A júliusi meleg időjárás visszaszorította a szőlőben korábban felszaporodott csapadékigényes betegségeket. Ez a körülmény kifejezetten jól jött azokban az ültetvényekben, ahol a peronoszpóra, a feketerothadás és a szürkepenész jelentős fürt- és lombfertőzést okozott. Sajnos az idei peronoszpórajárvány a termés java része mellett elvette a gazdálkodók permetezési kedvét is, ami nem csoda, mert házikertben, de nagyüzemi ültetvényben is gyakori volt a 70-90%-os fürtkár.
Mint tudjuk, a fertőzött fürtök gyógyítása nem lehetséges, de célzott kezelésekkel blokkolhatjuk a fertőzést, illetve megakadályozhatjuk az újabb tünetek kialakulását a még érzékeny növényrészeken. Ahol ez nem történt meg, ott jelenleg a lombon is súlyos fertőzés nyomai láthatók.
A peronoszpóra fertőzésére még augusztusban is számíthatunk, de már csak a lombozaton. Erre az időre (zsendülés, korai fajták érése, szüret) a fürtök jelentős része ellenállóvá válik, újabb tünetek legfeljebb a másodfürtökön fordulhatnak elő, de ez már nem jelent számottevő termésveszteséget. Ezzel szemben csapadékos időben a lombon történő felszaporodása súlyos mértékűre is erősödhet, figyelembe véve a fajták levélfertőzésre való érzékenységét és természetesen a kórokozó tömegét.
Lombozat hiányában a tartaléktápanyagok fás részekbe történő beépülése is hiányt szenvedhet, így a tél folyamán megnő az esélye a vesszők elfagyásának (feketedés), illetve a következő évi gyenge hajtás- és gyökérképződésnek.
A késői peronoszpórafertőzésre jellemző, hogy a tünetek a hónaljhajtások fiatal levelein és a hajtásvégeken jelennek meg tömegesen. Ekkor az idősebb leveleken mozaikos foltok alakulnak ki, mert a gomba a levél szöveti felépítéséből adódóan már nem tud olyan intenzíven terjedni, mint a fiatal levelek esetén. A peronoszpóra fő áttelelő forrásai ezek a mozaikfoltos levelek, ezért célszerű ilyenkor gátat szabni a kórokozó teljes kifejlődésének.
A feketerothadás elleni védekezést a később zsendülő fajták esetében még augusztusban a zsendülésig, a szőlőbogyók 6-8%-os cukortartalmáig kell folytatnunk. Ezt követően már nincs értelme, mert a kórokozó nem képes terjedni és fennmaradni ezekben a fürtökben.
A szürkepenész, vagy más néven botrítisz fertőzésveszélye az érés előrehaladásával nő. Különösen akkor, ha valamilyen sérülés, esetleg napégés, lisztharmatfertőzésből eredő bogyórepedés alakul ki a szőlőn. Jégverést követően, amint lehetőségünk adódik (néhány órán belül), mihamarabb kezeljük a sérült növényfelületeket réz-, kén hatóanyagú készítményekkel, amelyek elősegítik a sebfelületek beszáradását és védelmet nyújtanak a másodlagosan fertőző kórokozók ellen, mint a fakórothadás, szürkerothadás. Kezelés előtt vegyük számításba a készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási idejét, ami a kéntartalmú készítmények esetében a legkedvezőbb, nulla nap, azonban a réztartalmú szereké 21-28 nap között változhat.
Az engedélyezett készítmények jó hatásfokkal védik a fürtöket a betegségtől, ha nem a már megfertőzött fürtöket próbáljuk gyógyítani, hanem időben, a nagyobb fertőzések kialakulása előtt beavatkozunk.
A lisztharmat fürtfertőzésére az egyes fajták zsendüléséig van esély. Habár az idei év elsősorban a peronoszpóra elleni küzdelemről szólt, az érzékeny fajták (pl. Kékfrankos, Chardonnay, Leányka, Hárslevelű, Zöld veltelíni, Olasz rizling, Rizlingszilváni stb.) levelén és fürtjein a lisztharmat gócszerű, közepes-erős mértékű károsítása is fellelhető volt.
Ezeknek a kis gömb alakú képződményeknek a kórokozó sikeres áttelelésében van kiemelkedő szerepük, ezért a feladatunk nem más, mint hogy megakadályozzuk a kialakulásukat, vagy legalább gyérítsük a számukat. A kazmotéciumok a gomba fonalainak szoros felcsavarodásából alakulnak ki, így a leghatékonyabban a lisztharmattelepek elpusztításával vehetjük elejét ennek a folyamatnak. A gombaölő szerek közül a kéntartalmú készítmények önmagukban vagy kombinációban való alkalmazása jó megoldás, egyrészt a lisztharmattelepek és a termőtestek elleni megfelelő hatékonyság, másrészt a nulla napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség sajnos folyamatosan terjed az ország szőlőtermő területein. Borvidékeink túlnyomó többségén (a Nagy-Somlói, Balatonfüred-Csopaki és a Pannonhalmi borvidék kivételével) laboratóriumi vizsgálattal is igazolt a karantén betegség jelenléte fő gazdanövényén, a szőlőn és/vagy az erdei iszalagon.
A gyökereket is minél alaposabban távolítsuk el, hogy a fertőzött növények ne tudjanak újra kihajtani. A fitoplazmás betegség csak szaporítóanyaggal és az amerikai szőlőkabóca átvitelével terjed, metszőollóval, vágóeszközökkel nem. Amennyiben a kihelyezett sárga ragacsos lapok jelzik a vektor jelenlétét, úgy újabb rovarölő szeres beavatkozásra lesz szükség!
Augusztus elejétől válik esedékessé a pettyesszárnyú muslica csapdázására alkalmas almaecetes (vagy almaecet+vörösbor (Merlot) 1:1 arányú keveréke) palackcsapdák kihelyezése.
Különösen érzékenyek a kártételre a vékony héjú, magas cukortartalmú vagy éppen túlérett szőlőfajták (pl. Néró, Kékfrankos), amelyek bőrszövetét a muslica könnyedén átszúrja az erősen fűrészes tojócsövével. A bogyóhéj alá lerakott tojásokból kikelő lárvák a bogyóhússal vagy az azon felszaporodó mikroorganizmusokkal táplálkoznak, ezáltal rontják a termés mennyiségét, minőségét. A sérült bogyókon másodlagosan gombák és baktériumok szaporodhatnak fel, amelyek ecetesedést okoznak. A muslica elleni védekezés odafigyelést, jó időzítést igényel. Fontos, hogy a rajzást megfelelő időben észleljük, mert ha a nőstények lerakták a tojásaikat, akkor a védekezéssel már elkéstünk. Felszaporodásukhoz optimális a csapadékos, párás, mérsékelten meleg nyár végi időjárás, ilyenkor több nemzedék kialakulása is bekövetkezhet (egy nemzedék kifejlődéséhez 10-14 nap szükséges).
A felszívódó rovarölő szerek tartamhatással is rendelkeznek (pl. Mospilan 20 SG, é.v.i.: 7 nap, III.kat.), de használatuk a rezisztencia kialakulásának megelőzése végett korlátozott. Bármelyik megoldást is választjuk, az élelmezés-egészségügyi várakozási időt mindenképp figyelembe kell vennünk.
