Spanyolországban, ahol az ibériai farkasok száma az 1970-es évekre kevesebb mint 500 egyedre csökkent,  ma már a kontinens legnagyobb populációja él. Az állatok visszatérésével azonban a pásztorok és a farkasok közötti ősi konfliktus is kiéleződött.

Fernando Rodríguez Tábara lóháton, széles karimájú kalapban érkezik otthonába, Cerdillóban, egy mindössze négy lakosú faluba. Rodríguez Tábara sokat tud a farkasokkal való együttélésért folytatott küzdelemről. Már 22 évesen egy szüleitől örökölt farmot vezet, ahol több mint 100 tehenet tart Európa egyik legsűrűbb farkaspopulációja közelében, a zamorai Sanabria körzetben.

De tudja, hogy értékes jószágai a farkasoktól való félelem nélkül alszanak.

Most már nyugodtan alszom – mondja mosolyogva.

Édesanyja, Luisa Tábara azt mondja, ez nem volt mindig így. 2012-ben a farkasok 12 borjút öltek meg, ami tragédia volt. Ekkor történt, hogy néhány szomszédtól masztiff kölyköket kaptak, hogy a tehenek mellett neveljék fel őket, azért, hogy majd megvédhessék őket a farkasoktól.

-Fiatal koruktól kezdve az istállóban tartjuk őket a borjakkal, és a végén már a csorda részének érzik magukat. Rájöttünk, hogy a masztiffokkal a probléma megszűnik.

A spanyolországi farkaspopulációk helyreállítása évtizedekig tartott. Az 1970-es években, amikor a farkas a kihalás szélén állt, Félix Rodríguez de la Fuente természettudós kampányt indított a ragadozók  megmentéséért. Az ő és több szervezet munkája hozzájárult a jelentős változásához. Korábban az ibériai farkast bármikor legálisan lehetett vadászni,  a kampány eredményeként szabályozták a vadászat időpontját és módját is.  Az 1990-es években a farkas félénken kezdett újra megjelenni olyan helyeken, ahol már régen eltűnt. 2021 óta törvény tiltja a vadászatát.

A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) statisztikája szerint a masztiffokkal akár 61%-os, az elektromos kerítések esetében 99,9%-os, a rögzített kerítések esetében pedig 100%-os eredmény érhető el a farkasokkal szemben.