A martonvásári kukorica-fajtabemutatót szeptember elején tartották. Idén a visszajáró látogatók is új szervezetet kerestek fel, mert szeptember 1. óta a Magyar Kutatási Hálózat (HuReNetwork) része a kutatóintézet.
Augusztus elejéig mindenki a lehető legnagyobb termésre számított, csakhogy akkor három hetes meleg és hőség érte a növényállományt, éppen a szemtelítődés idején, ami véget vetett az optimizmusnak. Annak ellenére is szerencsések idén a kukoricatermesztők, hogy a bemutató hetében 67 ezer forintot ígértek a kukorica tonnájáért, pedig tavaly ilyenkor 137 ezer forint körüli áron forgott. Igaz, akkor nem volt hozam, nem volt áru. Tavaly mintegy 2,7 millió tonna kukoricánk termett, és még 2,2 millió tonna érkezett Ukrajnából.
Martonvásár 2023-ban fontos évfordulót ünnepel, ugyanis Pap Endre itt alkotta meg 1953-ban Európa első hibrid kukoricáját, ami hirtelen sikert aratott az országban.
A martonvásáriak 1953 óta 240 államilag minősített hibrid kukoricát állítottak elő. Legnagyobb sikereiket 1994 és 2003 között érték el, ekkor kapott állami elismerést a legtöbb hibridjük, az egészen koraitól a hosszú tenyészidejűig terjedt a kínálatuk – és nemcsak kínálták őket, hanem vetőmag is volt belőlük.
Természetesen nagy hangsúlyt kapnak a szemes kukoricák, de egyre nagyobb figyelmet szentelnek az állattenyésztés igényeinek a kielégítésére silóhibridekkel. A legkorábbi hibridjeik március végétől júniusig vethetőek. A többi, hosszabb tenyészidejű hibrid általában áprilisban-május első harmadában kerül a termőtalajba.
A mai hibridek közül feltétlenül külön említést érdemel az MV 214 és az MV 255. Kísérletben a hektárra átszámolt terméshozamuk 9-12 tonna között szokott alakulni.
Zöld száron érő, kiváló vízleadású hibridek. Amikor a csuhélevél már fellazult, a növény levele még mindig zöld, él, azaz még akkor is asszimilál.
A FAO 300-asok sorát az MV Ducat és az MV Mardena vezeti a martonvásáriaknál. Mindkettő generatív típusú hibrid, kísérleti körülmények között hektáronkénti 11-13 tonnára képesek. A harvest indexük 0,5-0,6 ami azt jelenti, hogy az egész növény tömegében, a szárral és levélzettel együtt, 50-60 százalék a szemek aránya.
Az MV 277 és az MV 352 egyaránt szemes hibrid. Utóbbi gyors vízleadásra képes, tehát szeptemberben szárítás nélkül betakarítható. Hektáronként 10-13 tonnát terem mindkét hibrid. Előnyük, hogy már a júniusban esedékes aszály előtt differenciálódnak a csöveik. Ha az aszály csak júliusra köszöntene be, akkor az a veszély fenyeget, hogy a differenciálódott csövek végül nem tudnak rendesen kitelni szemekkel, ezért olyankor termésveszteséggel kell számolni.
A silóhibridek közé tartozik az MV Anissa és az MV Admirasil. Az MV Anissa lehet szemes hasznosítású is, akkor 11-12 tonna a hektáronkénti hozama. Az MV Admirasil leafy típusú silóhibrid, hektáronként 45-55 tonna zöldtermésre is képes.
Egyébként az a hibrid a jó siló, aminek a szemei kevés lignint tartalmaznak, mert akkor jobban emészthető. A silóhibrideknél az is előnyös tulajdonság, ha a szemek lassan veszítik el a nedvességtartalmukat, mert akkor hosszabb ideig silózhatók.
Árendás Tamás érdekes összehasonlítást tett az 1 kilogramm hatóanyagra jutó terméssel kapcsolatban.
Tavaly ezt az értéket szinte lehetetlen volt értelmezni, de a jobb idei csapadékellátásnak köszönhetően megint kedvező fajlagos adatokra számíthatunk.
