A beporzás mint ökoszisztéma-szolgáltatás mezőgazdaságra gyakorolt hatásának mértéke vitatott téma a szakemberek körében.

Nemzetközi és hazai viszonylatban is megállapítható, hogy a legfontosabb haszonnövények nem állati beporzásúak, azonban a változatos, egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából számos termény esetében hátrányos hatást gyakorolt mind a vadon élő, mind a háziasított beporzók megritkulása.
Az elmúlt három évtizedben számos kutatás foglalkozott a vadon élő és a háziasított méhek állománycsökkenésének okaival. A szakirodalomban nagy az egyetértés abban, hogy egyszerre több (ismert és ismeretlen) tényező is szerepet játszik a méhállományok általános egészségi állapotának romlásában és a méhpusztulások fokozódásában. A legjelentősebb hatások a mezőgazdaság intenzitásának növekedésére, az iparszerű mezőgazdasági módszerek alkalmazására, a monokultúrás növénytermesztés terjedésére és ezáltal a fajgazdagság csökkenésére (például vadvirágok változatosságának hiánya), valamint a méheket károsító élősködőkre és betegségekre vezethetők vissza. A fent említett hatások következtében a beporzók egy része elveszítette az élőhelyét, vagy kisebb területekre szorultak az állományok, így növekedett a méhsűrűség. A rendelkezésükre álló táplálékforrások mennyisége és minősége is jelentősen megváltozott, és e tényezők együttes hatása komoly egészségügyi kockázatokat hordozhat magában.
A túlzott, illetve nem szakszerű trágya- és növényvédőszer-használat szintén káros hatással van a beporzókra, mivel használatuk által jelentősen csökken a mezőgazdaság számára jelentéktelen növények sokfélesége és egyedszáma (csökken a méhek számára elérhető táplálék), továbbá az olyan nem kártékony élőlények is elhullanak, mint a beporzók. A mézelőméhek egészségére hosszú távon is hatással vannak a vegyszerek, jellemzően csökken az ellenálló képességük a vírusokkal és kórokozókkal szemben, fogékonyabbá válnak az élősködőkre és a fertőzésekre.
Fontos megemlíteni, hogy világszerte gondot okoznak az idegenhonos fajok is, amelyek megjelenésükkel kiszorítják természetes élőhelyükről az őshonos fajokat. A legjelentősebb hatásokat az ábra mutatja be összefoglaló jelleggel.
Oravecz Titanilla, Illés Bálint Csaba, Mucha László