A huminsavak a föld alá került elsősorban növényi, kisebb hányadban állati részek talajbaktériumok és gombák által aerob körülmények között fizikai, kémiai és mikrobiológiai úton lebontott, érésük során szerves anyagokból felépülő, nagy molekulájú, főként savas jellegű, kémiailag igen változatos szerkezetű és méretű, nagy polimerizációfokú molekulák. A huminsavak (HS) a növényi és állati anyagok kémiai és biológiai átalakulásai, valamint a mikrobiális anyagcsere során keletkeznek, és a földfelszínen a szerves szén legnagyobb részét képezik. Hozzájárulnak számos kulcsfontosságú ökológiai és környezeti folyamat szabályozásához. A humuszos anyagok a talaj szerves anyagának több mint 60%-át teszik ki, és a szerves trágyák fő összetevői is, melyekről tudjuk, hogy jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. A huminsavaknak a humuszos agyag-aggregátumokban való stabilizálódásuk és a talajban való lassú mineralizációjuk miatt nem tekinthetők azonban alkalmasnak a növények közvetlen tápanyag-ellátására (azaz a N- és P-alapú műtrágyák helyettesítésére).
Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a HS-re adott növényi válaszok a kutatások szerint nagymértékben függnek a növényfajoktól és azok fejlettségi állapotától, az alkalmazás módjától és gyakoriságától, illetve attól, hogy miből, milyen forrásból nyerjük ki a humuszsavakat, és végül az uralkodó gazdálkodási és környezeti körülményektől.
Nem véletlen azonban az sem, hogy a HS és a növények növekedése közötti összefüggésről szóló legtöbb publikált adat a gyökérszerkezet változásaira gyakorolt pozitív hatásukhoz kapcsolódik. A növény és a hozzá kapcsolódó mikrobiális közösség elősegíti a talaj szervetlen összetevőinek változását, és ezáltal közvetlenül befolyásolja a talajoldat kémiáját. A növények a hajszálgyökereken keresztül közvetlenül módosítják a gyökeret körülvevő talaj (azaz a rizoszféra) pH-értékét a H+-ionok kiválasztásával (a H+-ATPázon keresztül) és a szerves savak (pl. citrát, oxalát, malát) felszabadításával, illetve kisebb mértékben, a talaj redoxpotenciáljának megváltoztatásával változtatják meg az ásványi anyagok kioldódási sebességét. A humuszos anyagok a szén- és nitrogén-anyagcsere indukálásán keresztül elősegíthetik a növények növekedését is. Ezenkívül jelentős szerepet tulajdonítanak a szárazságstressz enyhítésére gyakorolt hatásuknak is oly módon, hogy megkönnyítik a vízfelvételt és fenntartja a sejtek turgorállapotát a huminsavval kezelt növény. A HS a gyökérnövekedés fokozásával, az ásványi anyagok felvételének megváltoztatásával és a membránok károsodásának csökkentésével enyhítheti a sóstressz káros hatásait is, ezáltal a sótűrő képesség is nagyobb lesz.
