A december elején tartott ünnepi megemlékezésen aktív és volt tanárok, régi diákok, a szakma jeles képviselői vettek részt.
Fotó: Horváth Csilla
„Bár szeptemberben volt 170 éves a Budai Campus, decemberben is van mit ünnepelnünk”- kezdte köszöntőjét Nyitrainé dr. Sárdy Diána, egyetemi tanár Szőlészeti és Borászati Intézet intézetigazgató. A szakember kiemelte, a nagy múltú tanszék jelenlegi helyére 1945-ben került, s azóta is ott dolgoznak. Visszaemlékezésében elmondta, 1946-48 között az oktatás ideiglenesen a Hűvösvölgyi úton lévő Bólyai Katonai Akadémia épületében folyt, mivel a Ménesi út romokban hevert. Az intézmény ekkor már Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karként működött. A visszaköltözéssel egy időben jelent meg Requinyi professzor Borászat című könyve, amely az első tankönyv volt.
Ide kapcsolódik, hogy a képzési idő négy és fél évre bővült. Ekkor válik az intézmény önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskolává, s elkészülnek az első diplomamunkák. 1968-ban már Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem néven futnak, ami nem változik egészen1993-ig. Olyan nevek fémjelzik a tanszéken folyó munkát, mint Kádár Gyula, Eperjesi Imre vagy Kállay Miklós. Szőlészeti és Borászati Intézetként – 2010-2014 között – számtalan digitalizációhoz kapcsolódó illetve molekuláris kutatások folytak.
– magyarázta Sárdy Diána, aki volt dékán, most intézetvezető, de legbüszkébb a 2015-ben átvett tanszékvezetőségére. A 7,5 hektáros Budai Arborétum közepén található patinás épületben ma is aktív oktató-kutató munka folyik.
Varga Zsuzsanna, egyetemi docens, a Szőlészeti és Borászati Intézet oktatási intézetigazgató-helyettese elmondta, a Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskola létrejöttéhez – 1943 – köthető a Szőlőmívelési Tanszék, amely egy volt a tizenhat közül. Az aktív munkának köszönhetően 1946-ban már jegyzetet adtak ki, Szőlőművelés néven. Az ott folyó munka kisebb nagyobb átalakulások, átszervezések ellenére ma is az ágazat egyik legfontosabb szellemi bázisává teszi.
A köszöntők után két volt diák is megemlékezett. Zilai Zoltán és Kállay Tamás egyaránt a közösséget, a motiváltságot emelte ki, melyek az egyetemen eltöltött éveiket jellemezték.
