A termőegyensúly megőrzéséhez és a növekedés mérsékléséhez nyári metszésre van szükség.

Kajszifajtáink legtöbbje júliusban érik. A gyümölcs akkor tekinthető szedésre érettnek, ha alapszíne világossárga, az ujjak nyomásának nem enged, ugyanakkor nem is kőkemény tapintású és könnyedén leválik a termőnyársról. Teljes érettségi állapotát akkor érte el, ha a fajtára jellemző a színe, a csúcsán és az alján nyomásra enged. A kajszi az utóérő gyümölcsök közé tartozik, ugyanakkor annak a gyümölcsnek, amelyik nem a fán érett be, nem lesz ugyanolyan az íze és zamata, mint amelyiket teljes érésben szedtük. Ha viszont sokáig késlekedünk a szürettel, a fa alól leszünk kénytelenek összeszedni a termés nagy részét. A tapasztalatok szerint a 80%-os érettségi állapotú gyümölcsnél várható megfelelő utóérés.

A kajszi fokozatosan érik, ezért 2-3 napos időközönként részletekben, 4-5 alkalommal szedjük.

A következő évi termőrügyek és termővesszők képződéséhez nélkülözhetetlen a lomb egészségének megőrzése a szüret utáni időszakban is. A lombozatot megtámadó betegségek a levelek korai hullásához vezethetnek, ami káros a rügydifferenciálódásra, a következő évi termés alapjára. A kajszi gutaütése a kajszifák legveszélyesebb betegsége. A fertőzés következtében a látszólag egészséges fák vagy annak egyes részei meglepő gyorsasággal lankadnak, elszáradnak. Ősszel, lombhullás után rezes zárópermetezés ajánlható a gomba és a baktérium ellen.

A nyári zöldmetszés mindenképpen fontos beavatkozás a sikeres gyümölcstermesztés érdekében. Célja a szellős korona fenntartása, ami többféle előnnyel jár. Növényvédelmi szempontból megelőző hatású, hiszen a szellős korona beengedi a napfényt, a levegőt, így kisebb a betegségek kockázata, ráadásul permetezéskor könnyebben érnek célba a növény teljes felületén a növényvédő szerek. Javul a termőegyensúly, a meghagyott vesszők a jobb fény- és tápanyag-ellátottságban gyorsabban, biztosabban érnek be, a virágrügyek szépen ki tudnak fejlődni.

A nyár végi metszés hatására sokkal kisebb reakciót kapunk a fától, mint a tavaszi fás metszés után. A következő szezonban gyengébb lesz a növekedés, ami a termőegyensúly javításának egyik hatékony eszköze. További előnye, hogy nem válnak túlterheltté a fák, és a jó erőnlétnek köszönhetően kisebb eséllyel támadják meg őket a betegségek.

Termőegyensúly akkor alakul ki, ha optimális terméshozam mellett új termőrészek alakulnak ki, és mindezen növekedésen, termésérésen túl tartalék táp­anyag halmozódik fel a fában, ami biztosítja a hosszú távú életképességet. Különösen fontos ez a fagy­kár évében, hiszen ilyenkor a fa keveset, vagy egyáltalán nem terem, ami erős hajtásnövekedéssel jár, és kiemelkedően sok termőrügy képződik a fán. Ezekből a következő évben dömpingtermésre számíthatunk, ami túlterheltté teszi fát, így nem tud kellő energiát fordítani a termőrészek képzésére, ezáltal a következő esztendő termésínséget hoz. Így indul be a termés­ingadozás nemkívánatos folyamata.

Az idén a sok eső is nehezíti a dolgunkat, mert ha túl korán végezzük a zöldmetszést, azzal újabb erős hajtásnövekedést válthatunk ki, ha továbbra is csapadékos marad az idő. A későn fejlődő hajtások viszont nem érnek be időben, nem alakulnak ki rajtuk a termőrügyek és fagyérzékenyebbek is lesznek. Ne közvetlenül szüret után metsszünk tehát, hanem valamikor augusztus elején.

A zöldmetszés során hasonlóan járunk el, mint a tavaszi metszéskor. Először eltávolítjuk az elhalt, beteg, kártevők telepeit tartalmazó növényi részeket, aztán a vihar által eltört, keresztben fejlődő vagy fölösleges ágakat is metsszük le, ezzel a ritkítást el is végeztük. A megjelent friss hajtások közül távolítsunk el annyit, hogy ne árnyékolják a korona belsejét. Visszametszésekkel korlátozhatjuk a fa magasságát. A nagyobb vágási felületeket védjük sebkezelővel. Ha nem tudunk egy adott helyen vágni, mert az eszköz nem fér hozzá, vagy nem érjük el a hajtást, elsősorban a saját testi épségünkre gondoljunk, az sokkal fontosabb, mint a metszés tökéletessége.

Különösen fontos a megfelelő tápanyag-ellátottság a rügydifferenciálódás időszakában, ami a kajszinál július végére, augusztus elejére tehető.

A virágrügyek azonban a következő évi nyílásig folyamatosan fejlődnek, így igyekeznünk kell a fák optimális ellátásáról gondoskodni. Jó minőségű komposzt és szerves trágya használata mellett ritkán fordul elő, hogy a fák bármiben hiányt szenvednének.

A foszfor elengedhetetlen a növény generatív részeinek kialakulásához és zavartalan működéséhez, míg a kálium javítja a fák betegségekkel szembeni ellenállóságát, vízgazdálkodását, a termés minőségét, a fák télállóságát. Javítja a fagytűrést a lehető legtömörebb szövetállomány, amit bór, molibdén, cink és kálium együttes hatásával érhetünk el. A nitrogéntartalmú műtrágyák kijuttatását hagyjuk meg inkább tavaszra, mert ezek többsége gyorsan és könnyen oldódik. Ősszel csak a talajra hullott levelek lebontásához szükséges nitrogénmennyiséget érdemes kiszórnunk.