
Az ugyanis csak a tünet, hogy megváltozik egy állat viselkedése, az okát kell mindig kideríteni. Ha semmilyen változás nem történt a kutya életében, akkor gondolni kell egy esetleges betegség vagy fájdalom jelenlétére is.
Sokszor egyértelműnek látszik az ok, de néha megmagyarázhatatlan jelenséggel áll szemben a gazdi.
Így történt a mi páciensünkkel is. A gazdi úgy hozta el hozzánk a kiskutyáját, hogy a demencia jeleit vette észre rajta, és szerette volna, ha az állapotán tudnánk javítani. Kutyáknál időskorban jelentkezhet demencia, amelynek oka lehet többek között az agyi vérkeringés beszűkülése, térszűkítő folyamatok megjelenése az agyban, esetleg a máj- vagy vesefunkció romlása, vagy éppen különféle endokrinológiai változások a szervezetben. A teljesség igénye nélkül soroltam fel az okokat, és nem említettem azt az okot sem, amely a mi páciensünknél állt fenn.
Mivel a kiskutya hatéves múlt, ezért az időskori demencia szinte teljesen kizárt volt nála, máshol kellett keresni a bajt. A gazdi elmondása szerint egy ideje furcsán viselkedett a kis kedvence. „Néha céltalanul bolyong, nekimegy tárgyaknak, körbe-körbe mászkál a lakásban. Egyik pillanatról a másikra megváltozik a kedve, már nem örül az unokáknak, nem játszik velük, sőt, néha agresszívan lép fel a gyermekek közeledésekor” – hangzott el az anamnézis felvételekor. Étvágya romlott, testsúlyából veszített, erőtlenebbé vált. „Időről időre beáll a sarokba, és bámul maga elé.”
Úgy gondolta, hogy öregszik kiskutyája, ezért változott meg a viselkedése. Elhozta hozzánk, hátha lehet javítani az állapotán.
Először az úgynevezett portoszisztémás sönt jutott eszembe, mint lehetséges kórkép, ami a kutya fajtája (bolognese) miatt gyanúként felmerülhetett. A portoszisztémás sönt (PSS) rendellenes vérkapcsolatot jelent a portális (a véna, amely az emésztőrendszerből a nagyvérkörbe szállítja a vért) és nagyvérköri erek között. Veleszületett és szerzett formáját ismerjük.
A portoszisztémás sönt (PSS) egy érrendszert érintő anomália, minek jelenlétekor a hasüregi szervektől a vér – a máj megkerülésével – közvetlenül a szívbe jut, így a felszívott tápanyagok a szisztémás keringésbe kerülnek. A máj végzi a tápanyagok későbbi felhasználás céljából történő raktározását, bizonyos, szervezetre káros anyagok biztonságossá alakítását, illetve fehérjéket és más molekulákat szintetizál. PSS esetén a máj nem képes elvégezni ezen feladatait, minek következtében toxinok szaporodnak fel a véráramban. Ezen kívül az állat hiányt szenved azokban a tápanyagokban, amelyek alapvető fontosságúak a növekedés és az energiaszükséglet biztosításában.
|
A veleszületett formát általában hamar diagnosztizálják az orvosok, egy-két évesen már ismertté válik a betegség. Viszonylag ritka, hogy a veleszületett forma csak idősebb korban okozzon tüneteket.
A szerzett forma egy hosszan fennálló májbetegség által kialakult, több eret érintő elváltozás. Ilyenkor a bélben felszívódó anyagokkal telített vért szállító, úgynevezett portális ér (vena portae) nem a májba megy, így nem végzi el a máj a méregtelenítő és tisztító funkcióját, hanem közvetlenül a szisztémás rendszerbe jut. Így a vérben felszaporodó méreganyagok idegrendszeri tüneteket okoznak.
Sokszor egy alapszintű laborvizsgálat nem utal a betegség jelenlétére, mivel az általában vizsgált májfunkciókra utaló értékek normál vagy csak enyhén emelkedett eredményeket mutatnak. Ezért szükséges a speciális paraméterek vizsgálata (az éhgyomri epesav emelkedése gyanút keltő lehet, de ami egyértelműen igazolja a betegség jelenlétét, az a vér ammóniaszintjének emelkedése).

Ha a vérlabor eredményei igazolják a gyanút, akkor következhet az ultrahangos vizsgálat, amellyel lokalizálni lehet a sönt helyét. Nagy testű kutyákban általában intrahepatikus (májállományán belüli) a rendellenes vérér jelenléte, kis testűekben és macskákban inkább extrahepatikusan (májállományán kívül) fordul elő a betegség. Az ultrahangos vizsgálat során azt is megállapítják, hogy műthető-e az elváltozás.
Általánosságban elmondható (és ez a klinikumban bevett szokás), hogy fiatal állatokban, ha lehetséges, akkor műtik az elváltozást (megszüntetik a rendellenes vérkapcsolatot), idősebb állatoknál a konzervatív terápiát választják.
A mi páciensünknél is ezt az utat választottuk, speciális diétát írtunk elő neki, illetve gyógyszerek segítségével támogattuk a májfunkciókat. Az eredmény magáért beszélt. Egy hónap elteltével a kiskutya étvágya kezdett visszatérni, ennek megfelelően súlya is gyarapodott. Életkedve, vidámsága is újra megjött, kezdett hasonlítani régi önmagához, és a furcsa viselkedési elemek, illetve agresszió, teljesen eltűnt a viselkedéséből. A gazdi elmondása szerint megfiatalodott. Ezek után nincs más teendőnk, mint időről időre a kontroll vérlaborvizsgálatokat elvégezzük, és ehhez igazítjuk a gyógyszeres és diétás kezelést.