Zoltán szerint az állatokról való gondoskodás, szépségükben való gyönyörködés mellett ezek a történetek is nagyon sokat hozzáadnak a hobbimadarászathoz.
A Tappancs kisállat-felszerelés története
Zoltán sokáig nem a szakmájában dolgozott: az Irmapusztai Tógazdaság halfeldolgozójában helyezkedett el mint hűtőgépész. A 2010-es évek elején a balatonboglári városgazdálkodáshoz került. Ebben az időben szembesült azzal, hogy nagyon nehézkesen tud hozzájutni jó minőségű és megfizethető takarmányhoz. Még tagja volt a helyi díszmadártenyésztő egyesületnek, így azt is látta, hogy problémájával nincs egyedül. Elkezdett hát nagyobb tételben magkeverékeket vásárolni, és ezt megosztotta a tenyésztőtársakkal.
Jelenleg boltjában igen széles spektrumon szolgálja ki vevőit. Kínál eledeleket és felszerelést hobbiállatoknak, takarmánykeverékeket, szemestakarmányt, tápokat és felszerelést gazdasági haszonállatoknak. Galambtakarmányból például négy különböző gyártó eledeleit is forgalmazza. Emellett gazdabolti termékeket is tart. A Balaton déli partján nem tud olyan boltot, ami hasonlóan komplex árukészlettel rendelkezik. Nem csoda, hogy járnak hozzá a szomszédos megyékből is. Persze ennek oka nem csak a takarmányok kedvező árában keresendő. Zoltán ért a szakmájához, nagyon sokféle állatról személyes tartási tapasztalattal is rendelkezik. Szívesen ad tanácsot vevőinek, és – ami ritkább – mindig kész újat tanulni. Vallja, hogy ha valaki száz évig él, akkor száz évig tud fejlődni. Kétségek, kérdések esetén például gyakran keresi a kereki Balatoni Madárkertet vezető Rácz Sándort. A vevőitől, tenyésztőtársaitól kapott információkat aztán saját állományára adaptálja, a bevált szakmai fogásokat pedig igyekszik továbbadni.
Ha valaki direkt azért látogatna Zoltán üzletébe, mert szakmai beszélgetésre vágyik, célszerű az interneten található elérhetőségén előre megkeresni őt, és megbeszélni vele, mikor van az üzletben. Ugyanis Zoltánt is érinti az egész agráriumra jellemző probléma: nemigen talál olyan munkaerőt, aki értene az állattartáshoz. Kolléganői azonban kedvesek, segítőkészek, és kérdés esetén kérés nélkül telefonálnak Zoltánnak telefonos segítségért.
Takarmánybolti tapasztalatok
Zoltán azt vallja, takarmányboltot, kisállat-kereskedést is csak akkor érdemes nyitni, ha valaki élvezi ezt a munkát. Ő szeret a vevőivel „szakmázni”. Olyannyira, hogy mostanában már tenyésztői egyesületbe se jár el. Sok a munkája, és, ahogy mondja, a szakmai beszélgetések iránti vágyát a takarmánybolt látogatóival folytatott eszmecserék teljesen kielégítik. Szereti azt is, hogy mindig új termékekkel találkozik, újat tanulhat. Egyedül a bürokrácia, papírmunka, az adók intézése nem tartozik a kedvencei közé.
Vevőiről elmondható, hogy jóval több köztük a kisállattartó, mint a komoly madarász. Zoltán nagyra becsüli, ha egy állattartó szereti annyira a jószágait, hogy merjen kérdezni.
Nála is megfordul egy-egy örök elégedetlen vevő.
Célok a boltban, tenyésztésben, magánéletben
Zoltán azt mondja, a járvány és a válság az ő üzletét kevéssé érintette. A Covid-járvány alatt is nyitva tarthatott. Az áremelkedés miatt azonban volt, amikor ő szégyellte magát, holott nem tehetett róla. Mára a takarmányárak, úgy látja, csökkentek, normalizálódtak. A hobbiállatoknak szánt felszerelések azonban továbbra is magas áron érhetők el. Ez azonban az ő meglátása szerint nem csökkentette érdemben az állattartási kedvet. Azt mondja, ha a vevői közül valaki felhagyott az állattartással, hamarosan megjelent egy új vevő, aki frissen kezdett bele.
Így Zoltán, ha tehetné, nagyobb üzlethelyiséget bérelne ki, bővítené árukészletét, azonban sajnos eddig nem talált elérhető áron olyan központi elhelyezkedésű, 300 m2 körüli üzlethelyiséget Balatonbogláron és vonzáskörzetében, ami megfelelne neki.
Zoltánnak az a célja madarászként, hogy továbbra is jó minőségű állatokat tartson, tenyésszen. Állományát már nem nagyon tudja növelni. A családi porta udvarára még egy kettes voliert szeretne építtetni, de ezzel végleg elfogy a hely. Zoltán azonban nem bánja ezt.
Ha a takarítás már túl sok időt vesz el, annyit, hogy ne is tudjon a madaraiban gyönyörködni, az nem okoz boldogságot.
Ráadásul kikapcsolódni is nehéz így, nehéz olyan embert találni, akire rábízhatja állományát. Fia villanyszerelőnek tanult, az állattartás nem érdekli. Így általában egy-egy tenyésztőtársat szokott megkérni, hogy vigyázzon a madaraira, és takarmányban fizet neki. Zoltán így, hogy betöltötte az ötvenet, sok mindent átértékelt. Bár hobbiját és boltját szereti, ma már fontosnak tartja a pihenést is. Nemrég vált el, új párjával pedig, amikor csak teheti, elutaznak, kirándulnak. Ennyi év megfeszített munkája után úgy érzi, van mit bepótolnia.
