Bajban a szerbiai málnatermesztők

A kormánytól követelik, hogy segítsen rajtuk, mert meggyőződésük szerint az volna az egyedüli elfogadható megoldás, ha a kabinet stratégiai termékké nyilvánítaná a málnát, a termelés gazdaságosságát szavatoló felvásárlási árat biztosítva nekik. A kormány nem hajlandó ebbe belemenni.

A szocializmus letűnésével azok is végérvényesen megszűntek, mondta. Mindenki piacgazdaságot akart, márpedig az épp úgy működik, mint mindenütt Európában, magyarázta az agrártárca vezetője. Ugyanakkor a lehetőségeihez mérten vissza nem térítendő támogatással, kedvezményes hitelekkel és adókedvezményekkel évek óta segíti a kormány a mezőgazdasági termelőket, a málnatermelőket is, tette hozzá Jelena Tanasković. Jelezte egyúttal, hogy kész közvetíteni a termelők és a felvásárlók között, hogy mindkét oldal számára elfogadható megoldást találjanak.

Eddig nem sikerült. Emellett azt javasolta a miniszterasszony a termelőknek, hogy tömörüljenek: hozzanak létre érdekvédelmi közösségeket, mert közösen eredményesebben léphetnének fel a piacon.

Fele annyit sem ér a málna, mint tavaly

Minőségtől függően jelenleg 500 és 1000 dinár (1 RSD = 3,28 HUF) között van a málna ára a szerbiai áruházakban. Ezzel szemben a hűtőházak csak 200-240 dinárt fizetnek a termelőknek kilogrammjáért.

Ez késztette ismét tiltakozásra a gaz­dálkodókat, akiknek szilárd meggyőződése, hogy az öt legnagyobb szerbiai hűtőház összeesküdött ellenük. Szerintük a felvásárlók képviselői összeültek, és megállapodtak benne, hogy e fölé az ár fölé nem mennek. A termelők viszont képtelenek elviselni, hogy miközben minden drágult, a málna átvételi ára egy év leforgása alatt kevesebb, mint a felére esett. Tavaly ugyanis még 600–620 dinárt kaptak termésük kilójáért.

Tiltakozásuk most abban nyilvánul meg, hogy rövidebb-hosszabb időre lezárják a hűtőházakhoz vezető utakat, meghiúsítva a nyomott ár ellenére értékesíteni próbált málna átvételét. Márpedig ezt a gyümölcsöt nem lehet sokáig tárolni, mert megpuhulva értékét veszti. Ily módon pedig a gyors átadás ellehetetlenítésével maguk a termelők is rosszul járnak.

Képviselőik most azt követelik, hogy a málnáért kapják meg a szerintük még elfogadhatónak tartott 3 eurós (354 RSD vagy 1,161 HUF) árat, hogy legalább ki tudják fizetni a málnaszedőket és fedezni tudják a termelés többi költségét.

A jelenlegi 200 dináros felvásárlási árral, hangsúlyozzák, nem lehet jövedelmezően málnát termelni. A málnaszedők napi 30-35 kilogramm gyümölcsöt képesek leszedni és ládába rakni, amiért 6-7 ezer dinárt kapnak a termelő. Ebből az összegből csak a napszám 4 ezer dinárt elvisz. Amellett a bérmunkásokat el kell szállásolni, meg kell etetni és itatni. A maradék 2-3 ezer dinár rámegy a sorközművelés, a metszés, az öntözés, a műtrágyázás és a növényvédelem költségeire. Mi marad hát a termelőknek? Hol van a haszon az egészben? És ha ne adj’ Isten még jégverés és növényi paraziták is vámot vesznek a termésből?

Mit mondanak a felvásárlók?

A Szerbiában termelt málna 90 százaléka a hűtőházba kerül, ahol válogatják, csomagolják és az értékesítésig tárolják. A termésnek csak a töredékét értékesítik a termelők a frisspiacokon.

A hűtőház-tulajdonosok most azzal érvelnek, hogy az évről évre demonstráló termelőknek tavaly a kormány támogatásával sikerült elérnie, hogy a felvásárlók annak ellenére is 500–600 dinárt fizessenek a termés kilogrammjáért, hogy ezzel hatalmas kockázatot vállaltak. Ezek után, az átvételt követő hónapokban csökkent a málna világpiaci ára:

Azt azonban egy sem vallja be a hűtőház-tulajdonosok közül, hogy 5,5 ezer tonna málnát importáltak tavaly dömpingáron Lengyelországból és Ukrajnából, hogy leverjék a belföldi termés árát. Fura egybeesés, hogy ugyancsak 5,5 ezer tonna eladatlan tavalyi málna halmozódott fel a hazai hűtőházakban… Nehéz az eligazodás az ellentétes érdekek és magyarázatok között.

Amit a szerbiai málnáról tudni kell

Világviszonylatban is Szerbiában állítják elő a legjobb minőségű málnát, ugyanis az ország nyugati, hegy- és dombvidéki része ideális agroökológiai feltételeket nyújt a termesztéséhez. Másrészt Szerbia a világ azon kevés málnatermesztő országa közé tartozik, ahol még mindig 100 százalékban kézzel gyűjtik be a termést, ezért kevésbé sérül, mintha géppel takarítanák be. Harmadszor, Szerbia sok évtizedes tapasztalattal rendelkezik a málnatermesztésben, ami a minőségben is visszaköszön, amivel a külföldi vásárlók is tisztában vannak.

Azonban a kiváló minőség sem mindig garantálja, hogy a világpiacon jól szerepel a szerbiai málna. Érdekes, hogy az utóbbi években, amikor még tombolt a koronavírus-járvány, az egész világon óriási kereslet volt a málnára.

A járvány megszűnésével és az európai élelmiszerárak növekedésével azonban csökkent a fogyasztása, a kereslet csökkenésével pedig az ára is lejjebb csúszott.

Kétségtelen, hogy most a málna világpiaci árának az alakulása a szerbiai málnatermesztők legnagyobb ellensége, azonban Szerbia túl kis ország ahhoz, hogy ezen változtatni tudjon. Ugyanakkor a szerb kormány akkor sem tud hatékony védelmet nyújtani ez ellen, ha valóban kétségtelen tény: évek óta folyamatosan javulnak az ország gazdasági mutatói.

Mindettől függetlenül a málna kivitele továbbra is nagy jelentőségű Szerbia gyümölcstermesztésében: az utóbbi tíz évben 40-44 százalékos volt a málna részesedése a gyümölcsexport értékében. A Szerbiai Statisztikai Intézet adatai szerint a termelők folyamatos tiltakozása ellenére az elmúlt hét évben nagyobb ingadozásoktól mentes volt a málnatermesztés az országban, stabilnak mondható a helyzete. Mintegy 110 ezer tonna málnát értékesítenek évente, elsősorban külföldön – arról azonban nem szól a kimutatás, hogy az exportnak kik a fő haszonélvezői. A termelők szerint nem ők.

Mi lehetne a megoldás?

Szakemberek szerint az volna az egyedüli megoldás, hogy a szerbiai termelők megtalálják annak a módját, hogy a magas terméshozam és a málna kiváló minőségének a megőrzése mellett is csökkentik a termelés költségét. Hogy ez lehetséges-e? Bizonyos korlátok között igen. De ehhez

Közösen ugyanis könnyebben érvényesíthetnék a gazdasági érdekeiket. Mivel a szerb kormány a termelőknek nyújtott támogatások ügyében nem versenyezhet az uniós országok költségvetésével, elsősorban a gazdálkodókon múlik, hogy mit tudnak kihozni a rendelkezésükre álló potenciálból. Ez pedig a szorgalmon, a több évtizedes szakmai tapasztalaton, a kiváló természeti adottságok hasznosításán és a szerbiai termelők közismert leleményességén múlik.