1 m3 silótérben! A legnagyobb üzemek 100 tonna/óra behordási sebességén ez a csökkenés már 174 kg értékű!
A megadott technikai adatokból kiindulva tehát látható a várható tömörség, amiből kiindulva kiszámoltam a veszteség mértékét százalékban kifejezve. Ezt követően a százalékos értéket rávetítettem egy átlagos hazai telep adataira (450 tehén és szaporulata; 1 év tárolás és etetés; veszteséggel együtt 5500 tonna kukoricaszilázs/év; 30 Ft/kg kukoricaszilázs 2023-ban). A 20 tonna/óra (239 kg sza./m3 ) és a 100 tonna/ha (178 kg sza./m3) behordási sebesség közötti tömörségkülönbség (239 vs. 178 kg sza./m3) az adott taposási kapacitás mellett az átlagos telepen 6 millió forint veszteséget okoz éves szinten! A silózás 3 napja alatt a nem megfelelően tervezett taposás nem látható vesztesége ez. Hozzá kell tenni, hogy +175 tonna kukoricaszilázzsal többet veszítünk el az éves készletből, amit nem lehet megetetni, de fizettünk a művelési költségért és vetőmagért, valamint a taposás és fedés is pénzbe került – feleslegesen. Ez az anyag beérkezett a telepre, de soha nem lett megetetve. Ha ehhez még hozzátesszük a romlási és kitárolási veszteséget is, akkor együttesen már legalább 20 százaléknál tartunk, ami további károkat okoz.
Kiszámoltam a potenciális termőterületet is, mely kárba veszett és lehetett volna árunövényt termeszteni rajta. A 20 tonna/óra (239 kg sza./m3) behordási sebesség esetében 52 ha termőterület veszett el (2022-es termésátlag alapján), míg a 100 tonna/ha (178 kg sza./m3) behordási sebesség mellett 62 ha földet lehetett volna profittermelő árunövényre fordítani.
3. A tömörített réteg vastagsága és annak hatása éves szinten
Mit lehet hát tenni? A rétegvastagság csökkentésével még akkor is növelhető a tömörség, ha nem fér el több traktor, vagy nem akarom a traktorok súlyát növelni. Az 50 tonna/óra behordási sebességet választottam, mint a hazai átlagértéket. Ez nem a járvaszecskázó ideális kapacitáskihasználtsága, de benne van a műszaki hiba és más okok miatt történő leállások ideje is (pótszecskázó nélküli esetben). És ehhez próbáltam beállítani a megfelelő tömörítési rétegvastagságot. A 6. táblázatban a tömörítési rétegvastagság hatása látható a kukoricaszilázs várható tömörségére 2 db, egyenként 8 tonnás tömörítőtraktor használatakor 50 tonna/óra behordási sebesség mellett (50 vagon/10 üzemóra), 140 százalékos taposási időtartam esetében (behordás + 40% = pl. 10 óra + 4 óra).
Látható, hogy még 15 centiméteres rétegvastagsággal sem érhető el a 240 kg/m3 érték 50 tonna/óra behordási sebesség és
2 db, 8 tonnás traktor használatával! Ha a traktorosaink nem Michelangelók, és a rétegvastagság növekszik, akkor ezen technológiai feltételek mellett drámai romlás következik be a tömörségben. 40 centiméteres rétegvastagsággal dolgozva 1 m3 térfogatban már 166 kilogramm szilázzsal lesz kevesebb, mintha 15 centiméter vékony rétegekkel dolgoztunk volna. Tanulságos adatok! Az ilyen vékony rétegeket mozgékony, könnyen forduló, homlokrakodó kanállal szerelt rakodógépekkel lehet legkönnyebben elérni és megtartani.
A 15 centiméteres rétegvastagság (221 kg sza./m3) 28 millió forint veszteséget eredményez éves szinten! A 15 és a 40 centiméteres rétegvastagság közötti tömörségkülönbség (az adott taposási kapacitás mellett) az átlagos telepen további 3 millió forint veszteséget okoz éves szinten! Tehát milliókba kerül, ha nem egyeztetünk a traktorossal, ha nem ellenőrizzük az állásidőket, a sebességet, a feltolt rétegvastagságot, vagy nem biztosítunk olyan feltoló berendezéseket, amivel vékony feltolt réteget tudunk megfogni. Takarmányhiányos időszakban az a 929 tonna/év kukoricaszilázs-mennyiség is fájdalmas hiányt jelent, amit nem tudunk feletetni, mert eltűnt a levegőben. Hozzá kell tenni, hogy +167 tonna kukoricaszilázzsal többet veszítünk el, ha a taposott réteg eléri a 40 centimétert (ekkor összesen 1050 tonna szilázst veszítünk el 5500 tonnából).
Kiszámoltam a potenciális termőterületet is, mely kárba veszett és lehetett volna árunövényt termeszteni rajta. A 15 centiméteres rétegvastagság esetében (221 kg sza./m3) 55 ha termőterület veszett el (2022-es termésátlag alapján), míg 40 centis rétegvastagságú (163 kg sza./m3) behordási sebesség mellett 64 ha földet lehetett volna profittermelő árunövényre fordítani. Ez egy normál évben 31-37 ha terület.
4. A taposási kapacitás és annak hatása éves szinten
Mi lehet a megoldás?
Tehát 50 tonna/óra behordási kapacitás mellett meg kell növelni a taposási kapacitást (még 20 cm-es vékony rétegek esetében is) ahhoz, hogy elérjük az ideális tömörséget.
Az 7. táblázatban átlagos adatokat vettem alapul (2,8 méter átlagos falmagassság,
20 cm-es rétegvastagság feltoláskor, 50 tonna/óra behordási sebesség) és így mutatom be az ideális tömörség eléréséhez szükséges taposási kapacitást. Egy 10 tonnás és egy 12 tonnás traktorra lenne szükség körülbelül 14 órás taposási időtartammal ahhoz, hogy elérjük a 252 kg/m3 tömörséget. De a legalább 240 kg/m3 tömörség eléréséhez is legalább 2 db 10 tonnás traktor szükséges. A traktorok súlya növelhető plusz súlyokkal, betonblokkal, a kerekek vízzel való feltöltésével, 1-2 tonnás tolólapok felszerelésével. Tehát házilag is megoldható. Emellett a tömörítőhenger használata jelenti számos telepen a megoldást. Fontos megjegyezni, hogy a hosszabb taposás csak a felső 30-
40 centiméteres réteg tömörségét növeli, ezért felesleges bér- és üzemanyag-pazarlás. Nem az idő a megoldás!
A 8+8 tonna (219 kg sza./m3) és a 10
+12 tonna (252 sza./m3) közötti tömörségkülönbség az átlagos telepen +2 millió forint költségmegtakarítást eredményez éves szinten! Takarmányhiányos időszakban
+95 tonna/év az a kukoricaszilázs-mennyiség, amit a jó tömörség miatt nem veszítünk el!
A 10+12 tonna (252 sza./m3) esetében 49 ha termőterület veszett el összesen (2022-es termésátlag alapján), ami egy normál évben 28 ha terület. A potenciális 6 hektárban fejezhető ki az a termőterület, amit nem veszítünk el, ha 16 tonna helyett 24 tonnával taposunk.
5. Ami kimaradt, de fontos!
A traktor sebessége. Ennek hatását nem tudom sajnos konkrét számokkal demonstrálni egyelőre, de az ideális érték 8-10 km/óra megközelítően. A traktorokba szerelt GPS-szel pedig lehet is ellenőrizni a sebességet, az állásidőt, sőt, még a taposás mintázatát is.
A tömörítés idejéről már volt szó, de van még egy praktikus szám, ami segíthet. Szakirodalmi adatok szerint 1-3 perc/tonna anyag, ami 9 perc/tonna sza.-értéknek felel meg (Howes, 2005)
Szimpla vagy dupla kerék, tömörítőhenger? Egy 10 tonnás traktor 1,14 kilogramm súlyt jelent 1 cm2 felületre (8500 cm2-es munkafelületen, 300 cm2-es tesztfelületen mérve). A tömörítőhenger esetében a 4 tonnás eszköz kisebb felületen oszlik el (300 cm2-es munkafelületen, 300 cm2-es tesztfelületen mérve), ezért 14 kilogramm súlyt jelent 1 cm2 felületre! A hátsó duplakerék esetében a felületet megduplázzuk, a súlyt pedig körülbelül 500-700 kilogrammal növeljük meg (5-7%). Ez az arány azt jelzi, hogy az egységnyi felületre jutó súlyt jelentősen csökkentjük. Tehát a tömörítés hatékonyságát csökkenti a dupla kerék alkalmazása. Meg kell említeni, hogy nagyobb időhányad esik egy szakasz taposására a 10 órás üzem alatt, ha a hátsó kerék dupla (+1,7 m taposási felület), de ez nem kompenzálja az első taposás hatásának csökkenését. A gyakorlatban persze sokféle megoldás látható, akár a dupla kerék kombinálása a taposóhengerrel. A tolólap szélessége okozhat gondot, ami miatt a szélek taposása elmaradna, ezért ezeken a telepeken felteszik a dupla kereket (és a hengereket is, ha van). Ennek megítélésére nincs szám, ezt már csak a telepi tapasztalat és a ténylegesen elért tömörség tudja megválaszolni.
Összefoglalva: A tömörségnek a veszteségekre gyakorolt hatása a táblázatokban jól nyomon követhető a saját telepi adatokkal. A szezon előtt állunk, még nem késő levonni a megfelelő következtetéseket és átgondolni a telepi taposási technológia gyenge pontjait.
1. A zúzalék behordási sebessége csökkenthető (a járvaszecskázó leállításával), de nem cél és nem valószínű a kivitelezés, de lehetséges.
2. A tömegtakarmány rétegvastagságának növelése nem mindig lehetséges, nagy gyakorlatot és megfelelő gépeket igényel.
3. Taposs hosszabban a nap végén? NEM: idő- és üzemanyag-pazarlás, és nem tudja megoldani a mélyben rejlő problémákat (laza mag).
4. A taposó traktorok száma növelhető? Igen, általában lehetséges (a silótér nem változtatható méreteitől is függ).
5. A taposó traktor súlya növelhető? Igen, mindig lehetséges.
Dr. Orosz Szilvia
(Cikkünk folytatásában a csurgaléklé-képződés okozta veszteségekről, a silótető/oldalfalak romlása miatt bekövetkező gazdasági kárról és a front-end menedzsmentről lesz szó.)
