Épp hatszáz darab, élősúlyban 600-650 grammos vágógalambot válogattak le az állományból, amikor meglátogattuk a termelő rétközberencsi telepét, ahol jelenleg mintegy kétezer tenyészpár van, bár egy részük még fiatal, ivarérett ugyan, de nem tenyészérett. Mindenesetre a tenyésztő kész mind az állomány, mind a telep bővítésére – a bérelt három istállóból egyelőre csak egyet telepített be.

Magáról annyit árult el, hogy a galambászatba vélhetően már hathónapos korában beleszeretett, ekkor vitte ki nagyapja először a galambházba, azóta jórészt minden nap a galambokhoz vezet az útja. Nagyapja szenvedélyes galambász volt, édesanyjának is jó szeme volt hozzá. Ő maga 40 évig volt a Magyar Postagalamb Sportszövetség tagja. Aranykoszorús kitüntetett versenyposta-galambász, aki elért mindent, amit csak akart. De néhány éve úgy látta, ennek a hobbinak vége – legalábbis az ő térségükben.

A kezdetek

– Csináltam libanevelést, hizlalást, tépést, szarvasmarha- és juhtartást. Sertéstörzstelep-vezető voltam, hat hónapon belül kiváló dolgozói címmel illeték munkámat – idézi fel Dócs Gyula. – Később, amikor a téesz megszűnt, export-import tevékenységet folytattam Ukrajnában, Grú­ziá­ban és más országokban. Sajnos egy csőd miatt mindenem odalett, és akkor úgy gondoltam, abba kell belevágnom, amihez a legjobban értek, a galambokhoz – tette hozzá.

Talán azért, mert többen többfélét gondoltak róla. Voltak, akik nagy bizniszt láttak benne, de galambot nevelni nem akartak, mások meg úgy gondolták, hogy majd így olcsó hús kerül a szegény emberek asztalára. A szövetkezetet felszámolták, a húsgalambtenyésztés pedig csak azért maradt terítéken, mert Barbás János hitt abban, hogy hazánk újra galambexportőr lehet.

Szerintem a galamb, ha valaki otthon tart néhány párat, és megeszi a kisgalambokat, neki lehet olcsó fehérjeforrás, de egyébként a minőségi galambhús drága termék, mindig is az volt. Én hiszek abban, hogy az egykori kétmilliós galambkivitelünknél akár többet is exportálhatunk. A „szárnyaló gazdaság” kiépítésének alapjait tenyészállatokkal segítem, a jelenlegi legmenőbb vérvonalból hoztam tenyészalapanyagot – magyarázza a szakember.

Tenyészanyag

Gyula a franciaországi Grimaud Frères cégtől fehér és színes mirthys, illetve sok huzavona után titán fajtákat vásárolt.

– Sokáig úgy volt, hogy nem jutok titánokhoz. Ekkor madárinfluenza és Covid is volt egyszerre, én pedig nem mertem úgy kockázatot vállalni, ha nem adnak 50 százalékban titánokat. Mivel nem tudták eladni a tenyészállataikat, belementek, így kaptam 600 tenyészgalambot, aminek fele titán, másik fele fehér és color mirthys.

Egy használaton kívüli régi sertésistállót vettünk bérbe. Felújítottuk a tetőt, és átalakítottuk a madarak tartására. A galambok 2020-ban érkeztek meg.

A Grimaud cég még a Covid-időszak előtt együttműködést ajánlott Romániába és Ukrajnába szánt tenyészállatok előállítására – csak hát Gyulának nincs a cég által kért „csilivili” istállója. De a tenyészpár-előállítást így is komolyan végzi.

– A titán galambok nagyobb testűek, azokból válogatjuk az egyik szülőt, a fehér mirthys-állományból pedig a másikat. Tehát saját állományában az egyik termelési csoportban minden fehér madár tojó, az ellenkező nemű a titán, a másiknál meg pont fordítva. Ez azért kell, hogy a mirthys esetében a Grimaud által kiadott szülőpároknak a hibrid hatását ne veszítsük el, hanem inkább fenntartsuk vagy fokozzuk. Így garantáljuk azt, hogy nincsen rokontenyésztés köztük, és nincs olyan párosítás, ami esetleg rontaná a szaporulati arányt, vagy degenerációt, illetve visszaesést okozna.

Extenzív tartás

Bár Dócs Gyula szerint jó volna intenzív körülményekre javítani a jelenlegi tartást, vagyis szellőzőrendszert, szabályozott világítást, automata etetőt és elektromos trágyakihordót telepíteni, ám azt mondja, a többletköltség nem térülne meg biztosan. Az állatok nem fognak annyival többet termelni, legfeljebb a tenyészidőszakot lehet egy kicsit kitolni.

Lássuk, hogy milyenek a jelenlegi extenzív körülmények! A kibérelt régi istállóknak anno még a tetejükön is bodzabokor nőtt, ma pedig már az egyik 70 méteres épületen új lemeztető van.

– Van negyven ablak az épületen, amiket tavasztól őszig nyitva tartunk. Télen eddig mínusz 17 fokig kihúztuk úgy benne, hogy akkor se tettünk fel zárható ablakot. Mínusz 17 fok alatt, ha szél fújt, akkor négy-öt napra, amíg a szél tartott, keretre feszített nejlonnal lezártuk a nyílászárókat, majd a szél elmúltával egyből le is szedtük.

Reméljük, tartós hideg idén sem lesz, vagy ha mégis, egyidejűleg nem fúj a szél, mert akkor a hideget is bírja a galamb.

Az istállóban világítás nincs, a napi 16-17 órás megvilágítás szaporodási szempontból jelentene valamit, de Gyula azt mondja, nem annyit, mint sokan mondják. Ahhoz komplett intenzív rendszer kellene. Jó takarmányozással az egészséges állomány 80 százalékban „megtölti” a fészkeket.

– Végigtermeltük a januárt, februárt. Sokkal többet is tudtunk volna termelni, csak az volt a baj, hogy a 17 ezer forintos kukorica- meg a nagyon magas gabona­árak miatt visszafogtuk a termelést, és a túlélésre játszottunk. Most a kukoricát hatezer forintért vettem itt helyben, így már nem kell annyira spórolnom.

– Az istállóban 20 négyzetméteres voliereket alakítottunk ki – folytatja a termelő. Ekkora területen tarthatnánk száz párat is, de nincsen annyi, és nem is akarom zsúfoltan tartani a madarakat, mert sokszor a kevesebb több. Ha nagyon sok galamb van benne, főleg tavasszal meg nyáron, akkor a por és a páratartalom miatt légúti betegségek jelentkezhetnek az állományban. Most az eredeti francia galamboknál nincs is 100 pár egy-egy röpdében, az istálló másik felében, ahol az itt születetteket tartom, már zsúfoltabban vannak. De az tél előtt nem is baj a már említett „biofűtés” miatt. Ha kell, majd tavasszal eladunk belőlük, és ha elkészül a galambvágóhíd, úgyis be kell indítani a termelést, és lesz kereslet a tenyészgalambra is.

Takarmányozás

– Nincsen önetető, hanem napi adagokban kétszeri etetéssel én szabom meg, hogy mit esznek az állataim. Amikor kevesebb a kisgalamb, a takarmány beltartalmát úgy igazítom, hogy életfenntartásra, a kevés fióka nevelésére megfelelő legyen.

Amikor több a kisgalamb, nyilván változtatok az összetételen, meg persze évszak szerint is. Nyáron például a galamb szinte nem is eszi meg a kukoricát, a búzát se nagyon. A szaporulat mennyisége és vágógalamb (a szaporulat) minősége érdekében azonban mindig kielégítem az állatok biológia igényeit, tehát borsót, napraforgót is kapnak, ami meg is látszik a madaraim termelésén.

Ezek a madarak húshasznú, modern hibridek, tehát ki kell számolni a tenyészidőszak adott szakaszára a megfelelő táplálóanyag-tartalmat, és „rá kell kényszeríteni” őket, hogy meg is egyék. Így kicsit munkaigényesebb az etetés. De minden nap figyelem az állományt, tudja a gazda szeme… Ráadásul az állatok egészségét is figyelni kell, mert a zsúfolt tartás miatt pillanatok alatt komolyabb gond is kialakulhat. Meg hát szeretek is a madaraim között lenni.

Az istálló közepén zsákokban tartjuk a 8-10 napra elegendő, előre bekevert takarmányt – szerencsére egy saját csalikeverékkel és élve fogó csapdákkal sikerült megoldani a rágcsálók okozta problémát. Tulajdonképpen vannak önetetőim is, tíznaponta kellett feltölteni, de nem tetszett, így kivettük őket. Láttam ugyan olyan gépesített etetőrendszert, amivel elégedett lennék, de egyelőre nincs rá pénzem. Egy lemez önetetőnek 230 ezer forint lenne darabja, és csak ebbe az istállóba kellene belőle húsz.

Költségek

A tenyészgalambok beszerzéséhez Gyulának mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Egy titán tenyészpárt 65 euróért adott a francia cég, a mirthys ennél 30 százalékkal került kevesebbe – az ár egy részét fedezte a 6000 forintos állami támogatás. A szállításért pedig 1 millió forintot fizetett.

A legnagyobb költség az istálló átalakítása volt. A költőpolcok natúr forgácslapból készültek. Ennek táblája 13 ezer forint körül volt, a méretre vágása pedig 250 forint/db.

A tetőcserére 6-7 millió forintot költöttem, de ma már 10-nél kevesebből nem jönne ki. Pedig a termelés bővítésekor szükségem lesz a másik épületre is. A tetőcsere azért volt kivételesen fontos, mert a galambegészségügyben az egyik leginkább veszélyes rizikófaktor a nedvesség, a víz, a magas páratartalom, úgyhogy kénytelen voltam ezt most kifizetni.